Fumetsu no Kinshi

Név: Fumetsu no Kinshi
Nem: Férfi
Kor: nem tudja, nem számolja
Faj: Ember
Hetero

Jellem: Nem tűri a lazaságot, és a kötelességek elmulasztását. Élete szerves részét kébzi a mágia, és használja is ha kell. Kötelességtudata ellenére, maga is szivesen jár a városba.

Viselt tárgyak: Általában jegyzetek, és kisebb papírfecnik lapulnak meg fekete, kopott nadrágjában, amit trikóval, vagy pólóval visel. Nemigen hord kabátot.

Történetem húsz éves koromtól kezdődött, amikor is megismerkedtem a mágiával, sok-sok évvel ezelőtt. Most biztos csodálkozol hogy mi is történhetett. Egy átok súlytott rám, ami miatt emberi kórok, és az öregedés nem fog rajtam, és csak a mágia végezhet velem. Biztosan azt mondjátok hogy ez csak jó, és ez inkább áldás mint átok. Hát mind tévedtek. Aki halhatatlan, az végignézheti összes szeretett barátjának megöregedését, és halálát. Akár a lavina is betemethet, de te ott vagy a vastag hó alatt, és érzed a dermesztő hideget, és azon dolgozol, hogy kiszabadulj a hó alól. Nekem akkor még nem volt célom, és a halhatatlanságok kesergéssel töltöttem.

Később azonban rájöttem hogy máshogy is eltölthetem az örökkévalóságot. Évekig jártam a világot, és olyan démonokat kutattam fel, akik szörnyűségeket követtek el, és csak a méltó büntetésükre "várnak". Ilyen jellegű utazásaim során találkoztam egy olyan lénnyel akit a gonoszság megtestesítőjeként tartottak számon. Egy goblinnal, Thacoval, aki utitársamul szegődött, és bebizonyította, semmi sem az aminek látszik.

Évekkel később, egy európai hegység rejtetekében, rátaláltam egy fiatal gyermekre, nem is sejtve hogy ő nem más mint egy démon. Egy Oni. De nem gondoltam volna, hogy egy démon fogja nekem az életet jelenteni. A gyerek neve Mordon Ismur volt. Apja kitagadta a családjából, és egyedül élt a világban. Elhatároztam, hogy magamhoz veszem, és megtanítom mindenre amit eddig a világról megtudtam. Szinte a fiamként tekintettem rá. Körülbelül négy évvel később, lehetősége nyílt ismereteinek bővítésére, egy démonok számára épült iskolában, ahova távozása után, énis ismét útra keltem a világban, sok, megvalósításra váró ötlettel, és barátommal, Thacoval. Később, azonban kiderült, nem fogom mellőzni Fogadott fiam társaságát. Lehetőségem nyílt tanárként megosztani tudásom a tanulókkal.



Thaco:



Thaco egy öreg, veterán goblin. egyike azon keveseknek, akik túlélték a harcokat, amik népét súlytották. Akkor csatlakozott hozzám, amikor átvágtam egy mocsáron, és kimentett az ottani veszedelmek elől. Egyik fülét hadifogság alatt vesztette el, egy messzi városban. Kedvelt fegyvereit, a kardjait, mindig magánál hordja, és korára való tekintettel sokszor sétapálcaként használja, de harc során sokakat megszégyenítő módon forgatja ezeket a fegyvereket.