Aichi Tomoko

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

//pályázat: https://yokaitaisen.hungarianforum.net/t486-egyeni-kepessegek-necronomicon //

Név: Aichi Tomoko
Nem: lány
Kor: 13
Faj: féldémon

Jellem: Tomoko erős kisebbségi komplexusban szenved, több okból is kifolyólag. Minden lelki problémája a barátságtalan környezeteknek köszönhető, melyek otthon és az iskolában jellemezték az élete mindennapjait. Volt ő már egyaránt a Törpe, a Tökfej, és később már sokkal találóbban a Görcs és a Lapos. Nagyon érzékeny a csínyekre és a komoly vagy éppen játékos cukkolásra, tehát a feldúlt távozás és sírás legalább annyira jó eséllyel fordul nála elő, mint ahogy újabban az agresszívabb dühkitörések - nem csoda hát, hogy ő volt mindig a Görcs. Szexualitására már ráébredt, ami sajnos még rosszabb lett miután a régi iskolájában egy vallomás következtében ki is derült, s őszinteségétől függetlenül újabb szellemi következményekkel járt. Kimondottan gyűlöli az embereket és leghőbb vágya olyan leckéket adni a számukra, hogy azt örökre megemlegetik. A Necronomicont szívesen személyesíti meg, sőt mi több néha beszél is hozzá. Választ soha nem kap, de biztos benne hogy a könyvnek lelke van
Küllem: nagyjából 28-30 kilogrammjával görnyeszti a Földet és megközelítőleg 135 cm magas, egyszóval nem tartozik a jól megtermett lányok közé. Többféle ruhadarabja is van, de főleg az iskolai cuccait viseli

Szexuális beállítottság: leszbikus
Viselt tárgyak: ruha (általában serafuku, ha éppen nem majd leírom), fekete műbőr oldaltáska, digitális karóra, pénztárca, Necronomicon

Előtörténet:

Kamakuraból való lány módos családból, két bátyóval és egy nővérrel, valamint egy ikerpárral mint öcsi és húgi A démoni aura nem túl előnyös, ha a genetika szeszélyeinek köszönhetően démonvérű gyermek születik emberek közé. Ő tehát joggal mondhatja, hogy szülei és minden más rokona testvéreivel együtt, ha szeretik is bizony nem igazán bírják elviselni. Neveltetésébe tehát belekeveredtek a csínynek szánt megjegyzések, tudniillik régen nagyon ügyetlen kislány volt és ha valamit eltört vagy elrontott, senki nem fogta vissza magát hogy ne tréfálkozzanak vele gúnynevekkel, vagy éppen dobják meg alapos szidásokkal. Így került "sosem lesz belőled semmi" jó tanácsokkal az iskolába, és az ottani helyzet nem lett jobb az otthoninál vagy éppen az óvodainál, így tehát családja továbbra is kitartott a pesszimizmus mellett ha éppen róla volt szó

Az iskolára visszatérve a diáktársai hamar rájöttek hogy az általános gúnyolódáson kívül kiválóan alkalmas az alkalmi rugdosásra vagy fellökésre, tudniillik a zúzódások nem árulkodtak gyakran ilyesmiről, mellesleg ki akart neki egyáltalán hinni? Az ügyetlenségéből csupán kínjában sikerült kigyógyulnia, de az azzal kapcsolatos régi gúnyolódás a tudatalattijába égett, és hát maradt a többi cukkolás is ugyebár. A tanulmányait teljesen megzavarta a többi diák viselkedése, ami igazat megvallva néha tanulmányi szabotázsokban is megmutatkozott, pedig már amiatt sem volt jó tanuló hogy csak szekálták. Az idő teltével már szinte rettegni kezdett, aminek legerősebb okáról sokáig senki más nem tudott rajta kívül. Azonban még egy hozzá hasonló kiközösített és lelkileg sebezhető lénynek is akadnak néha barátai, így középiskolában végre felbukkant egy lány aki megvédte a többiektől. Tomoko eleinte természetesen félt tőle, de aztán az első tanév végére már szépen megnyílt előtte és ha félve is másoktól, de szívesen töltötte vele az időt mivel közben senki se cukkolta, maximum néhány vigyort kapott. Mivel szinte rátapadt védelmezőjére, nem telt sok időbe hogy az iskolatársak "érettebb" fajta viccelődésbe kezdtek, nem is sejtve akkor még hogy mennyire telibe találtak. Önkéntes személyi testőre persze nem hagyta annyiban az ilyesféle vicceket, így gyakran biztatta arra hogy nem szabad foglalkoznia a hazugságaikkal, mert sokkal több ő annál. Természetesen nem látszott hajlani a jó tanácsokra, ami így már egyre gyakrabban jött szóba. Ilyen alkalommal történt hogy Tomoko annyira felcukkolt állapotba került, hogy végül kibökte: a ragaszkodásával kapcsolatos hazugságok tulajdonképpen nem voltak hazugságok, tényleg bele szeretett és már azelőtt sem vonzották a fiúk. Ez elegendő volt ahhoz hogy egyenes hajlamú védelmezőjénél egy életre beteljen a pohár, még ha továbbra is megvédte, többé már nem igen vitte el magával sehova. Az egész eset valamiképpen ki is derült és hamar eljutott mind a tanári karba mind haza, így került pszichológushoz és még orvoshoz is. Ráébredt arra hogy mindezt csak azért tették meg érte mert ez már komolyan veszélyeztette a család jó hírnevét szociális körökben, de a betegségen egyébként nem sikerült segíteni

Nem meglepő hogy Tomoko tényleg összetört és a hangulata mindig negatív skálákon mozgott, soha nem emelkedve a nulla fölé. Mást nem is csinált mint hogy az internetet böngészte, könyvet olvasott és mindenféle konzol ketyerés videojátékkal játszott. De céltalanul is szeretett a nagyvárosi forgatagban bolyongani, mert ott annak a rengeteg embernek ezer s más jobb dolga volt annál mintsem hogy belé kössenek. Egy ilyen felfedezőútján jutott el egy régiségkereskedésbe, ahol hosszas nézelődés után egy tárolóhelyiségbe került, sokféle holmi közé. Úgy érezte hogy keres valamit anélkül hogy meg tudta volna mondani magának, mi is volt az. A jelenés persze nem váratott magára sokat, még ha nem is volt olyan látványos mint egy filmben látva vagy egy regényben körülírva. Egy láda lakatja hirtelen lehullott és egy könyv lebegett ki belőle Tomoko elé, ha félt volna akkor el is futott volna onnan. Ehelyett rájött hogy egészen addig azt a könyvet kereste, sőt mi több szerinte a könyv hívogatta magához szavak nélkül. Bármi is legyen az igazság, habozás nélkül kézbe vette a kellemes tapintású kötetet és beleolvasott az első oldalba, ahol igazából mindössze egy cím állt. Nem volt ismerős sem az írás sem az írott nyelv, de furcsa módon mégis el tudta azt olvasni: "Necronomicon, az Egyetlen - Aichi Tomoko kizárólagos tulajdona". Ha az iskolatársaitól félt is és megijedt, ez a különös könyv inkább töltötte el ragaszkodással és békével mintsem taszítással, így történt hát hogy a következő lapon lyukadt ki. Az előszó vette ott kezdetét, a sorokat olvasva pedig mindvégig úgy érezte hogy a könyv mutatkozott be neki, s ami azt illeti valóban sok mindent elmagyarázott arról hogy milyen tulajdonságai vannak és hogy mire is lehet képes vele, valamint... hogy legmélyebb titkait csupán idővel lesz képes megfejteni. Az előszó végén azonban egy olyan rövid fejezet következett, ami újabb meglepetésként őróla szólt, egy jellemzés démoni örökségéről és különös képességekről. Kalandvágyó lelke egyenlőre megelégedett ennyivel is, a könyvet a táskájába tette és távozáskor a gyanakvó eladó nem talált benne semmit, elvégre az előszóból már megtudta hogy ez történik ha kikerül az ő kezéből //részletek a pályázatban//

Szabadideje nagy részét könyvvel a kezében töltötte, a róla szóló oldalakból egyre többet volt képes kiolvasni, s így került fény egyre több képességére. A könyv többi része azonban jóformán teljesen olvashatatlannak bizonyult és jóval lassabban vált olvashatóbbá, ám így is mindig talált benne valami újat, egyre többet. Most már felfedezhette hogy milyen sokféle lény él az emberek közé vegyülve, néhányat még hajlandó lett meg is szólítani és nyíltan kérdezősködni. Így került egyszer szóba hogy oktatási intézmények épültek Abyssba vezető átjárók fölé, s hogy efféle helyeken mi is folyik. Az egyiket hamar kinézte magának és további kutakodással és magánéletbe furakodással háta mögött sikerült elintéznie hogy beiratkozzon, végül pedig beetetnie a családnak hogy ez egy gyógypedagógiai intézmény ahol kikúrálhatják. Szülei szerencsére kaptak is az alkalmon, így először életében lehetőség adódott hogy legyen egy hely ahol meghúzhatja magát miközben okosodik és terveit szövögeti. Hogy az Akadémia mi mást tartogathat még a számára, azt még a Necronomicon sem mondhatja el

Vendég

Nekem tetszett. Ha csak valamelyik admin meg nem akadályozza, akkor ezt én itt és most: Elfogadom!

Készítsd el az adatlapodat, és költözz be egy szobába!

» Aichi Tomoko
» Aichi Tomoko szobája
» Kuroshiro Tomoko
» Kuroshiro Tomoko