Aihara Hanako szobája (1 hely üres)

Elég sokáig tartott, mire ajtót nyitott Fuyuko, de türelmesen vártam. Pár perc múlva zárak és láncok hangját hallottam, majd résnyire kinyílt az ajtó. Bár a lány arcát nem láttam ugyan, de hangját hallottam, bizonytalanul megkérdezte, hogy milyen ügyben illetve, hogy ki vagyok. Érdekes, hogy ennyire nem ismer meg, de hát amennyit alszik az órákon...
- Igneel vagyok, az etika tanár. - válaszoltam röviden. - Csak beszélgetni szeretnék veled néhány dologról, csak néhány perc lenne. - válaszoltam a másik kérdésére is, majd vártam a válaszát.

Fuyuko becsukta az ajtót, majd hallottam, hogy az utolsó láncot is kiveszi a helyéről, majd kinyitotta az ajtót. Már majdhogynem elindultam befelé, de Ő beállt az ajtóba, s ezzel kinyilvánította, hogy nem szeretné ha bemennék.
- Nos, az óráimon mindig úgy nézel ki, mintha lélekben nem is ott lennél. Fáradt, sőt sokszor el is alszol az órán. Úgy gondolom, hogy ezen változtatni kéne. - válaszoltam a kérdésére. - Mit szólnál hozzá, ha nem az ajtóban beszélnénk meg ezt, ahol mindenki hallhatja? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, majd vártam.

Mikor megemlítettem miért is vagyok itt, először mentegetőzni próbált, vagy legalábbis annak tűnt, majd mondhatjuk, hogy bevallotta, vagy csak megjegyezte.
- Nos, ha neked megfelel, nekem is. - válaszoltam, ám az meglepett, mikor azt mondta, hogy rossz a híre. Igaz, hogy nem nagyon láttam kommunikálni más diákokkal.
- Igazából egy kérdésem lenne először is. Mi az oka annak, hogy ilyen fáradt vagy a délelőtti órákban?

Végighallgattam amit mondott és bólogattam közben. Bár tapasztalataim alapján úgy véltem, hogy nem mond igazat, vagy nem a teljes igazságot mondja el.
- Hmm, nem ritka az ilyen, bár nem vagyok benne biztos, hogy a teljes igazságot mondtad. - jegyeztem meg neki lágy hangon - Nyugodtan elmondhatod bármi is az oka ennek. Segíteni szeretnék, hogy ez ne így legyen a továbbiakban, hiszen ez számodra hátrány. -

- Értem. - bólogattam arra mit mondott, majd elgondolkoztam kicsit, hogy mit kéne tenni. Gondolataimat megzavarta azzal, hogy megpróbált lerázni, legalábbis úgy tűnt, mintha ezt akarná.
- Nos, nem igazán. - botomat magam elé tettem, s mind két kezemmel megfogtam a végét majd rátámaszkodtam. - Holnap tudnál rám szánni egy kis időt? - tettem föl a kérdést, majd folytattam egy magyarázattal, hogy mit is szeretnék. - Holnap péntek. Nekem nincsenek óráim. Délelőtt nem kell bemenned a tanításra, tudnál rám szánni néhány órácskát.

A férfi nem úgy gondolta és a botjára támaszkodva folytatta a "meséjét", Fuyuko kénytelen volt végig hallgatni ~ Holnap péntek lenne? Jó tudni... ~ Tehát azon kívül hogy közeledett az iskolamentes Vasárnap azt is a tudtára hozta Igneel hogy holnap nincsenek órái. Ami figyelemfelkeltőbb volt hogy el kellene tölteni vele néhány órát és nem kellene bemenni a délelőtti órákra sem
- Hát... ha kapok róla igazolást... - tette csípőre a kezét valami trükkre gyanakodva - Mikortól kellene és egészen pontosan miről lenne holnap szó?

Csípőre tett kézzel kérdezte, hogy mikor kéne jönnie és miről lenne szó, a kérdésre kissé elmosolyodtam.
- Elkérlek az igazgatótól igen. Nos, mondjuk holnap reggel 7 órakor, kint a parkban. Az, hogy miről lenne szó... Nos, azt majd meglátod. - mosolyogtam továbbra is, és vártam a válaszát.

- Hét órakor a parkban... - ismételte el mint aki citromba harapott - legyen akkor, megjegyzem... ez minden?
Ha igenleges választ kapott hátra lépett vissza a szobájába és egy kurta "viszláttal" ajkain becsukta az ajtót, bár akár bevágásnak is lehetett nevezni hiszen a hangja nem volt messze attól. Azon nyomban minden zárt becsukott és minden láncot a helyére tett, majd visszament az ágyára és ráhuppanva folytatta a képregény olvasását amit később befejezve egy könyvre cserélt le. Éjfélig nem is hagyta abba, amikor is nem maradván tanulnivalója a holnapi kiírás miatt, eltette magát alvó befőttnek. Szóval az iskolai park, ő aztán tudta mi minden történik a parkokban

- Igen, ennyi lenne. - válaszoltam neki röviden. - Akkor, további szép estét kívánok neked. - köszöntem el tőle, de már a végét nem hallhatta, hiszen szinte rámcsapta az ajtót. Ezek a mai fiatalok, hogy viselkednek, gondoltam erre, miközben elindultam szobám felé s ott eltettem magam másnapra.

/Folytatás a parkban./

Hanako kísérlete hogy a kilinccsel nyissa ki az ajtót teljes kudarcba fulladt, mivel az bizony be volt zárva. Szerencsére Fuyuko a kulcsot nem hagyta a zárban, így a leendő szobatárs a kapott kulcsával már ki tudta nyitni azt. Az ajtó azonban mégis megakadt valami okból kifolyólag, ami biztosan nem volt előre látható. Ismét csak szerencsére Fuyuko a szobában volt, az igazat megvallva ha nem lett volna bent akkor a zár elég lett volna a bejutáshoz. Tudniillik nem kevesebb mint két-két lánccal és retesszel egészítette ki az egyébként is démonokhoz szabott minőségű ajtót. Egyszóval szerencsés volt a helyzet amiért Hanakonak volt kulcsa a zárhoz, különben valószínűleg kopogtatnia kellett volna negyed órán keresztül, mire Fuyuko hajlandó lett volna kinyitni

Szokása szerint éppen egy képregényt olvasott az ágyán, párnával támasztva a hátát, így hallotta meg a kilincsnyitási kísérletet, majd a zárnyitást és az újabb kilincs kísérletet. Kinek lehetett kulcsa az ő szobájához, elvégre nekik kellett takarítaniuk? Egy tippje volt csupán, így nem volt sok választása fel kellett kelnie és az ajtóhoz mennie. A két reteszt zajosan elhúzta, de a két láncot a biztonság kedvéért rajta hagyta és így nyitotta ki résnyire az ajtót
- Mi kell? - kérdezte halkan, a réshez azonban nem állt oda így nem láthatta az illető