Kuroshiro Tomoko

Hozzászólások száma : 61 Join date : 2015. Jun. 15.

Név: Kuroshiro Tomoko
Nem: Nő
Kor: 15
Faj: Macskadémon
Jellem: Tomoko elég furcsa a kora ellenére. A cinizmus, szkepticizmus, és sztoikusság hármasában él, emiatt elég sötét, pesszimista életszemlélete van. Az a típus, aki csak megy az árral, és nem tervez meg semmit, csak spontán reagál mindenre. A viselkedése általában, csendes, távolságtartó, és passzív. Rettentően okos, viszonylag jó emberismerettel, a képességei elegek lennének arra, hogy egy-két osztállyal följebb járjon iskolába, ennek ellenére, mégis mindig bukás közelben stagnál, pusztán azért, mert feleslegesnek tart többet írni, mint ami elég, mivel azt képes elvégezni, pusztán azzal, ha figyel az órán. Utálja az iskolát, mivel feleslegesnek tartja annak versenyközpontú, teljesítményorientált, lexikális tudásra fókuszáló létét. Készülés helyett, a maga „szórakozását” csinálja, játszik, olvas, zenét hallgat, filmet néz, gondolkodik, vagy éppen alszik. A gondolatait, és az érzelmeit általában magába fojtja, másoknak nem igazán mutatja meg. Hajlamos időnkén gúnyolódni, bunkózni, és sértegetni másokat a megfigyelései alapján, nála ez annak a jele, hogy figyelmet szentelt az illetőre.
Szexuális beállítottság: Biszexuális (legalábbis nem vonzódik különösebben egyik nem felé sem)
Küllem: 160cm magas alig van rajta súlyfelesleg, habár ez a sok alvás, és kevés evés eredménye, de azért dicséretes, hogy tréning nélkül tudja tartani a testsúlyát. Hosszú sötétbarna haja, és lila szemei vannak, illetve valószínűleg a szemei a legérdekesebb dolgok a testén. Az öltözéke általában kicsit fiúsabb, praktikusabb, és szellősebb. Fehérneműt sem mindig vesz alulra, csak egy bicajos nadrágot.
Viselt tárgyak: Ruha; Pénztárca; Valami=Könyv; Zenelejátszó; Valamilyen játék(konzol)

Előtörténet:
Egy „normális” macskadémon családban születtem, Japánban, Saitama városában. Egyke lány voltam, volt egy anyám, és egy apám, ennél nem is lehetne átlagosabb a családom. Az életem, már onnantól szürke, és monoton volt, csak akkor még nem vettem észre, mindennap ugyanazt csináltam, felkeltem, táplálkoztam, tanultam, pihentem. Emellett a rutin mellett sosem jártam óvodába, mivel a „tanulás” alatt, szinte ugyanazt csináltam, mint azok, akik oda jártak. Játszottam, futkároztam, gondolkodtam, gyakorlatilag annyi volt a különbség, hogy egyedül, vagy a szüleimmel csináltam mindezt. Anyám könyvelő volt, apám cégénél, ahol egyébként ő volt a vezérigazgató. Anya megengedhette magának, hogy otthon maradjon, mivel apám hazavihette a szükséges adatokat.
A hatodik életévem után, végül bekerültem a japán közoktatási rendszerbe. Beírattak egy általános iskolába, ahol senkit nem ismertem, ahol soha nem jártam, de nem volt mit tenni, csak alkalmazkodni tudtam, más esélyem nem volt. Így esett meg, hogy az egyik mókuskerékből a másikba estem át, és azt sem vettem észre, mily bolond voltam akkor. Egész jól teljesítettem, a jegyeim jók voltak, értettem a tananyagot, a magatartásommal nem volt probléma. Nagyjából, olyan voltam, mint az összes többi gyerek körülöttem. Próbáltam barátkozni, csak peches voltam, és mindig barátságtalanná váltak azok, akik felé kezdeményeztem. Nem értettem, miért nem tudok barátokat szerezni, így változtattam a módszereimen, a viselkedésemen, a külsőmön. Mindhiába, mindig sikerült kifognom az embereket a legrosszabb pillanataikban, és végül bezárkóztam. Egy ideig sokat sírtam, nagyjából minden este, olyan két évig. Azután hozzászoktam, és bezárkóztam, először a diáktársaim, majd a tanáraim, végül a szüleim előtt, az utóbbi volt a legfurább, mivel a szüleim soha nem bántottak, és mégis megtörtént. Az alsó-középiskola hasonlóképpen folyt, csak annyi különbséggel, hogy ott már a próbálkozást is hanyagoltam. Elkezdtem figyelni az embereket, mint külső szemlélő, majd a tanulás helyett szórakoztam, vagy bármi mást csináltam, ami elfeledtette velem az iskolát, illetve a saját magányomat. Egyértelműen romlottak a jegyeim, a szorgalmam, illetve a magatartásom is, az órán alvás miatt. Mindezek ellenére az iskolában sosem buktam, de mindig közel voltam hozzá. Szerencsére azt könnyebb volt kiszámolni, hogy milyen jegyekkel lehetetlen buknom, mint otthon tanulnom. Lassacskán eltelt az idő, és közel kerültem a tizenötödik életévemhez. Ezzel együtt iskolát váltottam, mivel apám a cég központját áthelyeztette máshova, bár nem érdekelt miért. Emiatt kerültem a hozzám hasonló, humanoid démonokkal, és beavatott emberekkel teli iskolába, ahol többet nem kellett rejtegetnem a macskatestrészeimet, mivel annyira volt természetes az ilyen kinézet, mint télen a hideg. Biztos, ez is ugyanolyan lesz, mint a többi.

Tárgy: Re: Kuroshiro Tomoko Hétf. Jún. 15, 2015 1:46 pm

Szia!
Az elő történeteddel csak 1-etlen hiba van. Hogy valószínűleg nem olvastad el az iskolai szabályzatot. Mi szerint rejtened kel a kinézeted. Legalábbis így volna a helyes bár van aki nem tudja. Ha te nem tudod kérlek írd bele miért. Ha persze itt csak a macska fülekről van szó akkor azok nem okoznak gondot maradhatnak elől természetesen. De akkor írd le, hogy macska fül és farok amit nem tudsz el rejteni.
Ha ez meg van akkor el fogadom és adatlapot tölthetsz 5 képességgel és mehet a játék.

Hozzászólások száma : 61 Join date : 2015. Jun. 15.

Korrigáltam, és köszönöm a gyors ellenőrzést.

Tárgy: Re: Kuroshiro Tomoko Szer. Jún. 17, 2015 1:43 pm

rendben köszönöm Smile

» Kuroshiro Tomoko
» Aichi Tomoko
» Aichi Tomoko
» Aichi Tomoko szobája