Victorique Blosbeville szobája

Válaszán felnevettem.
- Látom már, hogy jó ideig még nem fogok mást hallani tőled, csak, hogy megkapnád már a megérdemelt csókodat.. – Valahogy jókedvre derített a srác eltökéltsége a dologgal kapcsolatban. Valahogy vicces volt látna, hogy valaki ennyire ragaszkodik egy aprósághoz.
Mind a ketten besétálunk a szobámba. Amíg ő körbenéz, én benézek a kis hűtőbe és előkotrok valami beazonosíthatatlan innivalót, és az egyik szekrényből hozzá egy poharat.
- Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi ez. Az biztos, hogy innivaló, de ezen kívül… vagy inkább valami olyat innál, amiről tudod, hogy micsoda?

-Most mit mondjak ragaszkodó természetem van.
Míg a hűtőben kotorászik meg nézem magamnak a fenekét.
-Formás kis hátsód van, már ha szabad mondanom.
Meg vontam a vállam.
-Nekem mindegy. De ha gondolod én is meg tudlak kínálni valami jó fajta löttyel.

Elvörösödve egyenesedek fel, megjegyzése után.
- Perverz. – morgom továbbra is vörös képpel. Nehezemre esik a szemébe néznem. Ennek, valószínűleg azaz oka, hogy még senki sem dicsérte meg a fenekemet, nem vagyok ehhez hozzászokva, tehát kezelni se nagyon tudom a dolgot. – Gondolom, minden lánynak ilyesmiket mondasz, úgyhogy megpróbálom magam nem felizgatni, az ilyen modortalan megszólalásokon. Sajnálom, kicsit régimódi vagyok, a szüleim is azok, ő tanítottak, tehát én nem vagyok hozzászokva az efféle „udvarlási” vagy miféle szokáshoz. – Hadarom a kioktatást még mindig vérvörös arccal.
Miután felmutatom neki a piát, és válaszol, kissé szarkasztikusan felnevetek.
- Kétlem, hogy szívesen szolgálnál nekem olyan frissítővel, amire nekem szükségem lenne. Ne is törődj vele, nem kérek semmit. – legyintek. Valószínűleg fogalma sincs, hogy mire gondolok, jobb is. Ha már ide kényszerültem betartom a szabályokat, és ne keveredek bajba.
- De csak úgy kíváncsiságból… milyen löttyre gondoltál? – kérdem, miközben kitöltöm az italt a pohárba.

-Nos csak ki mondom az igazat. Meg aztán csak nem fogok hazudni arról ami tetszik.
Kissé el mosolyodom.
-Nem olyan biztos az csak mond mi kell.
Előveszem a kis flaskámat amiben az egyik legjobb fél-e sárkány ital található meg. Persze ez elég erős alkohol, de ki tudja hátha nem olyan törékeny a lány mint amilyennek tűnik.
-Ez a legjobb piám ha kész szívesen adok. De vigyáz lehet erős lesz neked.

Mikor elővette a flaskát, elvigyorodtam. Tényleg nem tudta, hogy mire gondolok, fogalma sincs róla, hogy vámpír lennék, ezért meg se fordult a fejében a vér.
Mikor lecsavarta a flaska tetejét-orromat megcsapta az alkohol orrfacsaró szaga. Sose kedveltem, nem is bírom.
- Kösz, de nem kérek. Megvagyok nélküle. Nem vagyok oda az alkoholért. De tudod mit? – előveszek egy doboz paradicsomlevet a hűtő egyik polcáról és beleszúrom a szívószálba.
- Mire igyunk? – emeltem koccintásra a kis dobozt.

-Ahogy érzed.
Vontam vállat majd láttam, hogy paradicsom levet vesz elő.
-Komolyan olyannal akarsz koncintani? Mondjuk meg értem ha nem iszol alkoholt, de ha már olyat iszol lehetne pohárból.
Kissé el mosolyodtam.
-Mondjuk a meg ismerkedésünkre? Vagy az első csók előtti pohár köszöntőre?
Tettem alá már szándékosan a dolgot.
-Vagy az első iskolai napra.

Szemeimet forgatva előveszek egy poharat és kitöltöm a paradicsomlevet. A piros színű ital kellemes illata így már érezhetővé vált.
- Így már jobb igaz? – kérdem és koccintásra emelem a poharamat.
A hallottakon én is elmosolyodom.
- Jó, akkor igyunk mind a háromra, hogy örülj. De nem garantálom, hogy a harmadik valaha is meg fog történni. – Mondom és óvatosan hozzákoccintom a poharamat az ő poharához, aztán megittam a paradicsomlé felét egy szuszra.
- Egészségünkre! Reméljük az a cucca kezedben nem méreg, és akkor még jó is lesz a hangulatod.

össze koccintottuk a poharakat majd mivel a laskában úgy is kevés volt meg ittam az összeset.
-Ebben egyet kell értenem az első iskolai napra sosem mernék fogadni.
Mondtam egy mosollyal meg nevezve a harmadik dolgot.
-Ugyan már jó ideje ezt iszom. A hangulatom meg csak a csajoktól tud esetleg jó lenni.
Elővettem egy másik flaskát és abba is bele ittam.
-De látom nem adod könnyen magad. Így nem erőltettem ,mert nem erőszak a díísznótór. Bár egy csókba még nem halt bele senki. Kivéve az a csaj aki nagypapát akarta meg csókolni mikor át volt változva. Az a csaj mondjuk jól meg járta.

Válaszán ismét csak nevetni tudtam.
- Háh, szóval ilyen ijesztőek itt az első napok? Jó lesz odafigyelnem.
Miután ő is megint a pohara tartalmát elővette a flaskáját és abból is ivott pár kortyot.
- Örömmel látom, hogy amit töltöttem neked, nem idegen holmi. Így legalább egyikünk tudja, hogy milyen mellékhatásai lehetnek.
Mikor megemlítette az idegen nőt és a halálos csókot, nem nagyon tudtam eldönteni, hogy erre miképpen is lenne a legmegfelelőbb reagálni.
- Akkor azt hiszem, a nagyapádnál nem fogok próbálkozni. – Mondtam végül egy halvány félmosoly kíséretében. – Mondjuk, nem hinném, hogy valaha is találkozni fogok vele.
- Tudod mit? Megkapod a csókodat, vagy inkább röpke puszit, majd meglátjuk.

-Hát nem vagyok finnyás még a vízet is meg iszom ha nincs más. De csak akkor előbb nem.
Csak legyintettem egyet.
-Az véletlen baleset volt és a nagy papának sokkal jobban fájt mint a csajnak. A csajnak azonnal annyi lett míg a nagyfater folyton szomorú volt.
-Alig várom.
Néztem rá majd megint ittam miután koccintottunk.
-Azért az első napok sosem rosszak ha betűként követed a szabályokat.

- Én utálom a vizet. Förtelmes és undok dolog. Sose vágjanak hozzám egy kiskanálnyit se! – Húztam el a számat. Mint minden vámpírra, rám is elég kellemetlen hatással van a víz. Szerencsére eddig még nem volt bajom belőle, esős napokon az orrom hegyét se dugtam ki otthonról, szóval valójában annyira nem volt sok tapasztalatom ebben a témában.
Csak bólintok, mikor tovább mesél a nagyapjához. Nem firtatom a dolgot, mert nem tudom, hogy áll a dologhoz, zavarja-e, vagy nem, mindenesetre én valamivel könnyedebb csevegési témára vágytam ezután, így hát nem firtattam tovább.
- Várhatod is! Nem mondtam, hogy most fogom megtenni. – rántottam mega vállam – Én nem vagyok az a típus, aki mindenkivel leáll smárolni.
Az iskolai szabályokkal viszont hadilábon álltam. Eddig az emberekkel jártam egy helyre, már ha mondhatjuk ezt, igazság szerint nem szívesen voltam velük egy helyen, inkább egyedül tanultam valahol, minthogy egy helyen tartózkodjak velük.
- Hát, nem tudom, hogy itt milyenek a szabályok, nem igazán olvastam el. – vallottam be őszintén. – A régis sulimban se tartottam be őket, vagyis… tulajdonképpen be se jártam.


/ Bocsánat, hogy eddig tartott, de nem volt időm semmire sem /

Meg vontam a vállam.
-Nekem mindegy rá érek én az örökké valóságig. Max minden nap fel említem neked.
Kissé el gondolkodtam.
-Valami olyasmi, hogy ne használjuk a teljes alakunkat meg ne használjuk a képességeinket. Idegeneket ne hozzunk ide, meg a házi állatot szobában kell tartani. Mondjuk ennyi erővel a fél bagázst a szobájában lehetne tartani, mivel a többség állati démon.
Egy kisebb mosolyt mutattam, majd ki néztem az ablakon.
-Lehet el kéne ugrani valahova bulizni. Mit gondolsz?