Shinomiya Kumiko magánszobája

Tárgy: Shinomiya Kumiko magánszobája Vas. Márc. 24, 2013 3:29 pm

A nemesi családjának a kivételes befolyásának hála, sikeresen kapott egy egyszemélyes szobát egy olyan emeleten, ahol más körülmények között nem lehetett volna szabad. Mivel Kumiko rendszerető, így a szobában is rend a lelke mindennek. Ha belép valaki, az egyszerre érezheti a frissen mosott ágyneműk és a csokis sütik illatát, ami kifejezetten rendes szobalakó tulajdonságára mutat rá. A függönyök szinte soha sincsenek elhúzva, hiszen nappal a napfényét élvezi, éjszaka pedig a csillagok, és a hold csodálatos látványát szokta nézegetni. Többnyire nem túldíszített a szoba, csak egy-két helyen vannak plakátok sárkányokról fantasy képregényekből, vagy pc játékokból, ami esetleg a szoba tulajdonosának a fajára utalhat. Este észrevehetőek a falra ragasztott kisebb-nagyobb csillagmatricák, amik nappal magukba gyűjtik a fényt, éjszaka pedig esti látványosságot nyújtanak az esetleges itt alvó vendégeknek. Mivel alapvetően három ágynak is el lehetne ebben a szobában férnie, így ő megengedhette magának a luxus franciaágyat is, amit bár nehéz elképzelni hogyan hoztak be, de rettentően kényelmes. Külön vannak választva a szobában az iskolai dolgok, a szórakozási cikkek, és az életmódhoz szükséges fontosabb eszközök. Tehát készülj fel egy nem mindennapi rendszeretettel megáldott lány szobájára, ha belépsz az ajtón..

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Vas. Márc. 24, 2013 3:45 pm

A második évét kezdte itt tavasszal, amire kifejezetten büszke. Az elemi képességek, amiket az órákon oktatnak, már egyre jobban sikerülnek neki, és az elméleti tantárgyakból is egyre több jeles dolgozata lesz. A humán tantárgyakból sikerül megtartania a stabil hármast, viszont nem ritka, hogy egy elégtelennel tér haza az óra után, ugyanis a memoritereket olyan nehezen tanulja meg, mint egy óvodás. Az irodalom és az ő figyelme az két külön dolog. Túl sok a szöveg, sok az olyan dolog amit szóról szóra meg kell tanulni, és ez neki nagyon nem tetszik. A fizikába, és a matekba elég ha megtanul egy egyenletet, és azt már bármikor képes alkalmazni a logikusság alapján felállított törvények szerint. Azonban nem csak a tanulásban jeleskedik ennyire, hanem az önvédelmi szakkörben is az elsők között van, és a tudását úgy két héttel ezelőtt le is tudta tesztelni egy-két sötét démon ellen. Az eset viszonylag brutális volt számára, hiszen még soha nem látott ilyen erőszakos férfiakat. Attól a naptól fogva, mintha egy kicsit jobban megkavarná a gyomrát ha egy fiúra gondol, mintha egy lányra gondolna. Ő szerinte ez biztosan csak pár napig fog tartani, de minél több nap múlik el, annál bizonytalanabb lesz ebben a témában. Az a lány, akit megmentett, Moriko, megkérte őt (vagyis inkább Kumiko ajánlotta fel neki), hogy segítsen a tanulásban, legalábbis a tanagyag reál részében. Ez az egész korrepetálósdi már lassan egy hete megy, de sok javulást nem lát az alanyban. Lehetséges, hogy ő tud rosszul magyarázni, de lehet, hogy csak máshogyan kellene megközelíteni ezt a dolgot. A mai napra is van egy megbeszélt "találkájuk", itt a szobájában, ahol a többi korrepetálás is lezajlott. Moriko az egyetlen akit az iskolakezdése óta beengedett a szobájába, aminek most valamiért kifejezetten örül, hiszen végre lett egy barátja, akivel tud beszélgetni, és akinek tud segíteni. Amíg megérkezik a lány, addig még átnézi egyszer-kétszer az anyagot az ágyán, hogy ezzel is megkönnyítse a saját maga, és a tanonc dolgát. Ha kopogást hall, egyszerre felugrik az ágyból, és már ki is nyitja az ajtót széles mosollyal, majd beinvitálja a lányt, és helyet kínál neki a kis asztalnál.

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Vas. Márc. 24, 2013 4:15 pm

Izgatott volt, nagyon. Tulajdonképpen mindig izgatott volt, valahányszor találkozott Kumikoval, leginkább, ha ez előre meg volt beszélve. Nem jártak ugyan egy osztályba, de a hetekkel ezelőtti eset, amikor a lány a segítségére sietett, egyszer s mindenkorra figyelmébe vonta létezését. Egyszerűen fogalmazva találkoztak, Moriko számára megnyugtató körülmények között, először érezhette, hogy van ki segítsen a bajban, s ez rengeteget jelentett neki.
Még különösebb volt, hogy miután visszajöttek a kollégiumba, Kumiko beszélgetést kezdeményezett vele. Arra számított, hogy csillogó mosolyával kimegy az ajtón és csak látásból fogják ismerni egymást. De nem, ő nyitott lány volt és ezért a kérdései is nyitottabbak voltak, s a héten többször is odament hozzá. Ugyan Morikonak nem igen volt sok válasza, hiszen egyszerű lány volt jelentéktelen életúttal, de hajlandónak bizonyult bemutatkozni és beszélni kicsit az itteni életről.
A tanulás is így került szóba, s őszintén meglepte (kellemesen), mikor Kumiko a hétvégén felajánlotta, hogy korrepetálja. Képtelenség volt visszautasítania, egyáltalán nem titkolta önmaga előtt, hogy egyre szorosabb érzelmeket táplált a lány iránt, ahogy egyre inkább megismerte. Tisztában volt vele, hogy ő is lány volt, de avval is, hogy ilyen mélyen lány rendszerint inkább egy fiú után szokott vonzódni.
Egyszerűen, megmozgatta a fantáziáját. Sokkal többet jelentettek neki a korrepetálások, mint azt bárki is hitte volna, szinte kezdett hozzánőni. Rajzai szinte már csak őt ábrázolták, ruhában természetesen, de nem győzték hangsúlyozni mosolyát és vonzó külsejét, mintha... nos, valahányszor ránézett saját kis rajzaira, úgy tűnt, rajtuk Kumiko csak neki mosolyog a virágos réteken, csak neki kacsint a romantikusan ködös hegyi szentély előtt, csak az ő kedvéért áll úgy ahogy és legutóbb, csak az ő kedvéért burkolózik mindössze egy fekete selyemlepelbe... de ez mellékes.
A rajzainál sokkal fontosabb volt, hogy találkozhatott vele, élőben is. Ugyan, nem vélte úgy, hogy érzelmeit észrevette és/vagy viszonozni is szándékozta volna, de Moriko számára az is elég volt, hogy vele lehetett. Csak okosabb nem lett, mert őszintén, a matematika és egyéb gyökérrágással felérő tantárgyak, nem voltak, közel sem voltak olyan érdekesek, mint amilyen Kumiko volt és ahogy mesélt, akármiről...
Izgatott volt, nagyon. Annyira, hogy míg nem érezte eltűnni arcáról a pírt, nem is mert bekopogni az ajtón. Nem szabadott így éreznie, de ő egyáltalán nem akart másképpen érezni, törődtek vele és ő cserébe szintén szeretett volna törődni vele. Magához ölelte füzeteit, melyek között a rajzfüzete is bujkált, mikor kopogtatására az ajtó megnyílt.
- Konbanwa, Shinomiya-san! - üdvözölte tekintettel az esti órára, még mielőtt az köszönthette volna, s már be is osont az ajtón a lány mellé, végignézve rajta már sokadszorra, megunhatatlanul.

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Vas. Márc. 24, 2013 4:52 pm

Miután mindketten leültek a kis asztalhoz, Kumiko széles mosollyal újra üdvözölte kis tanoncát, és valamiért leírhatatlanul boldog volt, hogy újra taníthat neki szinte mindent a reál tantárgyak közül. Nem mindenkivel ilyen kedves, sőt talán nincs is olyan démon itt az iskolában akivel szintúgy foglalkozna, mint most vele. Nagyjából olyan érzelmeket táplál iránta, mintha a saját kishúga lenne, vagy talán valamivel fontosabb.
- Kezdjük a geometriával. A múlt héten feladtam házinak a Pitagorasz-tételt. Megtanultad, ugye? - kezdett bele az oktatásba, hiszen nem akarja vesztegetni az idejét sem a lányét, sem a magáét. A széket kicsit közelebb tolja a lányhoz, hogy könnyebben tudjon mutogatni neki a füzetében a ceruzájával, amit közben a füle mögül vett elő. Mivel még csak tavasz eleje van, így gyorsan sötétedik, és már hat órakor szinte a teljes éjszaka uralkodik. Miután átböngésztem gyorsan a szememmel a füzeteit, ránéztem, és mosolyogva megszólaltam.
- Oda tudnád adni a matekfüzetedet? Át szeretném nézni, hogy miket ügyködtél matek órákon. - viszonylag egész jól képes korrepetálni, pedig még soha nem korrepetálták őt sem, és még ő sem korrepetált eddig senki mást. Moriko egy kivételes eset, de nem bánta meg, hogy felfogadta tanítványaként. Na meg persze ezért nem is kér semmi fizetséget, és még viszonzást sem, hiszen neki az is elég, hogy hetente feljön hozzá, és vele lehet. Nincsenek barátai az iskolában, pedig kifejezetten nyílt egyéniség. Nem érti miért van ez, és éppen ezért örül, hogy legalább egy lány barátot sikerült maga mellé szerválni.
- Attól tartok ha továbbra is ilyen nehezen fog menni a matek, akkor hetente többször kell feljárnod hozzám. Mondjuk két naponta. Persze csak ha nincs más dolgod. - na persze Kumiko is folyamatosan szakkörökre jár, na és persze a jó jegyeket is több órás tanulás árán szerzi meg, de ez a néhány óra korrepetálás nem fogja szétszedni az órarendjét, hiszen amúgy is keveset szokott aludni. Viszont lehet, hogy nem kellene ennyire "hivatalosan" tanítania a lányt, hiszen lehet, hogy ezért nem megy neki a tanulás, mert túl unalmasan tanítja az egészet. Talán egy esti séta, vagy egy kisebb kiruccanás megmozgatná az agytekervényeit. Ezt a témát még ma mindenképpen felfogja hozni.

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Vas. Márc. 24, 2013 5:24 pm

Áh, nem visszamosolyogni Kumikora megint csak lehetetlenség lett volna, így most is viszonozta a gesztust, ha nem is olyan szélesen és angyalian. Olyan ritkán volt oka mosolyogni, hogy szinte meg is feledkezett róla, mielőtt nem találkozott először Kumikoval. A lány telis-tele volt jó szándékkal, melyet mosolya legalább annyira tükrözött, mint ahogy szeme csillogása, mikor tanításról volt szó.
Megkönnyebbülten foglalt helyet az asztalánál, s lepakolta füzetei kötegét, míg rajzfüzetét és más nem kellő dolgokat, az ölében hagyott, szokás szerint. Kumiko pedig most is elsőként szólalt meg, hangja dallamos volt és fülnek kellemes, elegendő ahhoz, hogy leűzze Moriko vállairól a mindennapi feszültséget. Egy pillanatig csak bámulta őt, s hallgatta fejében visszhangzó szavait, mire végre sikerült felfognia őket.
- Ő... nem, vagyis hogy igen! - vágta rá hadarva, s szünetet nem tartván, folytatta - Mi-minden derékszögű háromszög átfogójának... üm... <nyel> tehát, annak a hosszának összeszorzása magával... szóval az pont ugyanannyi, mint a másik két oldal, a... <nyel> befogók összeszorzása?
Ez elméletileg jó volt, igazság szerint csak bemagolta, mert annyira azért még nem értette a dolgot, és igazából nem is akarta. A rutin pedig folytatódott, Kumiko a matekfüzetét kérte... most először habozott, egyáltalán nem írt le semmit, mindössze az óra elején bejelentett első téma címét és... egy Kumiko rajzot, ahol egy óriás vonalzót tart vállain, mint valami oni a bunkósbotját, alatta pedig ez állt: "Shinomiya-sensei". Elvörösödött, pedig nem volt semmi gonoszság a rajzban, csak szégyellte, hogy az anyag nem volt leírva... Szorongva ült a helyén, s kezeit masszírozta ölében tartott cuccai felett, áh, jobban figyelhetne az órákon, nem szabadna még ott is Kumikorol álmodoznia!
Fel is kapta fejét, amikor a lány megint megszólalt, zavarodott tekintete azonban egy pillanat alatt átment elképedésbe. Erőt kellett vennie magán, hogy ne mosolyodjon el.
- Te-természetesen, nincs más dolgom Shinomiya-san! - vágta most is rá, kibuggyanni kívánó lelkesedéssel - Magam is gondoltam erre... gyakrabban kellene segítség...
Két naponta, két naponta! Olyan jó lenne, akkor talán nem lenne olyan iszonyatosan rossz várni, meg így a kedvében is járhatna azzal, hogy alaposabban jegyzetelne!

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Vas. Márc. 24, 2013 5:59 pm

Igen, kifejezetten látszott rajta, hogy csak egyszerűen bemagolta a tananyagot, és értelmezni még csak meg sem próbálta. Más esetben azt mondaná, hogy nem probléma, és megérti, mert neki is vannak olyan tantárgyai, amiket még csak át sem akar nézni, de mivel most ő a korrepetáló tanárja, így nem hagyhatja ezt csak így. Egy rövid ideig elgondolkozik még egy-két dologról, aztán folytatja.
- Valami új tanulási módszert kellene neked kitalálnom. Mi a hobbid? Mit szeretsz csinálni? - kérdezett rá, hiszen ha például szeret táncolni, akkor a számolást meglehet tanítani neki táncoláson keresztül. Ha esetleg énekelni szeret, akkor rímekbe is lehet rakni a szabályokat, vagy bárhogyan máshogy. Miután lassan, de biztosan kézbe kapta a lány füzetét, legelőször csodálkozva nézte végig, hogy mindig csak a cím és a dátum van felírva, semmi más. Lassan viszont a mai órán rajzolt képhez ért, ami őt ábrázolta egy hatalmas vonalzóval a kezében, és az volt alája írva, hogy: "Shinomiya-sensei". Nem sértődött meg, inkább elpirult a kép láttán, hiszen nagyon szépen tudott a lány rajzolni, és ahogyan hozzá írta a nevéhez a "sensei"-t, szinte biztos volt benne, hogy tiszteli is szereti Moriko őt.
- Nagyon tetszik, ügyes vagy! Szoktál még ilyeneket rajzolni? Megmutatod? - kérdezett rá, hiszen tényleg nagyon tetszett neki a rajz, és ha még készített ilyeneket másokról is, azokat is szívesen megnézné. Kicsit zavarta, hogy ilyen könnyen le lehet téríteni a feladatáról, de legalább így nem unja agyon magát a másik lány sem. Annyira koncentrált a tanulásra, hogy el is felejtette jobban megismerni az egyik legjobb barátnőjét. Talán most jött el az ideje, és a mai órát lehetne valahogyan áttéríteni az ismerkedésre. Na meg persze talán ezt Moriko sem bánná.
- És itt derül ki, hogy mennyire nem ismerlek. Nincs kedved mesélni magadról, egy kicsit? - kérdezi mosolyogva, majd feláll a székről, és elindul a kis konyhája felé. - Amíg összeszeded a gondolataidat, addig készítek forró csokit. Remélem szereted! - tette hozzá, majd gyorsan előkereste a kakaóport, elővette a kis hűtőből a hideg tejet, és keresett két tiszta bögrét. Miután kiöntötte a bögrékbe a tejet, letette őket egy hőálló asztalra, és fújt rá egy-két másodpercig forró levegőt a tűzsárkány leheletével. Miután kellő hőmérsékletűre felmelegedett a két ital, beleöntötte a kakaóport, és miután elkevergette, Moriko elé tette le az asztalra.
- Gyors, és praktikus! - kacsintott rá, majd ő is leült a lány mellé, és elkezdte kortyolgatni a forró esti italát.

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Vas. Márc. 24, 2013 6:40 pm

- Üm... <nyel> én, sok mindent szeretek csinálni... - próbálta formálni a szavakat - szeretem a... hobbim a... korrepetálás?
Ez... igaz volt, igaz volt mert Kumiko volt aki korrepetálta, s már hallgatni is nagyszerű volt, mikor lelkesen beszélt olyan dolgokról, amikhez értett és észrevehetően szeretett is csinálni. Kissé elszomorító volt, hogy nem tudott vele igazán elbeszélgetni az egyenletekről és szögekről, de ugyanakkor, ha értett volna hozzá, talán sokkal kevesebbet lehetett volna vele potyán együtt.
Csak attól félt, ha túlságosan is ügyetlen marad a témában, akkor Kumiko feladja és nem foglalkozik vele többet. Félve nézte szeme sarkából, ahogy füzetét lapozgatta, s jól láthatóan szemrevételezte a benne levő hiányosságokat. Vörösebb lett az arca, mert volt egy olyan érzése, hogy éppen a rajzocskát találta meg. Igaza volt, dicsérő szavai pedig még inkább zavarba hozták. Szívesen megmutatta volna neki őket, csak... hát... mi lenne... ha? Ránézett Kumikora, most is vidám volt, mint ahogy általában mindig, nyoma sem volt haragnak, vagy rosszallásnak. Vörös selyemlepel... uhá...
- Igen... szoktam rajzolni, igen! Meg is mutatom... - vágta rá, vagyis most egy kis késéssel - Csak most... nincsenek éppen nálam!
Szorosabban fogta meg rajzfüzetét, nem volt benne biztos, hogy most kellene megmutatnia neki a rajzait. Eléggé nyilvánvaló lett volna... ha már csak őt rajzolta le, vagy nem, vagy mégis, esetleg... vörös selyemlepel! Nyilvánvaló, de hogyan reagálna? És ha nem adná ki kezéből, úgy mutatná? Jártak bizony a gondolatok a fejében, akár a fogaskerekek, de Kumiko hangja most is, mint mindig, nyomban felébresztette.
- Én... magamról? Miért... ne... - egyezett bele, kezdett ritka komolyan izgatott lenni.
Érdeklődött iránta most is? Eddig inkább iskoláról volt szó, sárkányokról, rendezvényekről. Már az is olyan jó volt, megosztani vele az itteni dolgokat, meg úgy hát... beszélgetni vele! Egyszerűen rossz napja volt, ha nem találkoztak egyáltalán, bármi jó dolog is történt olyan napokon, ő egyre csak beljebb bolondult Kumikoba, ha találkoztak, ha nem. Egy bögre forró csoki csusszant elé az asztalra, gyorsan és praktikusan, ahogy készült, gyors és praktikus, amilyen Kumiko okos elméje is volt. Irigyelte, de... nem az eredményeiért, vagy mert gazdag volt, hanem... elég butus irigység volt, de... azért irigyelte Kumikot, mert mindig ott volt, ahol Kumiko is, azaz... sosem kellett elmennie maga mellől, mert ő ő volt és nem is maga melett, hanem önmagában... áh! Moriko no Baka, a kérdés!
- Én... mielőtt mesélnék... - próbált időt nyerni, sőt, másvalamit is - Mit gondolsz rólam, Shinomiya-san? Szeretném tudni, a véleményt, hogy... milyen vagyok?

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Vas. Márc. 24, 2013 7:01 pm

Amikor megkérdezte Moriko, hogy mit gondol róla, akkor egy kicsit elvörösödött, hiszen még soha nem gondolkozott el ezen semmilyen formában. Eddig csak valamilyen kedves kis barátnak gondolta, aki minden héten feljön vele beszélgetni, na meg persze, hogy tanuljanak együtt. Viszont a kérdés elhangzott, és csak válaszra várt. Így hát nem lehetett mit tenni, itt volt az ideje annak, hogy választ is adjon.
- Nagyon..kedves, és aranyos lánynak gondollak. Visszahúzódó vagy, vagy félénk..vagy..hát nem is tudom. Még nem nagyon ismerlek téged, de ami biztos, hogy nagyon jó sárkány vagy. Kevés olyan démon van, akiben meglehet látni a "jót", és te egy olyan vagy. Örülök, hogy megismerhettelek, még ha a találkozásunk nem is éppen a legjobban bonyolódott le. - fejezte végül be. Össze-vissza zagyválta az egészet, és ez csak azért volt, mert nem nagyon szokta meg, hogy kikérik mások a véleményüket magukról. Elég furcsa volt ez most neki, és épkézláb mondatokat is alig tudott összehozni, sőt a lába még remegni is kezdett ahogyan belekezdett az egészbe, de azért nem volt olyan vészes. Most viszont eljött annak az ideje, hogy Kumiko visszakérdezzen.
- Viszont én is kíváncsi vagyok. Mit gondolsz rólam? Szigorú vagyok? Vagy túl engedékeny? Esetleg szerencsétlen, vagy talpraesett? - más esetben nem kérdezett volna rá ilyen dologra, de ha már idekeveredett ez a téma, akkor nincs mit veszteni. Az önbizalma azért megvan, tehát tudja mire képes, és mire nem. Mindenképpen sejti, hogy a válasz pozitív jellegű lesz, de azért mégis kíváncsi, hogy mennyire. Talán ez a kis kérdezz-felelek jó kis kezdőlökést ad a barátságuknak, és talán közelebb is kerülnek ezután az éjszaka után. A beszélgetésbe közben annyira belefeledkezett, hogy észre sem vette, hogy lassan elfogyott a kakaója, és az utánpótlásból sem maradt már. Tényleg ennyire falánk lenne? Na mindegy, ez most nem is érdekes, inkább megpróbál koncentrálni továbbra is a lányra.
- Hé.. - közelebb hajol hozzá, majd halkan folytatja. - .. nincs kedved megmutatni a sárkányformádat odakint? - kérdezett rá, hiszen a családján kívül még soha nem látott egy sárkányformában lévő démont sem, mégpedig ez a téma nagyon feltudja izgatni a fantáziáját. A fehér sárkányokból már szinte annyi félét látott, hogy már meg sem tudja számolni mindkét kezén. Viszont egy valamiben biztos, az pedig az, hogy Moriko nem egy fehér sárkány, és így valami újat tud mutatni a számára.
- Cserébe megmutatom én is az enyémet. Ha persze érdekel.. - le sem tagadhatná a fantasy-mániáját, hiszen tényleg meg van veszve a sárkányokért, ami kicsit fura is lehet, hiszen ő is sárkány. Na persze ezért is egyediek a démonok, még akkor is, ha néha olyan hülye fétisük van, mint például a sárkányok.

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Vas. Márc. 24, 2013 7:35 pm

Jó volt hallani, mindennél jobb volt hallani, még ha általánosságban véve a félénkség nem is volt igazán erény, Kumiko szájából most minden dicséretnek hangzott. Moriko most is piros volt az arca, de ezúttal mellé még el is mosolyodott. A lány azonban mintha kissé elbizonytalanodott volna, s el kellett ismerni, hogy ilyennek még nem látta. Tűnődött, talán még több érdekes oldala is volt neki azokon kívül, melyeket eddig alkalma volt megismerni? Ezúttal olyan mélyen tűnődött el a dolgon, hogy történetesen megijedt, mikor Kumiko kérdezett vissza. Azonban... egy pillanat, s a kérdés szinte boldoggá tette. Alkalomnak tűnt, alkalomnak, hogy miként fogadja őszinte dicséretét, örül e neki, vagy esetleg kényelmetlenül éri? Mire ezt végiggondolta, már egy újabb kérdést is kapott, sőt kettőt... Kumiko pedig egy pillanatra közel hajolt, Moriko pedig legszívesebben egy puszit nyomott volna az arcára. De inkább válaszolt, szeretett volna válaszolni, nagyon!
- Shinomiya-san... te, nagyszerű vagy! - húzta ki magát székében, ennyire határozott még sosem volt - Felnézek rád, sőt, éppen olyan vagy, amilyennek szeretnélek, hogy legyél Ha elvárásom is van néha veled szemben, te mindig túlszárnyalod azt és képes vagy olyat mutatni, ami... lenyűgöző! És a találkozásunk sem lehetett volna jobb, szükségem volt rád és te ott voltál! Ez most is így van, ha bármi gondom van, te mindig itt vagy segíteni! Nem lehetsz a legjobb barátom, mert akkor a legrosszabb barátom is lennél, mert... te vagy az egyetlen barátom! Okos vagy, csinos és tiszta lány, a legbölcsebb, akit ismerek!
Olyan lelkesen szavalta Kumiko erényeit, hogy még tudatalattija is elfelejtett elpirulni saját szavai hallatán. Sóhajtott, bárcsak tenni is tehetett volna érte valamit, éppen most, hogy lehetetlent kért tőle. Ahogy visszaemlékezett utolsó kérdésére, ismét zavarba esett.
- Viszont... sajnos én... - folytatta szabadkozva - Nagyon sajnálom, de ha meg tudnám mutatni, akkor nem lett volna szükségem a segítségedre, ami... szerintem jobb is így, őszintén... én örülök, hogy találkoztunk. Én azelőtt... soha nem lehettem ennyire boldog!
Nem mondta ki, s azt is megállta, hogy túl nyíltan utaljon érzéseire. Nem akarta elsietni, nem akarta azonnal kimondani, akármennyire is ott kérezkedett a torkán a gombóc, vagy szívében a kis kalapács. Még néhány óra, vagy néhány perc, megígérte magának, hogy nem halogatja túl sokáig.

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Hétf. Márc. 25, 2013 3:05 pm

Persze, számított rá, hogy sok jót fog hallani magáról, de arra nem számított, hogy Moriko ilyen lelkesen, és tiszta szívvel fogja felsorolni neki az összes jó tulajdonságát. Tényleg ilyen jó démon, vagy csak a lány akart neki ennyire kedveskedni. Biztos ami biztos, eléggé zavarba jött, és a feje is egyszerre pipacsvörösre váltott át. Talán az lenne a legjobb, ha most egyenlőre hanyagolnák ezt a témát, mert már Kumiko így is egy hétre elég szeretetenergiát kapott a kedves kis tanoncától, és így is alig tud vele mit kezdeni. Azt látja a legjobbnak, ha inkább visszatérnek a matekra, vagy esetleg folytatják fizikával. Azonban a lány további kitörései eléggé megmozgatták a földet a lába alatt, ami az ő helyzetében elég ritka.
- Ugyan, szerintem ezt más is megtudta volna tenni egy idegen korabeli lányért. Csak jókor voltam jó helyen. - próbált mentegetőzni, hiszen ő nem volt egy hős, vagy valami megmentő. Csupán egy véletlen folytán meghallotta a lány halk nyögéseit, és a fiúk erőszakos kiabálásait. Na meg persze mivel arra nevelték, hogy a fehér sárkányoknak első sorban mások megmentése a feladatuk, ezért nem hagyhatta csak úgy ott, és rohanhatott el. Persze a küzdősportokra sem hiába járt, és az önvédelmieknél sem hiába volt az első.
- Mi-Miért nem tudsz átváltozni sárkányformába? - ez az egyetlen egy kis része a lány mondatában egészen ledöbbentette. Rettenetes dolog az, ha valakit egy csodaszép képességgel áldja meg a sors, és annak csak a hátrányait élvezheti a használó, az előnyeit pedig nem. Kumiko el sem tudta volna képzelni az életét repülés nélkül, hiszen az volt az egyetlen olyan dolog, amit egyedül, célok, és minden gondterhelés nélkül megtehetett.
- Ez azt jelenti, hogy még soha sem repültél??? - igaz, gondolatainak már rég a matekon kellett volna járnia, de ez a dolog sokkal fontosabbnak tűnt mint a tanulás. Tennie kell valamit a lány érdekében, mert neki is kell éreznie azt a csodát, amit ő is érzett akkor amikor először repült. Ha kell átolvassa a könyvtár összes könyvét, vagy segítséget kér az egész tanári kartól, de mindenképpen megtalálja a választ erre a fájdalmas kérdésre: "miért nem tud átváltozni Moriko?.."

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Hétf. Márc. 25, 2013 3:48 pm

Kumiko egyértelmű, hogy zavarba került, viszont egy ekkora bókáradattól talán bárki más is ugyanígy reagált volna, egy baráttól legalábbis... egy idegentől ilyenkor inkább tartani szoktak, hiszen az embereknek például leginkább saját szavaik a legerősebb fegyverük, átverni másokat, csapdába csalni, hazudni. Ami pedig a dícséretet illeti, Kumiko hamar mentegetőzésbe kezdett, úgy tűnt, tényleg túl pozitívra sikerült. De hát... semmi rossz nem jutott eszébe róla, egyáltalán!
- Én attól még hálás vagyok - erősködött komolyan - ha másért nem, hogy arra jártál és hajlandó voltál segíteni. Ha... nem vagy ott... talán... talán meg is ölt volna...
Szomorú volt, szomorú, mert hálálkodása közepette is sikerült kényelmetlen helyzetbe hoznia Kumikot, pedig ő csak jót akart a kérdésével, ez egészen biztos, ő mindig csak jót akar. Most azonban még meg is sikerült rázkódtatni, vagy annyira azért mégsem, de így is éppen eléggé ahhoz, hogy Moriko rosszul érezze emiatt magát. Bárcsak jobban meg tudná válogatni szavait... bárcsak olyan könnyű lenne, mint megírni egy kis haikut.
- Ne haragudj rám... - motyogta, pedig ő is tudta jól, hogy nem haragudott rá - Nem tudom, hogy miért nem megy. Nekem... sok minden nem megy, soha nem is ment... szégyent hozok a családomra, akárkik is ők, és... rád is, Shinomiya-san, mert még azzal sem tudom meghálálni a gondoskodásod, hogy jobb tanuló lennék... De én nem akarok hálátlan lenni, szeretnék én is tenni érted valamit! Talán... á, nem tudom... szeretsz enni, Shinomiya-san?
Ez jutott éppen eszébe, nem sok köze volt ugyan beszélgetésük tárgyához, de szinte állandóan kínozta, hogy csak őneki segít, s ő cserébe semmit nem tud érte tenni. Hogyan vallhatná be így az érzéseit, ha csak egy haszontalan kolonc Kumiko hátán?

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Hétf. Márc. 25, 2013 4:44 pm

Moriko elég izgatott lett hirtelen a találkozásuk szobahozásánál, ami persze érthető is volt. Azonban Kumiko is egyre jobban azt kezdte észrevenni, hogy egy igaz barát ül mellette, és ez előhozott belőle némely kedveskedést is, többek között a szólításával kapcsolatban.
- Egyáltalán nem haragszom, és viszonzást sem várok tőled. Örülök, hogy megmenthettelek azon a napon, és örülök, hogy gyenge vagy a reál tantárgyakból. Hiszen végül is ezek nélkül meg sem ismerhettelek volna, és a lejárásodra sem lett volna különösebb ok. - egy rövid szünetet tart, majd egy kedveskedő puszit nyom az arcára, és folytatja. - Jó barátom vagy, és ezért szeretném, ha nem a családnevemen szólítanál engem. Mostantól megengedem, hogy a keresztnevemen szólíts, feltéve ha én is megtehetem ezt. - egy egész baráti gesztust tett meg a lány felé, és nem is bánta meg. Most már szinte biztos volt benne, hogy ezt a lányt soha nem szabad elveszítenie, mert még egy ilyen társat soha nem fog magának találni. Az idő viszont elég gyorsan kezdett el telni, miközben a kettejük kapcsolata egyre mélyebb, és mélyebb lett. Ő sem volt éppen az időérzékéről híres, tehát amikor megpillantotta az órát, és az már rég a takarodó utáni időt mutatta, egy kicsit megdöbbent. A fáradtság is hirtelen megjelent rajta, pedig még zuhanyozni sem volt ideje. Nem volt szíve elküldeni Morikot, de az alvóidő már a nyakán volt, ezért pedig esélyes volt, hogy ezt kell tennie. Aztán eszébe jutott az iskola területén lévő közös fürdő, ami talán meg is könnyítené a helyzetét. Megtudna időben fürdeni, nem kellene elküldenie Morikot, és még a barátságuk is szorosabb lenne egy közös fürdés után. Ez lesz a megfelelő megoldás. Hamar fel is hozzá a lány számára, miután újra az ő "beszédhelyzete" jön.
- Figyelj, Moriko-chan! Már esteledik, és ideje lenne fürdeni, és..nem lenne kedved ezt együtt megtenni az iskola közös fürdőjében? Úgy hallottam, hogy enyhén sós vize van, ami segít megtartani a női bőr egészséges szépségét. Jól hangzik, ugye? - kacsintott ismét a lányra, ami már lassan megszokottá válhat a jó ötletek kimondása után. Ha a válasz igen lesz, akkor Kumiko gyorsan felpattan, összeszedi a fürdéshez szükséges dolgait, majd miután megbizonyosodott arról, hogy egy lámpát sem hagyott égve, és az ajtót is rendesen bezárta, elindul a lépcső felé, természetesen a másik lánnyal együtt.

// Folytatás - A kollégiumi melegvizes közös fürdők //

Tárgy: Re: Shinomiya Kumiko magánszobája Hétf. Márc. 25, 2013 5:58 pm

Kínos mosoly ült ki az arcára, hiszen örült ugyan a szavaknak, de azoktól sem érezte kevésbé, hogy ne tartozna Kumikonak. Olyan bizonytalan volt, egyáltalán nem találta könnyebbnek a helyzetét, mint bármely napon ezelőtt. Semmi sem lett könnyebb, s úgy érezte, ennek önön határozatlansága volt az oka, s nem valami, vagy éppen valaki más, legkevésbé Kumiko.
Az asztallapot bámulta, képtelen volt a beállt csendben épkézláb verbális reakciót összefűzni, azaz hogy válaszolni valamit. Váratlanul is érte hát, mikor egy kis puszi cuppant az arcán, olyasmi, amit azért könnyelműen nem szoktak osztogatni az országban. No persze, hogy miért is adta Kumiko, halovány elképzelése sem lett volna, talán elég volt ez a két hét ahhoz, hogy valamiféle családtagként tekintsen rá? Mert, mélyebben aligha, azt eddig biztosan észrevette volna rajta.
Ő pedig ezzel szemben megint csak érezte, hogy elvörösödött az arca. Nagyon is örült a puszinak, elvégre Tőle kapta, mindössze az nem volt igazán mindegy, hogy miért is. Valószínű, nem olyasmi volt az oka, mint ami Morikot késztette volna ugyanerre. Sőt, a szavai tulajdonképpen elárulni látszottak indítékait, ami... azért nem volt olyan rossz. Egy ilyen kérés aligha sugallhatott mást, mint hogy közelebb érezte Kumiko magát hozzá, mind korábban és ez némi reménnyel töltötte el, reménnyel, hogy... jó kérdés.
- Természetesen, Shi... <nyel> csak hogy én nem vagyok keresz... á, értem már... szóval, igen... - egyezett bele, s nem igazán viszolygás a dologtól váltotta ki akadozását, nem akart hirtelen zavaróan közvetlen lenni vele, főleg, hogy majdnem keverte valami nem ide illő dologgal - Kumiko-ch... -san! Köszönöm a bizalmat!
Majdnem kitört belőle egy hosszú monológ arról, mennyire hálás a közeledéséért, s hogy mennyi nagyra tartja, csak... talán már elege lehetett a hócipője a talpnyalásával. Igazán megilletődött, nem is volt képes igazán bármit is mondani, egyszerűen még a gondolkodás is hirtelen nehézséget jelentett. Üressé vált, nem tudta miért... szerette volna Kumiko hangját hallani, de egy örökkévalóságnak érezte, míg ő ismét megszólalt. Azonban, egyáltalán nem ilyesmire számított...
Fürdeni... fürdeni! Együtt fürdeni? Ők ketten? De hiszen, Kumiko fürdőszobájával nem volt gond, vagy... eddig legalábbis nem tudott róla. Talán próbára tette, talán sejtett valamit és haragja lecsapni készült rá? Nem... nem, az képtelenség, az látszott volna rajta, Kumiko túl őszintének tűnt egy csapdához. Nem, sokkal inkább valamilyen kusza logikus dolog vezethette ehhez a kérdéshez, olyasmi, amihez Moriko nem ért fel értelmileg... igen, csakis valami ilyesmi lehetett!
- <nyel> Pe-persze, miért ne? - egyezett bele - Ha tényleg... olyan... jó...
Hogy ne lenne jó? Kettesben lehetnek, egymáshoz közel, talán... és többet láthat belőle, mint valaha... Már a sötét folyosón jártak, mikor magához tért, s megfordult, hogy elfusson... a dolgaiért!
- Elfelejtettem, a dolgaimat! Várj meg... itt... <nyel> - próbált olyan hangosan suttogni, hogy visszhangot ne verjen, bár cipője kicsit így is kopogott, lassabbra kellett vennie.
Percekbe telt, hogy szobájában elővegyen egy nyamvadt törülközőt, meg persze a neszeszert. Izgatott volt, kapkodott és nem akart sokat késni. De szóval, így is biztos megváratta kicsit, mikor utolérte a lépcsőnél.
- Gomenasai... nem találtam... a törülközőt! - suttogta mentegetőzve.

» Shinomiya Kumiko
» Shinomiya Kumiko