Név: Akutagawa Yui
Nem: lány
Kor: ??
Faj: kristály vámpír (víz)
Jellem: Nem egy kifejezetten bonyolult személyiség, bár neki is megvannak a maga fordulói és kereszteződései. Nem annyira az okosabb lények közé tartozik, temperamentumosabb ő annál, így inkább a mozgást és a sportolást szereti a tétlen ücsörgéssel szemben. Nem is véletlen, hogy a meggyőzés nála nem az empatikus- vagy az észérveknél kezdődik, hanem az ököljognál, ezért is ugrik fejest bármilyen verekedésbe, még akkor is, ha egyébként semmi köze hozzá. Ettől viszont még egyáltalán nem nyers, többnyire tisztelettudó és nem használ több otromba kifejezést, mint az átlagdémon. Kíváncsisága kevés határt ismer, a tanulás az egyik, de ha nem iskolához kötődik valami tudományos, még az is lehet, hogy érdekelni kezdni. Egyébként őszinte, ragaszkodó, akaraterős és barátkozó jellem, na meg persze némiképp önző is... egyszóval gyerkőc, na, néhány felőttiesebb tulajdonsággal, így akár idősebb is lehet, mint aminek látszik.
Szexuális beállítottság: leszbikus (nem jelenti, hogy másokkal nem játszok értelmesen, vagy nem szabad a fiúknak zaklatniuk!)
Küllem: A szemlélő nem nézné idősebbnek egy tízéves japán lánynál, hisz egyáltalán nem magas, se nem tűnik izmos alkatnak, a látszat utóbbi esetben azonban csal. Yui kifejezetten erős tagja fajának, egy olyan kicsibors, vagy gyömbér, wasabi... mindegy is, ha akarná sem tudná titokban tartani, lévén gyakran verekszik és dobálózik nála nagyobb dolgokkal. De vissza a külsőhöz. Az eddigiek alapján már nagyjából tisztában lehet lenni termetével, így abba nem is érdemes belemenni, más ismertetőjegyei közé tartoznak indigó hajfürtjei, s bíbor íriszei, melyek mondhatjuk összeillenek egymással. Nem rendelkezik kiemelkedő idomokkal: nincs szemrevételezhető dekoltázsa, vagy kifinomult csiőformái, de nem is ilyesmiket szoktak először nézni rajta, de egy ilyen világban már senki sem tudhatja biztosan. Mit lehetne mondani még? Bőre egy cseppet sem napbarnított, nem is érzékeny rá, de attól még sápatag annak rendje és módja szerint, s lévén ha lehet akkor könnyebb ruhákat részesít előnyben (mint a fürdőruha), ez nem is kerüli el mások figyelmét. A tanítási időben persze ő is egyenruhát hord magán, a sminkelés viszont egy cseppet sem érdekli.
Viselt tárgyak: ruha, pénztárca, egy doboz gyufa (mert hogy az még neki is kellhet)
Előtörténet: Az ő históriája nem az a hosszú oldalakba nyúló fajta, habár Abyssban született, a család másik két tagja jóvoltából hamar az emberi világba költöztek, így onnan nem maradtak fent tudatos emlékei, de soha nem is hiányoztak neki. Ahogy lenni szokott, szülei őt is tanították járni, repülni, na és persze a képességeit használni, ami mindig is jól ment neki, hisz sokat segítettek gyerekjátékaiban és persze szokásos csínytevéseiben. Embergyerekek között majdnem hogy kiközösítetté vált, ő azonban több mint kiállt magáért, ütött ha kellett, néha tényleg elég csúnya kárt okzva, amiért mindig megkapta a fejmosást. Lényeg a lényeg, ő egyszerűen kiharcolta mások elismerését, s a gyerekek természetes félelme tőle is ténylegesen félelem maradt inkább, mintsem gyűlölet és agreszzió, mert hát őt nem lehetett megverni: ő vert meg mindenkit, aki megpróbálta.
Az idő telt és múlt a nagyvárosban, ahol éltek és az óvoda is inkább egy olyan leküzdendő akadálynak ígérkezett, ami elől neki esze ágában sem volt meghátrálni, így nem is hátrált meg. Nevelni aztán nehéz volt őt, de ugyanakkor nem is lehetetlen, megtanult nem udvariatlannak lenni és nem minden civakodás kirobbantójának lenni, de továbbra is meg-megpüfölte egy-egy erősebbnek tűnő fiú pajtását, gyűjtögetve a büntetéseket. Ő mindig is tudta, hogy micsoda és mi mindenben külömbözik másoktól, de azt is hogy miben hasonlít. Még mindig óvodás volt, mikor szülei között elhidegült, majd elmérgesedett a helyzet bizonyos hűtlenségi vádaskodásokból kifolyólag, amit ő csak akkor értett meg, miután utánajárt az efféle dolgoknak - kérdezni sem kell, sok meglepetés érte akkortájt. A helyzet viszont tarthatatlan volt, ő igazán szerette a szüleit egészen addig, mikor azonban szét akartak válni és azon kaptak össze, hogy melyikük vigye magával, hát... akkor nála kiburult a pohár. Nem is csoda, egyre kevesebbet foglalkoztak és beszéltek vele úgy, ahogy azelőtt, míg végül el tudta képzelni hogy, képesek lesznek kettétépni, hogy rendezzék eddigi legnagyobb nézeteltérésüket. Valamiféle tárgynak érete magát inkább, el is szökött végül otthonról, messzire, talán szerencse hogy nem akadtak a nyomára, de akkor igazán nagyon utálta őket, s bár ez mostanra már nem annyira erős benne, még mindig kitart azért.
Egy másik város utcáin talált amolyan új otthonra, sötét zugokat keresett és el kell ismerni, többet ment az ösztönei után is, mint születése óta bármikor. Megesett hát, hogy nem csak az árnyékok között mászkáló dolgokra harapott rá, voltak bizony emberek is a képzeletbeli listáján, talán még meg is ölt néha valakit mellékhatásként, bár ezt nem tudja, mivel tettei színhelyeit mindig hamar otthagyta, s nem is gondolkozott el a dolgokon, hiszen csak éhes volt, vér kellett neki, ahonnan éppen szerezni tudott. Mondani sem kell, nem járt általános iskolába (azt sem tudja, kellene e még), s kétségtelenül barátai sem lehettek így. Lévén időérzéke hamar cserbenhagyta, a dátumokat sosem nézte, s nem ment át semmiféle változáson, érhető hogy többé fogalma sem volt arról, hány éves volt és mennyi időt volt az utcán. De annyira büdös sem volt soha, maradék mosdószereket könnyen talált, vizet pedig a semmiből is tudott csinálni. Beismerendő, hogy rengeteget verekedett ebben az időszakban és szinte mindig nálánál nagyobb, erős fickókat, akik a durva ostobaság megtestesítőivé váltak a szemében, s eléggé hidegen hagyják máig is.
Aztán belebotlott valaki másfélébe, egy nagy nőbe, Miura-samaba, vagyis senseibe, hogy pontosabbak legyünk. Ő igazán érdekes fajtának bizonyult, valamiféle embernek de mégsem, a vérének illata alapján legalábbis, mivel az ízét nem sikerült még megkóstolnia. De nem is akarta, mert ő egy másféle dolog volt, egy olyan magas és kedves, akire azt szokják mondani hogy csinos ésatöbbi. Ennyire még senki nem érdekelte azelőtt szülei óta, nem véletlenül, hiszen ő kezdett először érdekelni őiránta, ami most nyersen fogalmazva tényleg sokat jelentett egy magafajtának. Szíves örömest követte őt, a kedvéért még írni meg olvasni is megtanult, na és számolni, meg megbeszélni vele dolgokat, amit tényleg elég régen csinálhatott már, mert elfelejtette, hogy milyen is volt. Kétségtelenül gyorsan megkedvelte és rajongani is kezdett el iránta, ugyan kívülről nem csak ő érdekelte, de azért tényleg a legeslegjobban, ez más dolog volt... hát, olyan nagyon fontos és jó, aki fontosabb és jobb másoknál, ugye.
Így került egyfajta iskolába - állítólag egy átlag felettibe, s valóban, nem embernek való vidék volt ez, végre komolyabb verekedésbe is kerülhetett volna... ha lehetett volna, itt mindenki olyan szabályszeretőnek tűnt. Ő most hát egy új, első éves diák, elemi külömbözeti órákkal Miura-senseinél, meg ilyesmikkel. És itt más érdekes lények is vannak már.
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Regisztráció 
Belépés 
Keresés 
Tárgy: Akutagawa Yui 
