Katsuro és Fubuki szobája

Egy nem túl nagy szoba. Az ablakok a tóra néznek, és nagyon szép kilátást biztosítanak. A helyiségben, két íróasztal foglal helyet, és van egy kis bemélyedés, mintha oda szántak volna valamit, amit végül nem tettek oda. Az ágyak egymás mellett vannak, és csak egy éjjeli szekrény választja el őket.

Lassan besétáltunk ebbe a szobába is. Már párat átnéztünk, de egyik sem volt igazán... "Az" a szoba. Viszont, ahogy elsőre benéztem, már rögtön bizsergést éreztem. Kicsit körbe néztem, majd pedig az ablakon is kitekintettem. Szép volt a kilátás. Kinyitottam, hogy jöjjön be egy kis levegő, majd Fubukival szembe fordultam.
-Szerinted?-Tettem fel a kérdést.

Elég sok szobát megnéztünk már. De valahogy egy sem volt az igazi. A jókat már lefoglalták. Végül megtaláltuk ezt a szobát. Rögtön azt gondoltam, hogy ez az. Katsuro kérdésére csak az után válaszoltam, hogy alaposan körbe jártam a kis szobát.
-Azt hiszem...ez lesz a nekünk való szoba.-felelem mosolyogva.
Az ágyak elég közel vannak egymáshoz, de mégis elég távol ahhoz, hogy ne lehessen gyanakodni.
-Talán az ágyakat összetolhatnánk...Mit szólsz?

Fubuki is úgy gondolta, hogy ez lesz a tökéletes szoba. Elmosolyodtam, majd megint körbe néztem. Már csak azt kell eldönteni, hogy kinek hol lesz a cucca. Kis várakozás után felajánlotta, hogy toljuk össze az ágyakat amire rögtön bólintottam.
-Jó ötlet.-Mondtam, majd oda sétáltam az éjjeli szekrényhez. Megragadtam az oldalainál, majd egy határozott mozdulattal felemeltem, és kicsit arrébb letettem. Ezután pedig oda léptem az egyik ágyhoz, és oda toltam a másikhoz.
-Tökéletes.-Mondtam, miután végeztem, és leültem az ágyra.

Katsuro az ötletemre máris oda tette az egyik ágyat a másik mellé. Ez után le is ült rá.
-Akkor...Szerintem át is hozhatnánk a cuccainkat. Biztos jól fog jönni valakinek az a két egyszemélyes, amit ott hagyunk.
Leültem mellé az ágyra és még egyszer végigmértem a szobát. Így elnézve bőven el fogunk férni benne. Nagyjából elképzelem, mit hova akarok tenni.
-Szép kis szoba.

Fubuki elmondta, a további dolgokat, amiket még meg kell tennünk. Na nem mintha én ezen még nem gondolkodtam volna, csak nem volt kedvem rögtön lemenni a cuccokért. De ha már mondta, nem ellenkezek.
-Jó.-Mondtam halkan, majd amikor Fubuki megjegyezte, hogy szép kis szobánk van elmosolyodtam.
-Igen, tényleg az.-Mondtam, majd pár másodperc múlva felálltam.-Na jó akkor azt hiszem ideje összecsomagolni.-Mondtam, és rögtön eszembe jutott, hogy ma reggel csomagoltunk ki... Na igen. Lassan elindultam kifelé, és kinyitottam neki az ajtót, hogy előre mehessen.

Szerettem volna még alvás előtt elintézni a költözést, ezért javasoltam Katsuronak, hogy lássunk hozzá. Előreengedett az ajtónál, amire egy mosollyal feleltem. Az ajtót nyitva hagytuk és lementünk a holminkért. Szerencsére nem nagyon voltak nehéz holmijaim, így egyedül is boldogultam. Az egyszerűség kedvéért a ruhákat becsomagoltam az utazótáskába, majd egyszerre vittem fel mindet. Ez után a képeket a falról, a laptopot, és a többi motyót. Persze ha Katsuro segíteni akart, nem ellenkeztem. Miután mindent felhordtam, elkezdtem elhelyezni a holmijaimat úgy, hogy Katsuro cuccainak is maradjon hely bőven. Igyekeztem legfeljebb a szoba felét felhasználni a holmijaim számára. De így is bele telt legalább két órába, mire végeztünk.
-Na, ezzel meg is volnánk.

Elindultunk lefele a cuccainkért, és az első emeleten szétváltunk, hogy összecuccoljunk. Az én szobámat elég sokáig tartott összeszedni, mert talán a kelleténél több dolgot is magammal hoztam. Szép félóráig tartott, amíg mindent összeraktam a bőröndbe. Végül miután minden kész volt, elindultam felfelé, és pár perc múlva ismét a szobában voltunk. A tér megosztás nem volt olyan bonyolult csak hosszadalmas. 2 órával később befejeztük. Enyhén kimerülten huppantam az ágyunkra.
-Igen. Most már hivatalosan is miénk a szoba.

Sikeresen befejeztük a költözést. Szerencse, hogy csak két emeletet kellett felhozni a cuccokat. Leülök az ágyra, majd végignézek a szobán. Sokkal lakájosabb lett, mint volt. A nézelődés után felkelek és kicsit még igazgatok ezt-azt.
-Így már jobb lesz.
Felnyitom és bekapcsolom a laptopot. Szeretném megnézni, jöttek-e e-mailek.
-Kéne lassan enni valamit, nem?-kérdezem.

Miután mindent elrendeztünk, megálltunk pihenni, én azt hiszem már mentem is volna aludni, ha Fubuki nem hívja fel a figyelmem az evésre. Kicsit felnéztem rá, de mielőtt megszólalhattam volna, a gyomrom jelezte, hogy mennyire igaza is van a lánynak. Eddig nem is gondoltam az evésre, most meg úgy tört ki mint egy vulkán...
-Azt hiszem igazad van.-Mondtam halkan, és magamba erőltettem egy kis lélek jelenlétet, majd felálltam.
-Akkor menjünk a konyhába?

Katsuro nem annyira, de a gyomra egyetértett velem, így elgondolkodtam, mit is kellene enni.
-Van a hűtőben ennivaló, csak meg kell melegíteni.
Pontosabban csak neki, én bármit megeszek hidegen is. Akár egy hamburgert is fagyottan. De azt nem sokan szokták tudni végignézni. Oda mentem a hűtőhöz és megnéztem, mik is vannak még.
-Van egy kis pörkölt, meg makaróni. Egy kis húsleves. Mit kérsz?

Fubuki megjegyezte, hogy van étel a hűtőben. Valószínűleg másra figyelhettem, hogy nem láttam amikor betette. De most már mindegy. Oda ment és kinyitotta, majd belenézett, hogy jobban átvizsgálja a tartalmát. Én csendesen vártam, amíg nem szólt, majd oda sétáltam, és végig néztem, hogy melyik lenne jó választás. Végül a pörkölt mellett döntöttem és rámutattam.
-Az jó lesz.-Mondtam, és megvártam, hogy átadja, majd magamhoz vettem. A zsebembe nyúltam és elővettem az öngyújtómat. Kattintottam vele, és a kitörő tüzet aprócska gömbbé formáltam, amit elkezdtem a tálca és a kezem körül forgatni. Amikor a kezem közelébe került szétvált, majd újra egyesült saját magával, így átmelegítve az ételt anélkül, hogy meggyújtana bármit is. Ezt körülbelül egy percig csináltam majd szabadjára engedtem a lángokat amik elszálltak, egy kis kékes derengéssel. Ezután evőeszközért mentem. Szerencsére azt láttam, hogy hova tette, szóval nem kellett megkérdeznem.

Katsuro pörköltet kért, így azt adtam oda neki. El is kezdte magának meg melegíteni. Bár ott volt a mikró, de mindegy, ha ő így jobban szereti, rá hagyom. Én egy kis hideg főzeléket vettem ki, ami az egyik sarokban volt és az előbb nem találtam.
-Jó étvágyat.
Hozzá kezdtem az evéshez, épp olyan hideg volt, ahogyan szeretem. Ráadásul a borsófőzeléket kimondottan szeretem.

Miután végeztem a melegítéssel hozzákezdtem. Igaz ott volt a mikró is. De az mindig ront az étel ízén. A tűz viszont jobbá teszi. Így hozzákezdtem, és elkezdtem lassan enni. Elég jó volt. Képes lettem volna pár napig enni, de sajnos annyi nem volt benne. Úgy tűnt Fubukinak elég az a kevés főzelék amije volt. Mondjuk érthető is, ő nem egy sárkány, sárkányhoz illő étvággyal. Nem voltam benne biztos, hogy szólni akarok, inkább csak csöndben eszegettem az ebédem. Ha van mondanivalója akkor meghallgatom.

Csendben el eszegettem a főzelékem. Kicsit felmelegedett szoba hőmérsékletre, de pont így volt tökéletese. Katsuro is csendben evett. Végül én törtem meg a csendet.
-Ha nem elég, szólj. Van még pár adag ennivaló.
Persze nem tudom, neki mennyi az elég ételben. Hozzá képest én annyit eszem, mint egy macska. Vagy egy egér.
-Vagy van desszert is, ha utána valami édeset ennél inkább.

Fubuki végül megtörte a csöndet, és felajánlott még egy kevés kaját. Mivel felkínálta, így nem utasítottam vissza, oda sétáltam a hűtőhöz, és kivettem még egy tállal. Azt is felmelegítettem az előző módszerrel majd gyorsan megettem. Ezt alig egy perc alatt megtettem, és már kész voltam a desszertre. Ismét felálltam, és kinyitottam a hűtőt, majd pedig kivettem a desszertnek szánt tortácskát. Elővettem két villát, és beleszúrtam egyiket az egyik felébe a másikat a másikba, és leültem mellé. Arra gondoltam hogy ezt együtt fogjuk megenni.

Katsuro élt a lehetőséggel és vett még elő magának ennivalót. Ez után a desszertet is hozott, amit ahogy elnéztem, velem együtt akart megenni. Kivettem az ott lévő villát és adtam neki egy falatot.
-Nyisd nagyra.-mondom kedvesen.
Megvárom, míg bekapja, majd nyitom a számít és várom a falatot.

Miután elkezdtük enni a desszertet Fubuki megkínált vele amit el is fogadtam.
-Áááhh-Mondtam kicsit viccelődve, majd bekaptam a kis falatot amit adott, majd lenyeltem. Most rajtam volt a sor. Leszedtem egy kicsit majd feltűztem, és elé tartottam.
-Most te jössz!-Mondtam, és megvártam amíg kinyitja, majd oda adtam neki.

Adtam egy falatot, majd én is kaptam egyet. Ezt így folytattuk addig, míg el nem fogyott a tortaszelet. Ez után fogtam az edényeket és a mosogatóba tettem. Szerencse, hogy ilyen jól fel vannak szerelve ezek a szobák, nem kell külön mászkálni az ilyesmiért.
-És most? Mit csináljunk?
Ha Katsuronak nem nagyon van ötlete, akkor gyorsan elmosogatok, míg gondolkodik.

Elég fura volt, hogy egymást etettük, de a fura itt most jó értelemben értendő. Miután végeztünk Fubuki az edényeket a mosogatóba helyezte, majd megkérdezte, hogy most mit csináljunk. Egy pár másodpercig figyeltem, és már kezdtem kigondolni, amikor megfordult, hogy hozzákezdjen a mosogatáshoz. Ez elég jó alkalom volt ahhoz a hirtelen ötlethez ami most a fejemben létrejött. Lassan felálltam, és mögé sétáltam, majd átkaroltam hátulról.
-Még mindig éhes vagyok...-Mondtam halkan majd elkezdtem csókolgatni a nyakát.-De most más fajta desszertre.-Mondtam, és folytattam a csókolgatását.

Katsuro nem szólt semmit, így hozzá kezdtem a mosogatáshoz. Aztán egyszer csak hátulról átkarolt, mire én elmosolyodtam. Főleg azon, amit mondott. Csókolgatni kezdte a nyakamat.
-Nem leszek én túl hideg?-kérdeztem kuncogva.
Eleresztem az edényeket, nehogy leejtsek valamit. Élvezem, amit Katsuro csinál. Még mindig nem érzem úgy, hogy eljött az idő. De egy kis kényeztetést megengedhetek magunknak.

-Nem pont jó lesz... Mint egy jégkrém.-Mondtam halkan, és játékosan megnyaltam a nyakát. Eközben gyengéden simogatni kezdtem a hasát, miközben igyekeztem minél inkább hozzá bújni. Az ölelésen lazítottam, így ha meg akart fordulni, nyugodtan megtehette. Azért furdalt a kíváncsiság, hogy vajon most meddig engedne el, egyenlőre úgy döntöttem, hogy nem próbálkozok semmi merésszel. Majd ha mondja, hogy csináljam akkor megcsinálom.

-Natur fagyi?-kérdezem nevetve.
Megnyalta a nyakam, majd a hasam kezdte simogatni. Igazán élveztem, ahogy közben hozzám bújt. Nem akartam csalódást okozni, de mégsem akartam, hogy nagyon gyorsan haladjunk. Bár talán engedhetnék már egy kicsit. Nem szeretném, ha elhagyna, mert hozzám sem érhet. Végül döntöttem. Gyengéden megfogtam a hasamon lévő kezét és kicsit feljebb vezettem. Különös, de izgató érzés volt. Eddig csak én fogtam magamnak a melleimet. Most pedig egy fiúnak is megengedtem.

-Ezt én inkább Yuki-onna specialitásnak hívnám...-Mondtam kedvesen, majd folytattam amit eddig csináltam. Egészen addig, amíg meg nem fogta a kezem. Előbb azt hittem, hogy csak meg akar fordulni, és úgy folytatni, de végül felvitte a melléig. Egy kicsit hezitáltam.
-Biztos?-Kérdeztem halkan, majd ha helyeslő választ kaptam akkor egy újabb másodperc után elkezdtem gyengéden masszírozni.~Remélem jól csinálom...~Ez volt az első alkalom, hogy egy lány melleit fogom... Elég különös tapintása volt.

Halkan elnevettem magam a megjegyzésén. Éreztem, hogy kicsit hezitál, végül rákérdezett, hogy biztos vagyok-e benne.
-Igen...-mondtam halkan.
Végül kicsit bátortalanul, de elkezdte gyengéden masszírozni a mellem. Különös volt, de kellemes. Nem szóltam semmit, de bizonyára feltűnt neki, hogy a mellbimbóm megkeményedett, vagyis jól csinálta, amit csinált.

Lassan csináltam, de érzékien, és ennek hatása is lett. Éreztem ahogy a mellbimbói megkeményednek, ami azt jelentette, hogy jól csinálom. Többször is áthaladtam fölöttük. Közben újra csókolgatni kezdtem a nyakát, miközben kicsit közelebb húztam magamhoz. Szerettem volna bemenni a blúza alá, de most még nem akartam megtörni a simogatást. Majd egy kicsivel később tovább haladok. Most viszont folytattam a masszírozását.
-Jó...?-Kérdeztem halkan.