Tochi Kusaru

Név: Tochi "Mononoke" Kusaru
Nem: nő/lány
Kor: 16
Faj: Temporum Fairy - autumn (ősz)

Jellem: Nem szereti, ha a kinézete, vagy a pénze miatt szeretik az emberek. Mindenki azt hiszi, hogy ő is éppen olyan, mint a többi nemesi családból származó csitri, de messze tévednek. Nem ő akarta, hogy egy ilyen családba szülessen, neki jó lett volna egy átlagos család is. Ebből is látszik szerénysége, és kedvessége, ami sajnos a naívsághoz is vezetett. Könnyű átverni, és a saját lábán is nehezen áll meg, mindig kell neki egy támogató kéz, vagy egy figyelő szem, aki vigyáz rá. Harcolni nem nagyon szeret, ezért inkább csak "támogató" szerepet tölt be a harcokban, és legtöbbször is csak kabalaként megy ilyen "helyekre". Azonban Tochi skizofrén, így egy másik (vagy talán több, de ez majd a későbbiekben derül ki) személyisége is van. "Ő" azért született, hogy megvédje Tochi-t az élet nagy csalódásaitól, és minden más gonosz tulajdonságaitól. Nem feltétlenül lehet rá azt mondani, hogy gonosz, bár a testük védelméjért akár a legvégsőkig is elképes menni. A bárdot is főként azért cipelteti mindig Tochival, hogy vészhelyzet esetén (amikor átveszi a test felett az uralmat) kéznél legyen egy eszköz, amivel kedvére hadonászhat. Ezen kívül megértő, barátságos ő is, bár jóval komolyabb mint "lakótársa".
Szexuális beállítottság: homoszexuális
Küllem: A sors zöld szempárral, barna hajtincsekkel, 140 cm-es magassággal, és 40,5-41 kg-es súllyal áldotta meg. Apró termete miatt a lépései könnyűek és halkak, ezért is gyors a harcokban. Izom nem látható rajta, ám amikor megtörténik a személyiségcsere mégis az egekbe rohan a tűrőképessége. Allergiás a tejre, így sok mindentől sajnos elszakítja ez a betegség. (sajt, joghurt, tejföl, tej..)

Viselt tárgyak: egy óriási bárd, amivel általában elijeszti a körülötte lévő démonokat/embereket

Előtörténet:

"..így hát nem volt más választásom, csak a futás. Nem is emlékszem, hogy volt-e egy ilyen alkalom amikor ilyen gyorsan szaladtam, mint ahogyan tudtam. Azonban nekem nem azt írta meg a sors, hogy megmeneküljek, ugyanis a következő kanyar után egy zsákutcába szaladtam. Az üveggolyóm, amibe az erőmet zártam, pedig reggel az asztalomon maradt, így sajnos még az erőmet sem tudtam használni. Az erejem teljében sem voltam, ugyanis tavasz volt, ami tökéletes ellentéte az ősznek. Az ideges férfi késsel a kezében a melltartóm pántja felé nyúlt, ám ekkor jött ő.."

Az ősz első napján, pontosabban szeptember 1.-jén születtem meg az Évszak Tündérek egyik nemesi családjának oldalágában. Nem ért fel az erőm a többi nemesi tündéhez képest, ám a pénz ugyanúgy befolyt az ablakon, mint a többi rokonomnak. Különleges előírás volt nálunk, hogy akik az oldalágakat képviselik, azok nem élhetnek teljes életet démonként, ugyanis ez rossz fényt vetne rájuk. Ezért is kerültem az emberek világába, egy kollégiumba, ami Hinanjoban volt. Az általános iskola első napjai is rosszul kezdődtek, ugyanis akár tündér akár démon vagy, a jelenléted eleve zavarja a többi ember közérzetét. A tanárok mindig kicsesztek velem, a diákok pedig messziről elkerültek. Azonban ez se zavart annyira, mint a második évfolyamban tett húzásuk. Amikor kiderült, hogy gazdag vagyok, hirtelen mindenki elvetette az őrült kivételezését a démonoktól, és közelebb akartak kerülni hozzám. Én valamiért ezt nem tudtam elfogadni. Nem azért, mert nem akartam, hogy megtudják, hogy démon vagyok, hanem azért, mert éreztem, hogy csak a pénzem miatt kedvelnek. Akármennyire is be akartak vágodni nálam, én elkerültem őket. Ezek után persze mégjobban kitagadtak, sőt..az egyik nap rosszabbra is vetemedtek. Egy végzős fiú az iskola után hazáig követett. Legalábbis próbált, ugyanis mihejt észrevettem, hogy az a fiú nagyon gyanús, egyből gyorsabbra vettem a tempómat. Nem kellett egy perc se, és a fiú észrevette, hogy a tempóm hirtelen sietősre vettem, így elővett a zsebéből egy apró kést, és ő is gyorsabban kezdett lépkedni felém, ..

"..akire már régóta vártam, még akkor is amikor nem tudtam, hogy jönni fog. A világ elsötétül előttem, és egy sötét szakadékba kezdtem zuhanni. Miután már majdnem leértem a végére egy másik lány jelent meg egy fényes villanás után, aki teljesen úgy nézett ki mint én. Elmosolyodott, átölelt, majd megcsókolt. Ezután újra kezdtem látni a fényességet, és a fiút is a késsel a kezében, ám a testemet nem tudtam irányítani. Éreztem, hogy már az a lány irányítja a testemet, és talán még a lelkem nagyobb részét is. Kezével megállította a fiú "késes akcióját", majd megharapta a nyakát, kivette a kezéből a kést, és a fiú felé tartotta. Természetesen több nem is kellett a srácnak, hogy elsprinteljen, és többet ne is akarjon tőlem semmit. Ezek után újra kezdtem érezni a saját szívem dobogását, és újra tudtam irányítani a testem. Ezután persze egyből hazaindultam, és útközben a történteken gondolkoztam. Este fürdés után a tükörképem máshogy kezdett el mozogni, mint én. A másik lány volt, aki a testemben él. Elmagyarázta nekem a "skizofrén" szó fogalmát, és én egy kicsit sem döbbentem meg miatta. Elmondta, hogy erőszakoskodni nem fog, akkor fogom neki átadni a testem feletti uralmat, amikor csak akarom, ám amikor bajban vagyok, és az adrenalin mennyiség a testemben az egekbe szökik, akkor automatikusan ő kerül a főszerepbe. Én elfogadtam a feltételeket, és utána eltűnt a tükörből. A nevét még azóta sem mondta meg, bár lehet, hogy még csak arra vár, hogy kiérdemeljem ezt az információt. Másnap reggel rávettem édesanyámékat, hogy engedjenek el a közelben lévő démon akadémiára, legalább csak egy évre, amíg el nem felejtem ezt a sokkos eseményt, és amíg meg nem tanulom irányítani az üveggolyóba rejtett erőmet. Sok kérdésem van még a világtól, és szépen lassan ki is szedem a válaszokat belőle.."

Elfogadom az előtörténetet, szépen fogalmaztál