Katsuro és Fubuki szobája

Az a tény, hogy mindent beleadott nem igen lepett meg. Meglátszott a képen, és én is hasonlókép tettem ő miért ne tette volna. Ezután felállt a székről, és megölelt. Éreztem a melegséget, ebből a gyengéd ölelésből, és viszonoztam az ölelést. Olyan közel volt, hozzám a teste... Gyakorlatilag csak egy köpeny választ el kettőnket. Ez valamiért még több melegséggel töltött el. Mélyen beszívtam a levegőt, és elkezdtem gyengéden simogatni a hátát.

Csendben ölelkezünk. Éreztem a teste melegét. A yuki-onnak teste annyira nem meleg, így kifejezetten forrónak érzem az ő testét. De nem panaszkodok. Én így szeretem őt, ahogy van. Gyengéden simogatni kezdi a hátam, mire én szorosabban hozzábújok. Tisztában vagyok vele, hogy csak egy köpeny áll köztünk és igen könnyedén leteperhetne. De tudom, hogy nem fog próbálkozni, amíg nem adok egyértelmű jelet.

Még egy kicsit simogattam, aztán eltávolodtam egy kicsit, és megcsókoltam, mélyen és szenvedéllyel. Szerettem volna, hogy érezze, mennyire szeretem ezen a csókon keresztül. A kezemet felcsúsztattam a tarkójáig, és azt kezdtem simogatni gyengéden, miközben a másik kezemet a derekára csúsztattam, és elkezdtem egy kis mozgást kezdeni, ami ha engedi egy kis tánc irányába fog elindulni.

Katsuro símogatott, majd megcsókolt. Igazán szenvedélyesen tudott csókolni, így sosem volt hiány az élvezetben és a vágyban arra, hogy még többet csináljuk. Hagytam, hogy a kezei szabadon bejárják a testem, végül mozogni kezdett. Táncolt velem. Szándékosan nem mondtam semmit, nem akartam elrontani a pillanatot. Csak hagytam, hogy szórakoztasson. Igyekeztem követni a lépéseit.

Lassan táncolni kezdtünk. Igyekeztem nem követhetetlen lépés tempót diktálni. Sokszor táncoltunk már, így már egész jól ment. Bár mondjuk zene nélkül nem volt ugyanaz... Viszont a tánc önmagában is öröm. Lassan keringőzni kezdtem vele, közben a szemeit néztem, a csoda szép kék szemeit. Egy őszinte mosoly került az arcomra, ahogy táncközben simogatni kezdtem a hátát.

Végül keringő lett a tánc. Legalábbis annak ismertem fel, vagy ahhoz hasonlónak. Az őszinte mosolya többet mondott minden szónál. Nem is feleltem, csak egy hasonlóan őszinte mosollyal. Az egész pillanat így volt szép, ahogy volt. Mosolyogva, szavak nélkül. A tempó tartható volt, ezért nem esett nehezemre követni a lépéseket. De nagyjából sejtettem is, mit fog lépni. A hátam simogatta, mire én is az övét.

Gyengéden folytattam a táncot, és közben gyengéden simogatni kezdtem. Pár percig csak csöndesen táncoltunk, majd lassan megálltam. Megálltam vele szemben és egy gyengéd csókot nyomtam az ajkaira.
-Szeretlek.-Törtem meg a csendet, melyben a halk hangom is mintha rendes beszéd lett volna. Lágyan végig simítottam az arcát, majd elléptem, és oda mentem a ruháimhoz, hogy felöltözzek.

Egy ideig táncolgattunk, majd lassan megálltunk és megcsókolt. Gyengéd volt, mint mindig. Utána kimondta a kedvenc sz betűs szavamat.
-Én is szeretlek.-viszonoztam a vallomást.
Végig simította az arcom, majd elment felöltözni. Én is követtem a példáját. Kicsit bűntudatom volt, hogy még mindig nem tettük meg. De az első akkor lesz igazán varázslatos, ha megfelelő rá az alkalom és nincs elkapkodva. Én legalábbis így gondolom.

Gyorsan felkaptam a ruháimat, és szépen végig simítottam őket magamon, hogy ne legyenek annyira gyűröttek, bár ez keveset segít ha már eleve úgy vettük le. Ezután leültem az ágyra, kicsit körbenéztem, majd le is feküdtem. Olyan volt mintha semmi sem történt volna az előbb, csak az emlék maradt... És a rajzok. Elkezdtem dobolni a mellkasomon, miközben arra gondoltam, hogy mit fogunk most csinálni, de semmi sem jutott az eszembe, túlságosan is üres voltam. Mintha ez az óra kivett volna belőlem minden kreativitást.

Katsuro, mintha mi sem történt volna, ledőlt az ágyra és dobolni kezdett a mellkasán. Hát igen, ha rajzolni kell, van kreativitás bőven. De így most nem igen jut eszembe nekem se semmi. Vagy talán mégis.
-Megnézünk valami filmet? Esetleg játszhatunk is, ha gondolod.-ajánlottam fel rögtön két lehetőséget.
Bár azzal is el lennék, ha nézném, ahogy ő játszik valamit a számítógépen, vagy máson. De együtt sem volna rossz.

Fubuki végül felajánlott két programot is amin egy kicsit elgondolkoztam, és végül a film mellett döntöttem, felültem, és végignéztem rajta.
-Persze miért ne? Mik vannak? Mármint filmek.-Mondtam végig talán kicsit gyorsabban is mint szoktam, de talán mert érdekel a kínálat.

Meglepően gyorsan válaszolt a kérdésemre. Elmosolyodtam, majd elővettem a táskát, amiben a dvd-ket tartom. Leültem mellé és elkezdtem böngészni a filmjeimet.
-Lássuk csak...Van Star Wars, Gyűrűk ura, Harry Potter...-kezdtem a jól ismertekkel.
Alaposan átnyálaztam a készletet. Próbáltam valami olyat keresni, amiben sárkányok is vannak. Az biztos tetszene neki.
-Így neveld a sárkányod? Láttad már?-kérdeztem kedvesen.

Fubuki elővette a DVD gyűjteményét, én meg oda kúsztam a közelébe, majd törökülésben figyeltem, hogy mik is vannak a tarsolyában. A felsoroltakat mind láttam azok nem izgattak annyira. Aztán elővett egy sárkányosat, amin kicsit félre néztem. Lehet ő azt hitte, hogy mivel sárkány vagyok így a fajtámmal kapcsolatos filmeket szeretem, de ez nekem körülbelül olyan volt mint másoknak az átlag emberi filmek, és kicsit idegesített is, hogy mennyire előtérbe helyezik őket hogyha róluk van szó.
-Nem rajongok a sárkányos filmekért. Elég sokat megölnek bennük.-Mondtam halkan, bár igaz ezt a filmet még nem láttam.

-Nem? Pedig ez animációs film. Kifejezetten aranyos mese...De akkor nézek mást.
Úgy tűnik mellé fogtam. Azt gondoltam, hogy a sárkányos filmeket bizonyára szereti. Bár tény, hogy a legtöbben nem igazán jó számukra a befejezés.
-Esetleg valami horror? Vagy akció? Vígjáték?
Próbálom megkönnyíteni a keresést azzal, hogy megtudakolom, milyen műfajhoz lenne kedve.

Nem válaszoltam a másik válaszra. Úgyis felajánlotta a váltást pár másodperccel később. Folytatta a filmek keresgélését, én meg nézegettem a címeket. Egyik sem volt túl érdekfeszítő. Egészen addig maradtam csendben amíg ő fel nem tette a kérdést, hogy mégis milyen legyen. Igazából fogalmam sincs... Csak úgy vakon belementem, és reméltem, hogy majd ő talál valamit. Nem igen tudtam mit válasszak.~Talán egy romantikus... Nah... A végén az idegeire megyek a túlzott szeretettel...~
-Öm... Mit szolnál egy kis.. öm... Akció?

Nem vártam, hogy akciót választ, de végül is én ajánlottam fel. Akkor legyen az. Most nem igazán vagyok csöpögős hangulatban. Jóból is megárt a sok.
-Jól van...Akkor nézzünk valami akciót...
Elkezdtem végiglapozni megint a gyűjteményt. Ott volt a Die Hard sorozat, Stallone filmek, Swarczi filmek és még sok más remek akció film.
-Na, melyik legyen?

Magam is meglepődtem a választáson, de mondjuk nem igen tudtam mit választhatnék. Végül megkaptam a választási lehetőségeket, és végig néztem őket. És megint nem tudtam dönteni. Olyan nehéz választani, amikor annyira nem is voltam tapasztalt a filmek terén. Vajon ő mindet végig nézte már? Nem tudom. Végül csak véletlenszerűen ráböktem a Terminátor 2-re.
-Legyen ez.-Mondtam mintha szándékosan választottam volna.

Katsuro végül a Terminator 2-re bökött rá. Szinte olyan volt, mintha szándékosan tette volna.
-Oké. Akkor legyen ez. Az egész sorozatból szerintem ez a legjobban sikerült rész.-mondtam.
Azért még volt pár jó film. De hát előttünk a tanév. Bőven lesz időnk filmezni, ha úgy lesz kedvünk.
A szekrényhez megyek, ahol a tv van és beteszem a lemezt a dvd lejátszóba, majd fogom a távkapcsolót és lefekszem az ágyra és elindítom a filmet, ha mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk.

Végül is választottam, szóval ha már megtörtént akkor végig nézem. Figyeltem ahogy Fubuki berakta a DVD-t. Ezt követően visszajött, leült, és elindította a filmet. Én mögé ültem, és átkaroltam hátulról a fejemet meg a vállára tettem, és onnan figyeltem ahogy kezdődik a jól ismert bevezető.

Tehát megvolt a film. Már csak meg kellett néznünk. Elindítottam, közben Katsuro mögém ült és átkarolt. A fejét pedig a vállamra tette. Fogalmam sem volt róla, hogy ő látta-e már. Ha tudom, hogy nem, akkor az első részt ajánlottam volna fel elsőnek. Nem volt szükség szünetre, így egyben végig néztük. Ez után hátra hajtottam a fejem a vállára.
-Na? Tetszett?

Csendben figyeltem ahogy egymást követték az akciódús jelenetek. Minden tele volt tűzzel, és az üldözéses jelenetek is könnyen felizgathatják az embereket. Ennek ellenére kívülről hidegvérű voltam. Miután vége volt ő a vállamra hajolt, és feltette a kérdést amire csak bólintottam.
-Egész jó volt.-Mondtam, majd újra feltekintettem a TV-re.-Akkor mi a... argh.- Ahogy feltettem volna a kérdést, hirtelen fejfájás tört rám.
-Ne, már megint?-Kérdeztem miközben felálltam.-Bocs, majd később jövök.-Mondtam azzal gyorsan kirohantam a szobából. Próbáltam gyorsan leérni a földszintre majd onnan az erdőbe. Talán addig vissza tudom tartani az erőm.

Katsuro azt mondta, tetszett neki a film. De ez után váratlanul felugrott és elrohant. Nem igazán értettem, miért.
~Talán...valami rosszat tettem?
Mivel nagyon gyorsan elrohant, nem tudtam, hova is mehetett. Sejtésem volt, de nem akartam az egész birtokot bejárni. Jobbnak véltem megvárni.