Lépcsőház

Innen vezet a lépcső az emeletekre.

Ő is bemutatkozik és ezzel arra is rájöttem, hogy nem japánba született ahogy én sem. Elég hosszú neve volt, de azért meg lehetett jegyezni. Egyet értett velem abba is, hogy menjünk egy csöndesebb helyre és még egy jó helyet is mondott. Bár erre én is gondolhattam volna. Az udvar felé veszem az irányt, de pár centi után megálltam. A könyveket azért mégse hurcolhattam magammal minden hova.
- Luna tudnál várni itt egy percet?
Mondtam neki, majd elviharozva az osztályomhoz indultam, hogy lerakjam a kezembe lévő könyveket. Gondoltam úgyse fogják ellopni és, majd vissza jövök értük később. Vissza mentem Lunához utána sietősen.
- És hova szeretnél menni? Ide az előtérbe? Vagy kicsit beljebb az erődbe?
Kérdezgettem tőle persze válaszokat ugyan úgy vártam.

//Választásodtól függően megyünk a következő helyre//

Mivel nem nagyon volt oka hazamenni, a koleszban maradt a szünetre. Hátha sikerül levadásszon valakit, hogy együtt üssék el az időt néha. Talált is egy srácot, akivel egész jól elvoltak, egy ideig. Kiderült, hogy a srác a legyet is röptében hágja meg. Nincs azzal baj, ha sok energiája van. De még Shina sem tűri, ha csak sokadik lehet valakinél. Ő sem túl erkölcsös, de a hűsége vitathatatlan. A mai eset volt az utolsó csepp. Nem elég, hogy késett a srác, még az arcába is hazudott. Egy pofon, aztán ott is hagyta. Dühösen mászott felfelé a lépcsőn. Elég sötét volt, így nem látott jól, de nem baj. Ismeri már a helyet. Egyszer csak fellökött valakit, bár nem szándékosan. Azonnal megállt és felmérte az áldozatát.
- Nem kellene a sötétben álldogálnod. Még átesik rajtad valaki. - oktatta ki a lányt, miközben felsegítette.
Nem volt szokása senkivel így beszélni, de dühös volt. Így is legszívesebben kiabált volna. Talán az volna a legjobb, ha valakit elkapna a csókjával és akkor annyit rugdossa, amennyit akarja.

Szegény lány úgy kért bocsánatot, mintha ő lett volna a hibás. Pedig egyáltalán nem. Shina nem figyelt és borította fel szegényt. Ahogy végigmérte, kissé meg is sajnálta.
- Nem-nem. Én voltam figyelmetlen. Sajnálom, hogy fellöktelek.
A lány kezét az után sem eresztette el, hogy felsegítette. Valahogy jól esett neki fogni valamit.
- Nagyon megütötted magad?
A szabad kezével megfogta a lány másik kezét. Valahogy nem érzett késztetést rá, hogy útjára engedje.

Lassan lejjebb noszogatta a lányt, mivel kicsit úgy tűnt, hogy szédeleg. Le ne essen a lépcsőről. De ott nem állt meg. A lépcső aljától a forduló egyik sarkába hátráltatta a lányt. De csak lassan, nem erőszakosan.
- Persze...Minden rendben...Azt hiszem...
Kicsit maga alatt volt. Jól esett volna neki egy kis kedveskedés, vagy még több. Mikor a sarokban voltak, egész közel hajolt a lányhoz.
- Nem akarok...nagyon rámenős lenni...De...
Nem fejezte be, csak lassan hozzáérintette az ajkait a lány szájához egy pillanatra.

Nem ellenkezett a lány. Bár nehéz lenne megmondani, hogy azért, mert nem mert, vagy nem akart. Sok lány vágyik titkon ilyesmire. Igazából neki is jól esne, ha néha valaki csak letámadná és elbánna vele. Na persze, nem akárki. De épp elég szimpatikus egyén van az iskolában, aki alkalmas lenne.
- Miért? Hát...csak úgy...
Újra közel hajolt, az orruk majdnem összeért. A lány szemébe nézett. Az ujjait összefonta a másikéval.
- Vagy...nem vagyok szimpatikus?
Miközben befejezte a kérdést, ismét közelített a szájával.

A lány eléggé értetlenkedett. Legalábbis még mindig nem volt neki teljesen világos, hogy mit is akar tőle. Igazából ő maga sem igazán. Csak utat engedett az ösztöneinek.
- Csak úgy. Miért ne? -kérdezte kedvesen.
Végül úgy tűnt, hogy megadja magát. Talán ő is éppen erre vágyott. Ez esetben viszont nincs akadály. De azért nem kapkodja el a dolgot. Ahogy az ajkaik találkoznak, lassan, finoman bedugja a nyelvét a lány szájába és hagyja kicsit érvényesülni őt is.

Egyre izgalmasabb kezdett lenni a dolog. A lány reagált, ahogy kellett. Igazából volt némi esély rá, hogy ellöki magától, vagy legalább megpróbálja. Az is egy opció, de úgy tűnik, vevő a dologra. Egyelőre nem szólt hozzá többet. Inkább gyengéden csókolgatta őt. A kezei még mindig ugyanott voltak. Ha mondjuk Mika lett volna, akkor nem kell ennyit finomkodni, mert ő a vad nyalakodásra is vevő. De ez egy félénknek tűnő lány. Lehet kicsit sok lenne neki, ha kapásból rámarkolna a melleire, vagy a lába közé nyúlna.
Végül a kezei mégis csak mozgásba lendültek. Lassan a mellkasa felé mozgatta a lány kezeit és útbaigazította őket a kebleihez, hogy masszírozza őket, miközben csókolóznak.

Shina kis útmutatása elegendő volt a lánynak, hogy azt tegye, amit szeretne. Bár nagyon nem kellett irányítani, tudta ő, hogy mit és merre. Miközben a melleivel játszott. Shina gyengéden átkarolta őt és az egyik kezével lefelé indult, hogy finoman belemarkoljon a fenekébe. Végül aztán eltávolodtak egymástól az ajkaik.
- Azt hittem ez nem kérdéses...- suttogta halkan, kedvesen.
Való igaz, nem volt egy modell alkat. De hát kit izgat? Shinát biztosan nem.
- Az nem baj. Engem nem zavar.
Újra megfogta az egyik kezét és elindult felfelé a lépcsőn.
- De menjünk valami meghittebb helyre. Gyere.

/Shina szobája/

Ikumi korábbi puszija meg lepet. Nem igazán értetem miért adta. De talán még sem volt az a butácska lány aminek mutatta magát. Kicsit utána néztem aztán sóhajtozva elindultam a faliújság felé.
~Na nézzük torna klub, fotó klub, model klub..Ezek mind jól hangzanak, de átöltözéssel járnak ott pedig csúnyán le buknék.
Megint sóhajtottam. Draki társasága ellenében kissé magányos voltam. Főleg, hogy egy szerelemről is le mondtam korábban. Alig halhatóan dúdolni kezdtem. https://www.youtube.com/watch?v=cRtKlRhEMf0