Nana & Takumi rezidenciája

Oké Én feladom! Ennyit erről. Nem hiszem, hogy csak ennyit akart. De mivel ennyire nem törődik most velem, vagy fáradt vagy pedig…Lassan elengedtem, majd felültem. Kérdésére felé fordultam majd nemlegesen megráztam a buksim. –Nem akarom, hogy bajod legyen abból, hogy velem….Szeretkeztél.- Néztem szemeibe, majd felsóhajtottam, mivel igaza van. –nem bírnám ki, ha nem láthatnálak minden nap. Már az kín szenvedés, ha nem látlak legalább egyszer suli közben…-Ezzel lerúgtam magamról a takaróját, majd kikecmeregtem az ágyából. Elindultam a mosdó felé, majd az újabb kérdésére felé fordultam.
-Leszeretnék tusolni, és azt akarom, hogy velem gyere. Kérlek!- Néztem rá kérlelve a fürdőajtóban állva. Szép nagy boci szemeket meresztettem rá, és persze a könyörgő tekintetemmel néztem. Nem akarom lemosni magamról, és…És akkor már nem is tusolok le.
Odamentem az ágyamhoz, megfogtam a kedvenc párnám, majd felvettem egy fekete csipkés hálóinget, és egy francia bugyit. Visszasétáltam hozz, majd fölé másztam.
-Inkább mégse tusoljunk. Melletted akarok lenni, ameddig csak szükséged van rám és engeded, hogy melletted maradjak.- Mosolyogtam rá, és megpusziltam az arcát, mivel az előbb a csókom sem viszonozta, így marad az arcra puszi. Lemásztam róla, felé fordultam, és vártam, hogy mondjon valamit.

Az igazat megvallva, ez az illat,. Ami Takumi ruhájából áradt, megnyugtatott. Nem mintha, eddig nem lettem volna nyugodt, csak az otthon illata még se olyan, mint az itteni. Nekem is, nem egy ruhám van még, aminek ilyen az illata. Külön be is zacskózta nekem anya, ha hiányozna vegyek fel egyet.
Kérdésén elgondolkoztam. Sétálni, de ott nem foghatom a kezét…De olyan szívesen elmennék vele bárhova. Szóval legyen a …e mielőtt kimondhattam volna, Takumi volt olyan kedve és megcsókolt. Természetesen gondolkodnom sem kellett viszonoztam a csókját, majd a homlokához tettem az enyémet és a szemeibe néztem -Az Én biztonságom, a Te karjaidban van. És felőlem mehetünk sétálni is. Amit csak szeretnél.- Mondtam mosolyogva. Mindig az van, amit Én akarok, és nagyon ritka az amit Ő szeretne. És most Én akarom, hogy az legyen, amit Ő szeretne.
-Vicces vagy. Tudod, hogy szívesen kérném, de szeretném ha rajtam kívül is lenne olyan, akivel szóba állsz. És…-Sóhajtottam fel, majd megpusziltam. –És nagyon szeretném, ha velem lennél, mindig. Nélküled mindig olyan unalmas minden.- Csuktam be a szemem, majd hozzábújtam. Igazság szerint, örülnék neki, ha beszélgetne másokkal is, de önző módon Én csak magamnak akarom. Felsóhajtottam, majd felnéztem az arcára, és simogatni kezdtem, amint a kezem hozzáért.
Hátrahanyatlottam az ágyon, magamra húzva Takumi-t. Kényelmesem elhelyezkedtem és a fejét a mellkasomra tettem, majd tovább simogattam az arcát. –Mi köti le ennyire a gondolataidat?- Kérdeztem rá, majd beletúrtam a hajába. Elálmosodtam. Felsóhajtottam, majd a plafonnal kezdtem el szemezni.

Lassan, de biztosan letettem az iPod-ot a földre, helyesbítek az ágyam alá. A mostani felvett póz Nanával, leginkább arra hasonlított -szerintem- mintha egy kisgyerek - én - az anyukája -Nana- mellkasán sírná ki minden bánatát.
Arra is készültem, mást nincs mit fűznöm ehhez. Én Takumi Ichinose ezennel felmondok minden fogadalmammal és Nana karjaiba szenvedem el minden kínom.
Milyen nagyszerű ötlet lenne? Felnéztem Nanára, majd vissza magam elé.
- Csak a szokásos felmerülő problémák Nana. Mizrael és Nana szavai, hogy viselkedjünk és legalább egy szőkét válasszak ki magamnak. Na meg az ujjaimon lévő gyűrűk értelmét próbáltam átvenni újra. Meg ha nem lennél a testvérem, én isten bizony most azonnal eljegyeznélek.
Újra felnéztem rá, kicsikét feljebb kúsztam rajta, majd újra felvettem azt a birtokló pozíciót.
- Én azt szeretném amit te is szeretnél. De barátokat még nem szeretnék fogadni, mind olyan furcsa és mást akar. Úgy érzem mintha velük nem tudnám megtalálni az összekapcsoló köteléket, ami egy barátsághoz szükséges.
Visszabújtam a helyemre és onnan folytattam.
- Amúgy egyik sem szimpi, mind a csajokról és a szexről beszélne. Egyik sem kérdezne rá, hogy én miről és kiről szeretnék beszélni.

Simogatni kezdtem a fejét, majd amikor felnézett rám ,abbahagytam, de egy tincsével tovább játszottam. Régen volt már, hogy így feküdt rajtam. Még kisebb korunkban, amikor anyuék elmentek és Takumira voltam bízva, akkor is pont így feküdtünk anyuék ágyában. Pontosan így feküdtünk, csak akkor kisebbek voltunk, és az ágy is hatalmasabban tűnt. És mire felébredtem apa már rángatta is ki Takumi-t, és leszidta, hogy még is mit képzel máról. Én meg hiába sírtam és könyörögtem, nem foglalkozott velem. Nekem pedig a szívem szakadt meg.
-Ha erről tudnának…Takumi félek, hogy bajod lesz belőle! A gyűrűd ujj értelmet nyerhet, az álltam, hogy a szüzességem a tied lett és fordítva. Akkor jegyezz el. Konkrétan nem vagyunk testvérek…A véletlen különös fintora, hogy ugyan úgy nézünk ki. De ha nem ez lenne, Én akkor is mindig veled akarnék lenni. És bárki bármit mond, én a feleséges szeretnék lenni.- Néztem rá, amikor feljebb mászott. Nem nagyon törődtem vele sose, hogy a testvérének kellene lennem,.. Oké, de igen törődtem vele, de jó rég óta megváltozott az elméletem, olyan 4 éves koromban, talán.
-Túl sokat vársz el tőlük. Egyik sem olyan szinten áll, mint Te. Add alább az igényeid, és hidd el sokan lennének a barátaid. – Mosolyogtam rá, majd felültem, és Takumi fejét az ölembe tettem. –Nem egy lány van, aki összeakar veled jönni. Ha gondolod…-Elszomorodtam. Igazság szerint nem akarom, hogy Ők legyenek az Én Takumim mellett. Megsimogattam az arcát, majd ráhajoltam és megpusziltam a száját.
-Miért, te kiről és miről szeretnél beszélni? Én meghallgatlak, tudod jól! Szeretem ha beszélsz hozzám.- Mosolyogtam rá, és az arcát kezdtem simogatni.

-Az enyémet, már kiskorunk óta megkapod, és addig fogok, amíg csak élek és szükséged van rá és rám is. Hidd el, Én sem cserélnélek le, másvalakire. Nekem csak és kizárólag te kellesz. Hisz oly sok éve annak, hogy beléd szerettem Takumi!- Mosolyogtam rá, bár az a tény, hogy felült az ölemből, nem tetszett. Örültem, hogy ott van és simogathatom, de hát…Nem tudok mit tenni. –Akkor egymás sorsai vagyunk.- Mosolyogtam rá, majd közelebb másztam hozzá.
-Akkor nagyon sokszor kellene megcsókolnod- Öltöttem rá a nyelvem,a szokásos gyermeteg mosolyommal egyetemben. Lenéztem a kezünkre, és magamban jót nevettem. Ezt én szoktam csinálni, vele. És nem fordítva, de ha már így áll a helyzet, akkor örülök neki! Szabad kezem arcához emelte, és megsimogattam. Hisz olyan, mint Én. Csak erősebb és fiú kiadásban. Olyan rossz, hogy ennyire hasonlítunk. De még is, ha nem így lett volna, talán soha nem is találkozunk, és abba lehet belepusztultam volna.
-Nem félek tőle. Attól félek, hogy bántanak Téged, amiért lefeküdtél velem. De amíg mellettem vagy, senkinek nem engedem, hogy hozzád érjen. Rajtam kívül.- A következő megjegyzésre, csak bólintottam. Nekem a világ legegyszerűbb, leg hétköznapibb gyűrűje is megfelel, ha az azt jelenti, hogy egyszer majd Takumi felesége lehetek. Másra nem is vágyom, csak erre.
Viszonoztam a csókját, majd hozzádörgölőztem, jó szokásomhoz híven. –Ideje akkor felöltöznöm…-Suttogtam mellkasába, majd elengedtem, lemásztam az ágyáról és átsétáltam a szoba másik végébe. Elővette, azt a ruhát, amit anya úgy szeretett. Levettem a háló ingem, felvettem egy pántnélküli melltartót és arra a fehér csipkés pántnélküli ruhámat. Combközépig ér, és olyan az illata, hogy mentem elájulok. Anya kedvence volt ez az öblítő és minden ruhánkat ezzel mosta, csak, hogy ha nem vagyunk vele akkor is érezzük a szeretetét. Felvettem hozzá a fehér csipkés magas sarkúm, így majdnem egy magas lettem Takumi-val. Kifésültem a hajam, két oldalt feltűztem, és Takumi-ra mosolyogtam, miközben fújtam magamra anya parfümjéből.
-Én kész is vagyok- Mosolyogtam rá, majd megálltam az ajtóban és vártam, hogy jöjjön s elinduljunk sétálni.

Miután mindent megvettünk elindultunk a kollégium felé. És csak, hogy az Ő szokásait is kielégítsük, pontosan úgy pakoltuk, hogy a fele az Ő kezében legyen a másik fele meg az enyémben. Természetesen csak azért, hogy a fent maradt szabad kezünkkel megfoghatjuk a másik kezét. Összekulcsoltam az ujjainkat, majd nyomtam egy csókot az arcára, és lassan visszasétáltam a kollégiumba. Vagy az én hibámból vagy az övéből, vagy közös akaratból, de teljesen lassan sétáltunk vissza. De mondjuk Én örültem neki. Boldog voltam, hogy együtt megyünk haza. Már mint mindig együtt mentünk haza…Csak most még is más. Tekintve, hogy a menyasszonya lettem. Pech, hogy ezt senkinek nem mondhatjuk el.
Amikor beértünk a lakásba, elengedtem a kezét, majd bezártam az ajtót és kisétáltam a konyhába, hogy elpakoljak. Természetesen, ami kellett a lasagne-hoz, azt kint hagytam. Mosolyogva fogtam meg Takumi kezét és húztam magammal a szobánkba, majd hátat fordítottam neki.
-Segítst. Levenni már nem tudom- Nyüszögtem neki a szokásos módon. Bár nem hiszem, hogy nagyon meghatotta, azért örültem, hogy megtette, amire kértem. Amikor lehúzta a cipzárt a ruha automatikusan a földre hullott, én meg kiléptem belőle. Lehajoltam és levettem magamról a magas sarkút, majd Takumi felé fordultam. Egyszerűen átöleltem a nyakát és megcsókoltam.
-Szeretlek, Takumi.- Suttogtam az ajkaiba, majd kibújtam a karjaiból és felvettem egy pólót, megy egy combközépig érő szoknyát, ahhoz megy egy bokazoknit. Persze nem passzolt, de itthonra tökéletes. Majd a ruhát, ami rajtam volt a szennyesbe tettem, megmostam a kezem és kisétáltam a konyhába, hogy megcsináljam a vacsorát. Levettem a gyűrűm, és letettem az étkező asztalra, majd nekiláttam kaját csinálni.
-Takumi, segítesz nekem, ugye???-Vettem le a polcról a lasagne tésztát, majd egy csattal felcsatoltam a hajam.

Igazán jól tudtam, hogy Takumi miben sántikál, és azt is tudtam, hogy elszúrta, mert az ajtó nyikorogva nyílt ki. Már vártam, hogy a kezébe fogja az edényt, meg a bessammel mártás alapjait, amit épp az imént pakoltam ki..De nem. Ő magához ölelt, és megpuszilt. Elmosolyodtam, majd letettem a kést a kezemből és felé fordultam. Átöleltem a nyakát, majd odabújtam hozzá, és megcsókoltam.
-Elkell készítened a bessammel mártást. Tudod, hogy kell, azt nem fogom elmondani- Mosolyogtam rá, majd megpusziltam az arcát, és a kezébe adtam a tálat, meg a hozzá valókat. Kibújtam a karjaiból, majd az asztal másik feléhez sétáltam és csináltam a dolgom. Csak kellett nekem ilyen távol lennem tőle…Felsóhajtottam, majd visszasétáltam hozzá, amikor befejeztem az összetevők behajigálását a tálba, majd feltettem a tűzhelyre, és nekiálltam megcsinálni.
…
Nagy nehezen sikerült összetenni a lassagne minden részét. Persze úgy, hogy Takumi-val nem kis rumlit csináltunk. Elmosolyodtam rajta, majd szimplán a hátára ugrottam. Felkuncogtam, majd végigsimítottam a mellkasán, és átöleltem a nyakát.
-Szeretlek!- Suttogtam a fülébe, majd finoman megharaptam a fülcimpáját. Csak, hogy ne unatkozzunk, míg a kaja nincs kész. Az, hogy Ő ebből milyen következtetéseket von le…Csak rajta múlik.