Flandre Scarlet szobája

Vendég

Leírás:
Egy átlagos méretű szoba, narancssárgára mázolt falakkal, és barna függönyökkel, amiknek az alját apró fehér csipke hivatott feldobni. Az ablak az ajtóval szemben van, az át ellenes sarokhoz közel. A hagyományos egyszemélyes ágynál valamivel szélesebb fekvő alkalmatosság, az ablak alatt található meg. Hosszában elfoglalja az egész ablak alatti területet. A fejrész a falnál van, ami mellett egy kis sötét barna éjjeli szekrény díszeleg, rajta egy lámpával. A szekrény mellett egy íróasztal, hasonló színűre pácolt fából. Fölötte a falon két könyves polc, egymás fölött, valamivel világosabb színben. Az ajtót magába foglaló fal mentén, helyezkedik el, egy hatalmas három ajtó ruhás szekrény, sok fiókkal és polccal. Ez valamivel sötétebb színű, mint az éjjeli szekrény. Az író asztallal szembeni falon, ami felé az ágy lába néz, található egy kis kandalló. Gyakorlatilag a fal közepét el is foglalja. Mellette az ablakhoz közeli falrészen, egy nagy inga óra. Az ajtó felőli részen nincs semmi a falon, elvégre az akadályozná a bejutást. Az író asztal mellett, még található egy kuka is, valamint a nagy ruhás szekrény mellé, még bepréseltek egy szennyes kosarat.

Vendég

Ahogy megérkeztem a gurulós kis bőröndömmel, egyből a kollégiumi szobám felé vettem az irányt. Túl sok kedvem nem volt itt lenni, ezért unott, és kissé agresszív ábrázattal ballagtam végig a folyosón, egészen egy ajtóig, amin az én nevem volt. Gondoltam ez lesz az én szobám, így benyitottam. Jobban mondva, csak akartam, mert zárva volt. Aztán eszembe jutott, hogy a portán adtak egy kulcsot, így hát bele próbáltam, és láss csodát, hát nem kinyílt? Beléptem az ajtón, és onnan ahol álltam, az ágyamhoz hajítottam a bőröndöt. Egy másik táskát óvatosan az asztalra rakta. Ezt nem dobáltam, mert ebben volt az én kis laptopom, na meg a CD-s mini hifim. Rögtön az ágyat vettem célba, lehuppanva a végére. Kicsit rugóztam rajta, hogy teszteljem milyen kemény. A számat elhúztam, mert túl puhának találtam. Nem szeretem, ha túl puha, mert attól megfájdul a hátam, de a túl kemény sem jó. Egyből a kukát vettem célba, hogy majd azon jól kitöltöm a mérgem, aztán eszembe jutott, hogy szüleim önfegyelem tanulás végett küldtek ide, így inkább a kandallóban előre bekészített fahasábokra lőttem ki egy tűz gömböt. A fadarabok hangos reccsenéssel lobbantak lángra, én meg egy nagyot sóhajtottam. Ki vettem a laptopot a táskámból, és a térdemre rakva be üzemeltem. Írtam egy e-mailt anyáméknak, hogy megérkeztem, és a mobil internetnek köszönhetően el is küldtem, aztán kikapcsoltam, és az asztalra raktam. Hanyatt dőlve az ágyon néztem egy darabig a plafont, aztán zenét halottam valahonnan. Érdekes zene volt, és nem igazán az én stílusom, de kíváncsi voltam, ki lehet az. Na meg ismerkedni is szeretnék, ha már első éves vagyok. Fel pattantam az ágyról, és elindultam az ajtó felé. Már kiléptem és éppen bezártam volna, mikor eszembe jutott, hogy a tüzet meg égve hagytam. Kinyitott ajtón behajoltam, és egy intéssel magamhoz hívtam a tüzet, amit aztán a markom össze zárásával ki oltottam. Bezártam az ajtót, és a zene irányába indultam.

--> Ryuko szobája

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 12:56 am

/Kaede szobájából/

Nyugtalanul hevert el a matracán, s szorosan magához ölelve párnáját a plafont kezdte el nézni. Sokáig feküdt ott anélkül hogy álom jött volna a szemére, folyton csak azon járt az esze amit Flandrenek ígért: hogy figyelni fog rá. Végül talán háromnegyed órával búcsúzásuk után felszedelőzködött, és párnájával együtt kisétált a szobájából, majd bezárta maga mögött az ajtót. A szeme már hozzászokott a sötéthez, így nem volt szüksége arra hogy a villanyt felkapcsolja, sőt még egy partvist is kiszúrt, amit egy hanyag takarító hagyhatott hátra. Oda csoszogott hozzá és magához vette gondolván hogy megfelelő fegyver lesz ha felbukkanna egy félős ember, majd most már álmosan Flandre szobája elé sétált és leült az ajtó tövébe, nekitámasztva hátát. Pislogott még néhányat a sötétbe, majd bal karjával szorosan átölelve a párnát, jobb kezével pedig a partvisnyelet szorongatva néhány pillanaton belül elnyomta az álom. Furcsa látvány lehetett annak aki esetleg arra járt: egy démon alakjában alvó yuki-onna kislány párnával és feltörlővel fegyverkezve, aki álmában mosolyog. Valószínűleg nem sokáig fogja elkerülni egy tanár figyelmét (és nemtetszését)

Vendég

Miután bementem a szobámba, gyorsan ledobtam magamról a ruháimat az ágyra, majd a fürdőszobába mentem. Szerencsére volt egy fürdő a szobámhoz, így nem kellett a közöst használnom. Beálltam a zuhany alá, megnyitva a forró vizet, áztattam magam kicsit alatta. Közben a nemrég történteken gondolkodtam. Aztán megéreztem Kaede illatát. Nem értettem miért érzem, hiszen a szobájában aludhat már. A biztonság kedvéért elzártam a vizet, és a háló köntösömet magamra kanyarítva, az ajtóhoz mentem. Halkan elfordítottam a kulcsot a zárban, majd résnyire nyitva az ajtót kilestem a folyosóra. Először nem láttam semmit, aztán lejjebb tévedt a szemem. Meg láttam Kaedét, aki egy a párnáját, és egy felmosót szorongatott.
~Mit csinál itt?~ Értetlenkedtem magamban, majd elkuncogtam magam. Olyan édesen aludt, hogy az már bűn. Kiléptem a folyosóra, és felkaptam. Az ölembe véve bevittem a szobába, és leraktam az ágyra, aztán gyorsan bezártam az ajtót. Majd szembe fordultam vele, és néztem egy darabig, ahogy az ágyon fekszik és alszik. Majd fölé hajoltam, és kivettem a kezéből a felmosót. A hálóköntösöm elég átlátszó volt, így Kaede az egész testemet láthatta, ha felébredt.

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 1:26 am

Kaede ismét azon a ködös vidéken találta magát, ahova délután is elképzelte magát, azonban most egy hatalmas szikla előtt ült, amiből Flandre szobájának ajtaja nyílott. Zavartan nézett körbe, de csupán vonuló ködfoltokat és sziklák árnyékait látta. A következő pillanatban felfedezte hogy egy sisakot visel, majd kívülről látta magát hogy egy tankönyvben látott athéni hoplita rászabott páncélzatát viseli, egyik kezében kerek hoplon pajzs, másikban lándzsa. Alig nyűgözte le önmagát képzelőereje amikor a ködből egy hatalmas alak lépett ki és egyenesen felé dübörgött. Már látta is hogy egy spártai óriás volt! Feje fölé kapta lándzsáját ahogy a könyvben a katona képén is látta, pajzsát pedig maga elé tartotta. Azonban a spártai eldobta fegyvereit, megragadta Kaede lándzsáját és hősies dulakodást követően kitépte a kezéből, aztán leütötte úgy hogy a sisakja darabokra robbant. Ezután álomtalan alvásba zuhant, hogy a fene enné meg a történelemórát...

Ebből Flandre nagyjából annyit tapasztalt meg, hogy miután sikeresen becipelte a szobájába, Kaede nem akarózott elengedni a partvisnyelet, nekifeszült aztán pedig elengedte a "fegyvert", feje pedig a falhoz koccant. Azonban nem ébredt fel

Vendég

Először nem nagyon akarta elengedni a szorongatott eszközt de végül sikerült kirángatnom a kezéből. Attól, hirtelen elengedte, elvesztettem az egyensúlyomat, és hátraestem, egyenesen bele a kandallóba. Ennek köszönhetően, az egyetlen hálóköntösöm leégett rólam. Nekem nem esett bajom, elvégre immúnis vagyok a tűzzel szemben, de a ruháim nem. Mikor Kaede feje a falhoz koccant, meg ijedtem. De láthatólag nem ütötte meg nagyon magát, mivel nem ébredt fel. Vissza sétáltam az ágyhoz és megsimogattam a homlokát. Pár pillanatig gondolkodtam, mit csináljak, miközben a köntösöm maradékai égtek a kandallóban. Aztán vállat vontam, és befeküdtem az ágyba, Kaedét hátulról szorosan átölelve, és magunkra húztam a takarót. Nem fáztam a démoni alakjában alvó Kaede mellett, mert tűzmágiám melegen tartott belülről, ösztönös szinten működve.
-Jó éjszakát Kaede-chan.- Súgtam a fülébe, majd próbáltam elaludni.

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 1:54 am

Kaede lassan feltápászkodott a földről, azonban a spártai katona nyomban rávetette magát rettenetes "JÓ ÉJSZAKÁT KAEDE-CHAN!" csatakiáltással, ráadásul híréhez méltatlanul orv módon hátulról! Ebadta bestia, elvégre mégiscsak ember a cudar! Dulakodás vette kezdetét, ami a valóságban nem volt több apró mocorgásnál és lábkalimpálásnál, Kaede pedig kisvártatva félálomba ébredt. Nem igazán fogta fel hogy hol van, csak dünnyögött valamit amiből senki sem érthetett semmit, beleértve saját magát is. Valami a karjaiban tartotta, így megpróbált szembe fordulni avval ami így hirtelen egy hatalmas párnának tűnt. Szegény Kaede kapva kapott az alkalmon és kézzel-lábbal belekapaszkodott az óriáspárnába. A valóságban csupán a párnát kellett behelyettesíteni Flandrevel, aki Kaede mozgolódásának hála jéghideg arcot és frizurát kapott így a nyakába, bár utóbbi addig is ott volt
- Puha... - motyogta szegény

Vendég

Kaede sokat mocorgott, így nem tudtam elaludni. A lábával kalimpálódzott, aminek köszönhetően, megrúgott. Halkan felszisszentem, de nem mozdultam. Biztos fura dolgokról álmodhat, a kis aranyos. Aztán félig felébredt, és a takaró alatt megpróbált szembe fordulni velem. Én lazítva ölelésemen, hagytam, hogy megtegye, és hideg arcát a nyakamba nyomta. Ezek után kézzel lábbal belém csimpaszkodott aminek köszönhetően hideg kezével megfogta a fenekem, és nem is eresztette. Lábát is körém fonta, minek köszönhetően szorosan egymáshoz simultunk. Ez kissé felizgatott, annak ellenére, hogy Kaede teste igencsak hidegnek bizonyult. Bár túlzottan nagy hatása nem volt rám, mert tűz mágiám védett a hidegtől. Aztán csak annyit hallok, hogy "Puha". Erre lemosolyodtam, és halkan meg jegyeztem.
-Persze, hogy az, mert a fenekemet fogod.- Mondtam neki, majd nyomtam egy puszit a homlokára.

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 2:20 am

Kaede legújabb álma most már valóban szétszórt volt: valamiféle bohócok ugrabugráltak egy rock koncerten, egy olyan színpadon amit régen a TVben látott, természetesen mindez a ködös-sziklás vidék kellős közepén. De ez csupán néhány pillanatig tartott, mivel Kaede most valóban felébredt. Flandre hangját hallotta amint közölte valakivel hogy a fenekét fogja. Kicsit kábultan még Kaede mocorogni kezdett és persze tapogatni is, amiből azonnal kiderült hogy Ő fogott feneket. A homlokpuszira már a szemei is felpattantak és Kaede rémülten pattant hátrébb az ágyon, de a takaró amire ráfeküdt közben megakadályozta hogy tovább hátráljon az ágy szélének feneketlen szakadékába. Kimondottan tág pupillákkal meredt egy percen keresztül Flandrere, majd olyan pislogást produkált amit egy diszkólámpa is megirigyelt volna
- Furandōru-sensei! - nevezte először nevén, tipikus japán kiejtéssel és kicsit eltúlzott honorifikummal - ho-hol vagyunk most?

Vendég

Kaede tapogatózásától, még inkább felhevült a vérem, és elöntött az izgalom. Ez annyiban nyilvánult meg, hogy teljesen ki pirosodott az arcom. Annyira ártatlan, és én úgy meg akarom rontani, de nem tehetem. Nem szabad bemocskolnom ezt a tiszta kislányt. Azonban lenyugtatni egyáltalán nem sikerült magam. Kaede szemei felpattantak, és gyorsan hátrálni kezdett, amit időközben köénk csavarodott takaró nem engedett, másrészt meg az én ölelésem. Így Kaede nem tudott mozdulni, aztán meg tág pupillákkal meredt rám megilletődöttségében. Ezt hihetetlen gyors pislogás követte, amit nem tudtam követni, olyannyira gyors volt. A nevem japános kiejtésére elmosolyodtam. Ha jól tudom ez a japánoknál, tiszteletet jelent.
~Aranyos.~ Gondoltam magamban.
-A szobámban vagyunk Kaede-chan.- Mondtam neki kedvesen.
-A folyosón találtalak, és nem hagyhattalak kint.- Magyaráztam meg miértjét, és mivel Kaede most már felébred, érezhette, hogy teljesen meztelen vagyok.

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 2:49 am

Kaede picit elmosolyodott, de látszott rajta hogy ez egy eléggé "dilinyós" mosoly volt, ami talán jelenthette hogy Kaede agya egy másodpercre kikapcsolt. Kaede tekintete ezután ismét sokáig merült el Flandre szemeiben. A helyzetet próbálta felmérni. Flandre ágyában volt történetesen kölcsönös ölelésben az idősebb lánnyal, akin pedig történetesen nem volt ruha. Kaedet - aki több mint tíz éven keresztül közös fürdőben mosakodott az árvaházban - így ez egyáltalán nem botránkoztatta meg, de azért valami szöget ütött a fejében. Szerencsére Flandre karjaiban volt, ami csökkentette az aggályait, így a feszült tartása ismét engedett
- Fu... Furandōru-sensei - szólalt meg újra kíváncsian - zuhanyozni készülsz? Mert hogy nincs rajtad ruha

Vendég

Ahogy Kaede elmosolyodott, és a szemembe nézett, még inkább kívántam. Ez az arcomon is látszott, de egyenlőre megtudtam magam fékezni, bár nem tudom ez meddig mehet még így. Kezdett ellazulni, a feszült helyzet felmérés után, ami biztosított arról, hogy nem rémítettem meg. Kicsit szorosabban magamhoz öleltem, majd a kérdésen majdnem elnevettem magam.
-Már le zuhanyoztam, mikor megtaláltalak.- Mondtam neki, és hirtelen felindulásból szájon csókoltam. Azt hiszem szerelmes lettem...

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 3:21 am

Amikor Flandre szorosabbra vette az ölelését, Kaede gyanútlanul próbálta viszonozni a maga gyenge módján, szó mi szó teljes mértékben félreértette a jelenleg zajló eseményeket. Flandre arca pedig nagyon piros lett, valami baj lehetett talán?
- Fura... - kezdte volna újra, azonban Flandre ajkai úgy döntöttek hogy találkoznak Kaedeével, ami teljes mértékben meglepetésként érte a lányt
Szó mi szó, Kaede most már végképp nem tudta követni az eseményeket. Miért piszkálta Flandre az ajkait? Hasonlót már látott az iskolában és az utcán, aztán pedig... egy pillanat, Flandre megcsókolta? Kaede védelmére váljék, hogy soha nem értette mi tette népszerűbbé az arc vagy homlokpuszinál, és hogy miért lányok és fiúk szokták csinálni, amivel a mostani eset szögesen ellent mondott. Kaede némán pislogott néhány másodpercen keresztül
- Ez egy csók volt, ugye Furandōru-sensei? - kérdezte - Én nem értem... miért kaptam?

Vendég

A csók rövidre sikerült, amit nem is bántam, hiszen ha hosszabbra sikerült, végképp elvesztem az ön uralmamat. Kaede értetlen arc kifejezésén, kicsit sem lepődtem meg, de sikerült még jobban lenyugtatnia. Látszott, hogy nincs tisztában a dolgokkal, de aztán megvilágosodott. A kérdése nem ért váratlanul, hasonlóra számítottam.
~Le kell nyugodnod. Nem mocskolhatod be!~ Szóltam magamra, majd válaszoltam.
-Azért mert nagyon meg szerettelek. Bocsánat.- Kértem tőle bocsánatot, majd gyorsan kibontakoztam az öleléséből, és a takaróból. Fölpattantam az ágyról, és egy szemvillanás alatt a szekrényemnél voltam. kitártam annak ajtaját, és egy spagetti pántos toppot bányásztam elő belőle, ami természetesen piros színben pompázott. Lehajoltam, és az alsó polcról egy bugyit kaptam ki, aztán fel is vettem a ruhákat, majd vissza indultam az ágyhoz. Az ágynál megálltam, és kedvesen Kaedére néztem.
-Ugye tudod, hogy még mindig a yokai alakodban vagy?- Kérdeztem tőle, mert Kaedénél nem tudni, mivel van tisztában.

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 3:52 am

- Én - motyogta megilletődötten és tökéletesen tudatlanul - köszönöm... Furandōru-sensei... most már értem... én is nagyon nagyon szeretlek... ezért kell nekem bocsánatot kérnem... sajnálom... mert én... ok-okosabbnak kellene lennem... akkor nem... nem kellene annyi mindent... meg-megmagyaráznod...
Kaede nagyon megtiszteltnek érezte magát, nem tudta hogy miféle szeretetből kapta a csókot és ezért picit büszke is volt magára. Úgy vélte hogy sikerült kiérdemelnie Flandre elismerését de azt is tudta hogy csökkentenie kell önön tudatlanságának mértékét. Furcsállva nézte Flandret ahogy felkel majd a szekrényéhez megy és öltözni kezd, most tényleg nem értette miért volt az imént meztelen. Végül Flandre visszajött és közölte hogy még most is a démoni alakjában van. Kaede felült az ágyon és lesütötte a szemét
- Sa-sajnálom... - motyogta őszintén, majd pityeregni kezdett - én... én nem tudom hogyan... hogyan kell visszaváltozni... én... én nem is tudtam hogyan kell át... átváltozni... sajnálom de... de nem tudom hogyan változtam át...

Vendég

A szavain, csak mosolyogtam. Olyan kis tudatlan, de ez így van jól. Ahogy felült, és pityeregni kezdett, nagyon megsajnáltam szegényt. Leguggoltam elé, és megfogtam a kezét.
-Nem kell bocsánatot kérned.- Mondtam neki kedvesen és mélyen a szemébe néztem. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogyan is tudnám elmagyarázni, az emberi alak felvételét. Aztán eszembe jutott, anyám hogyan tanított meg engem rá.
-Kaede, csukd be a szemed.- Mondtam neki, majd mikor becsukta a szemét, elkezdtem magyarázni.
-Képzeld el a yokai alakodat, úgy mint egy ruhát. Most ebben a ruhában vagy. Képzeld el magadban, ahogy leveszed ezt a ruhát, és berakod egy ládikába.- mondtam el neki, hogy én hogyan tanultam meg elzárni az erőmet. Még régen az anyám magyarázta el nekem hasonlóan, hogyan kell.

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 7:09 pm

- É-én... megpróbálom - motyogta szemeit törölgetve kezeivel - a-az alakom... mint egy ruha...
Lehunyta a szemeit és erősen próbált koncentrálni arra amit Flandre mondott. Először elképzelte magát amint fürdőruháját viseli ami a démoni alakja... mármint... ezt valamiért mégsem sikerült elsőre. Tehát a fürdőruhája volt a a démoni alakja amit pedig le akart venni... mármint ha a fürdőruhát leveti akkor a démon alakját is leveti... mármint átcseréli emberi alakjára. Szép lassan ezt meg is tette, amiből Flandre annyit vett észre hogy Kaede egyáltalán nem akarózott csak azért sem visszaváltozni az emberi alakjába
- M-most már jó? - nyitotta ki szemét Kaede, ami szintén nem nyerte vissza színét - Sikerült?

Vendég

-Igen mint egy ruha.- Helyeseltem, majd vártam, hogy mit csinál. Szorosan behunyta a szemét, és látszólag erősen koncentrált. Nem nagyon sikerült neki, ami azt illeti, egyáltalán nem történt semmi. Kicsit csalódottan néztem, hogy nem működött a dolog, de mikor kinyitotta a szemét, akkor gyorsan átváltottam kedves mosolyra. Kérdésére megráztam a fejem, lesütve a szemem.
-Hogyan is tudnálak erre megtanítani?- Kérdeztem magamtól, az államat simogatva.
-Pontosan hogyan képzelted el a ruhát?- Kérdeztem tőle, hogy kicsit jobban bele lássak a fejébe.

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 8:33 pm

- N... nem tudom... - sütötte le a szemét és gondolkodni próbált - a tetőn voltunk... azt hiszem...
Igen, most már emlékezett arra hogy a tetőn vette észre Flandre hogy Kaede átváltozott, akkor szólhatott neki. De azt nem tudta hogy miként sikerülhetett, úgy tűnt hogy egyikük se
- Hát... a... a fürdőruhámnak - mondta elgondolkodva - azt gondoltam rá hogy az az igazi alakom és azt le kell vennem... talán... talán nem fordítva... azaz, álruhát szoktak felvenni, nem igaz? Akkor... akkor talán a normális... vagyis talán... a másik alakot kellene felvenni mint ruhát?

Vendég

Hallgattam, ahogy gondolkodik, és hogy őszinte legyek igaza van. Nálunk vámpírféléknél működhet ez máshogy. Anyám nekem úgy tanította, hogy vegyem le, és zárjam el egy ládikába, ami az én esetemben a nyakláncom. Most is itt lóg a nyakamban, így hát meg is fogtam.
-Igazad lehet.- Majd megsimogattam a fejét. -Okos lány vagy te.- Mosolyogtam rá, és bólintottam egyet.
-Akkor próbáld meg úgy, hogy egy álruhát veszel föl, ami az emberi alakod.- Mondtam neki, majd vártam mi fog történni.

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 9:13 pm

Kaedenek eszébe sem jutott hogy az átöltözés ládika részét egyáltalán nem vette számításba, hanem történetesen elfelejtette. Így hát most az álruha verziót próbálta ki, erősen koncentrálva és gondolataiban gondosan felöltözve egy kényelmes ruhába, amit még egy kirakatban látott meg régebben. Sajnos eközben Flandre továbbra sem látott változást, valamint Kaede sem érezte úgy hogy történt valami érdekes. Lehorgasztotta hát a fejét és szégyenkezni kezdett. Azonban nem akarta abbahagyni, ismét lehunyta szemeit és mindenképpen vissza akart alakulni. Percekig ült némán és már-már feladta volna, amikor eszébe jutott a ládika. Így ismét magára képzelte a fürdőruháját mint a démon alakját, és nem akarva barátjára szégyent hozni, ismét megpróbálta. Haja rögtön kezdte visszaszerezni színét és a testhőmérséklete is emelkedni kezdett, amit már ő is megérzett
- Fu... Furandōru-sensei... - nyitotta ki a szemét - most... sikerült?
Amikor megkapta az igenleges választ, felpattant az ágyról és sírva fakadva megölelte a lányt
- Annyira... annyira sajnálom - szipogott - el... elfelejtettem eltenni a ládába...
Talán így is volt, talán csak sikerült elég erősen akarnia, talán mert Flandre kedvében akart járni... valószínűleg mindegyik egyszerre

Vendég

Újra koncentrálni kezdett, de semmi. Azonban én hittem benne, hogy sikerülni fog neki, elvégre meglepően ügyes kislány, esetlen természete ellenére. Aztán látszólag feladta, és rám nézett. Én megint megráztam a fejem, és lesütöttem a szemem. Lehorgasztott fejjel sajnálkozott, azonban nem adta fel, és ez tetszett. Szélesen elmosolyodtam, és büszke voltam rá. Nem tudom, most hogyan képzelte el a dolgokat, de elkezdett vissza változni. Lassanként a haja vissza nyerte a színét, és a keze is melegedni kezdett. Ennek nagyon örültem, hiszen tudtam, hogy sikerült neki. Mikor rá kérdezett, és még jobban elmosolyodtam.
-Igen sikerült Kaede-chan.- És megsimogattam a kezét. Aztán hirtelen felpattant és megölelt, ami váratlanul ért, de jól is esett.
-Ügyes vagy.- Simogattam a hátát, miközben hallgattam a magyarázatát.
-Semmi baj. Most már tudod, hogyan kell csinálni.- Mondtam neki kedvesen, és remélhetőleg, most már könnyebben is fog menni neki.

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 9:44 pm

- Az elejétől fogva neked volt igazad, Furandōru-sensei... - hullatta a könnyeit - megint nem figyeltem... nem figyeltem arra amit mondtál nekem... nagyon sajnálom...
Még egy percig sírt, majd amikor kezdte végre ismét összeszedni magát elengedte Flandret és leült az ágy szélére, kezével pedig a takarót kezdte piszkálgatni levezetésképpen
- Tőled olyan sok mindent tanultam... - vallotta be őszintén - olyan okos vagy.. én... én szeretlek és felnézek rád, Furandōru-sensei... olyan sok mindenben segítettél nekem... és... és... és nem bántottál soha. Én... én már tudom hogy... hogy nem akarom hogy visszaküldjenek a városba... itt akarok lenni, mert te is itt vagy
Most ő fogta meg Flandre egyik kezét és a nyakához húzta hogy kérlelően bele kapaszkodhasson

Vendég

-Semmi baj.- mondogattam neki halkan, közben továbbra is a hátát simogattam gyengéden. Aztán végül össze szedte magát, és felült az ágyra. Ahogy a takarót gyűrögette zavarában, az nagyon aranyos volt, majd hogy nem el is nevettem magam.
-Én szívesen segítek neked Kaede-chan. Rám mindig számíthatsz, mert a barátod vagyok.- Ezen a mondaton magam is meghatódtam, amitől csillogni kezdett a szemem. A szavai is mélyre hatoltak. Megfogta a kezem, és magához húzva bele kapaszkodott. leültem mellé az ágyra, és szorosan átöleltem.
-Jó hogy találkoztam veled.- Tényleg így gondoltam, annak ellenére, hogy furcsán kezdődött a dolog. Nagyon furcsán.

Tárgy: Re: Flandre Scarlet szobája Szer. Dec. 21, 2011 10:23 pm

- Kö-köszönöm - dadogta picit magán kívül, de szerencsére most nem pityeredett el - nagyon... nagyon nagyon szépen köszönöm... ha... ha... vissza is küldenek majd... én... én nem fogok visszamenni... nem akarok... én nem akarok oda visszamenni... nem akarok közéjük menni... ott engem nem szeretnek
Ebben az alakjában már ismét jól lehetett látni hogy megilletődésében elpirult, amikor pedig Flandre leült mellé és átölelte, ismét mosolyogni kezdett
- I-igen... nagyon... nagyon-nagyon jó - motyogta - mellőled soha... soha nem futok majd el... még... még akkor se ha... ha a félős emberek megtámadnának... még akkor se... ha... ha akkorák lesznek mint... mint egy... egy... egy ház!

» Angela szobája
» Scarlet Whitefang
» Dracon szobája
» Mia szobája
» Iwa Makiko Szobája