A szoba ugyan akkor, mint a legtöbb. Élénk piros tapéta helyezkednek el a falon és a plafonon. Van ott két két szárnyas szekrény és ugyan úgy még két hozzá fiókos szekrény. Egy olvasó lámpa és egy a plafonon is van egy. Plusz még a három kényelmes ágy. A szobához pedig kapcsolódik még egy zuhanyzó is. Gondolom nem kell elmagyaráznom, hogy mire való és mik találhatóak ott. Belépve nem ámuldozok sokat mivel nem volt nagy látvány számomra. Előhívom Mitsugent, hogy ő is szét nézhessen. Először egy fintorral köszön, majd megjegyzést fűz a szobához.
- Cöhhh...úgy néz ki mintha börtönbe lennénk. Csak rácsok nincsenek és talán nincs olyan szagélmény.
- Még elviselhetőbb lenne ha nem lenne ezek a panaszkodó szövegeid. De mit vártál? Ez egy kollégium úgy, hogy próbáld meg megszokni.
Vissza küldöm nehogy megint össze vesszek vele, mint egyik nap. Bőröndjeimet kipakolom, majd ha már mindent kiraktam belőle beteszem az egyik ágy alá. Közben várok jön-e még valaki. Nekem mindegy volt ha mogorva vagy nem tetszik ahogy beszél velem egyszerűen nem fogok vele beszélgetni.