neve: Aka Daisuke
nem: férfi
kor: 21
faj: incubbus
kaszt: felnőtt
Szexuális beállítottság: Hetero
Jellem:
Mondhatni csendes, a gondolatainak élő démon, habár nem áll távol tőle a tettek végrehajtása sem. Viszonylag könnyen elvegyül a tömegben, de fajtájából adódóan sajna vonzza a gyengébbik nem figyelmét, ami miatt hamar feltűnővé válhat még akkor is ha minden tőle telhetőt megtesz ez ellen. Ő viszont az a fajta, aki nem egészen elégedett születésével, hiszen hiába született szerető, nem igazán azért szeretik aki, hanem azért ami, ráadásul az emberi iskolákban töltött évek kivettek belőle egy kicsit, de ennek ellenére próbál rendes életet élni, már amennyire egy incubbus az emberek világában képes. Céljának leginkább egy olyan nő felkutatását gondolja, aki a személyisége miatt szereti, és nem a csávereje miatt.
Előtörténete:
Nem mondható el rólam igazán sok. A szüleim élnek, köszönik szépen jól vannak, de nem igazán beszélek már velük, mert hát elég keményen belerondítottak az életembe. Kezdetnek ott hogy eléggé erőltették az emberi iskolákat, mert hogy alkalmazkodnunk kell, meg hogy többen vannak meg ilyenek. Az egész gyerekkorom abból állt hogy egyik iskolából a másikba kerültem minden egyes kisebb-nagyobb balhé után, ahol intenzív veréseket kaptam. Persze nem tehettem meg hogy visszaüssek, különben akkor én lettem volna a rossz, hogy tapétává paszíroztam az undok kis férgeket. Persze szerencsére nem esett meg semmi efféle, csupán abban csúcsosodott ki a dolog, hogy majdnem összefeküdtem egy végzős lánnyal a tornaszertárban."Szerencsére végül letettem a dologról, bár a szüleimnek elmondtam hogy megkívántam a csajt, mire ők azt mondták ez a természetes egy kis incubbusnál.
Talán ők rontották el akkor amikor emberi iskolába járattak, talán én voltam a hibás hogy nem fogadtam el hogy az vagyok ami, de az biztos volt hogy a dolog nem volt úgy jó ahogy akkor volt.
Végül megszületett a megoldás. Úgy esett hogy lehetőségem volt iskolába járni, ráadásul démonok közé, innentől pedig nem is volt annyi probléma, nem számítva a beilleszkedési nehézségeket. Igaz, démonként, démonok között otthonosabban is érezhettem volna magam, de nem jött össze, de a helyzet azért annyival jobb volt, hogy végül sikerült végeznem, és többé-kevésbé része lehettem a démonok társadalmának. A magasabb fokú iskolákat viszont már emberi közegben tettem le, de nem vettem részt semmiben ha nem volt muszáj. Pár évvel később pedig elhatároztam hogy megpróbálok megfelelő életlehetőségeket teremteni magamnak, így hát megkerestem a démonakadémiát, és a lehető legközelebb költöztem hozzá, hogy egyszerre érezhessem a démonok és emberek közelségét, hogy eldőljön merre is húzok igazán.