Nihaya

Név: Nihaya (Vég)
Nem: -
Kor: hozzávetőleg 4-5-6000 év (körülbelül az Egyiptomiak megjelenésének közelében jelent meg)
Faj: dzsinn
Jellem: Igen perverz és kissé kibírhatatlan fajta, szereti keverni a bajt és ott okvetlenkedni, ahol nem kéne. Számára semmi sem számít tabunak: rontott meg már gyereket; lopott; ölt; még szent állatot is leölt már egy-két helyen nyilvánosan. Szóval az a tipikus izgalmaknak élő. Más dzsinnekkel ellentétben, sokszor saját maga szolgáltatta át a gazdatestét egy ígéretes mesternek, ugyanis szerinte sokkal izgalmasabb, ha parancsol neki valaki… legalábbis a saját tapasztalatai alapján. Szexuális élete is igen érdekes, mert bár jobban szereti a telt keblű nőket, de alapjáraton mindegy neki hogy adja, vagy kapja a mócsingot, illetve, hogy partnere ember, démon vagy állat. Ha valamit elronthat, azt el is fogja rontani.
Szexuális beállítottság: alles zusammen (nem válogat)
Kedvelt formái:
https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/9e/3c/7a/9e3c7a050ae20392c39dea7eda4bbba9.jpg
https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/fc/bc/d5/fcbcd5c6080d76079bd8e570284702aa.jpg
https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/77/f6/73/77f67316215548d3a39c91a778360fed.jpg

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/ce/43/cc/ce43ccdf8d1b826aa59bb7f19a90c39b.jpg
https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/97/1f/ea/971feaa3c09340c5a64978a2192efd45.jpg
https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/2b/ee/d3/2beed3a98d7a9eb2b345e37f74ac5822.jpg

Viselt tárgyak:
- Tiara (Gazdatest)


Előtörténet:
Hogy mikor születtem azt a franc se tudja már… akik miatt megszülettem, már halottak, akik látták is ezt, azok szintén… őszintén abból a korból mindenki halott... Honnan veszem? Mert körülbelül hatezer éves vagyok öcsisajt… Mutass egy embert, aki él ennyi ideig! Na? Mondom én! A hol, már inkább kompatibilisebb kérdés, ugyanis erre még tisztán emlékszem. Egyiptom homokos talaja fölött lebegve voltak meg az első emlékeim. Akkoriban azonban még nemigen volt ott semmisem, hisz kr.e.3000-ben jöttek létre az első egyiptomi városok. Meg kell, mondjam… nem tudom a pontos évszázadot megsaccolni. Talán csak pár év lehetett az idő, míg kóboroltam, de az is lehet, hogy több száz… egy dzsinnek nincs jó időérzéke, ha nincs mihez viszonyítani. És nekem nem volt. Bár fizikai testem nem volt, füsttestem mégis, gyenge volt és napról-napra fáradtabb. Persze valójában semmi bajom volt, csak furcsa érzés volt gazdatest nélkül járni. Ugyanis a többi dzsinnel ellentétben nem éreztem szükségét rögtön valami tárgyat keresni, amibe elzárhatom magam. Nem volt kedvem holmi kődarabban létezni, mely tök… izé… nah… hát… ronda… Nekem kellett valami, ami megragadja mások figyelmét! Valami fényes… valami… ékes… És végül meg is találtam. Egy karaván volt úton, tevéik tetején megannyi csillogó fémtárgy, melynek fénye hívogatóan csábított… és ekkor végre megszülettem igazán… a buta emberek nem is sejthették mi, pontosabban ki került a kezeik közé. Gazdatestem kézről-kézre járt úgy, hogy még csak nem is tudták, hogy mit fognak meg. Én viszont eddig sosem mutatkoztam meg. Tanultam a nyelvük, megfigyeltem a szokásaik, megvizsgáltam a testüket. Néha egyszerű állat, máskor egy-egy egyiptomi arcképére változtattam magam, de mindig az árnyak közt vártam. Figyeltem az esélyt, kerestem az izgalmat. És meg is találtam. A Tiara egyszer végül egy fáraó kezébe került, kinek emberei valamilyen szinten értettek a mágiához. Fel is keltette az érdeklődésüket a tárgy, de ők se számíthattak rá mi fog történni. Bár eleinte jót mulattam az állandó feszültségükön, és jót szórakoztam azon, hogy én voltam számukra az isten, de egy idő után kezdett felborulni eme kép. A fáraó kiismerte a gazdatest okozta gyengeségeimet, és idővel ellenem is fordította. Ő volt az első gazdám… és talán egész életemben… talán a legizgalmasabb is. Teltek múltak az évek, az évszázadok. Gazdáról gazdára váltottam, szolgáltam többnyire hűen a birtokost. Mindig olyan gazdákat keresve, kiken kiélhettem buja, kalandvágyó gondolataim, vagy éppen akik mellett nyugodt szívvel szomjazhattam vérre. Mindig sikerült jól időzítenem, és ha alkalmatlan gazdára leltem, akkor hamarosan tettem is ellene, és vagy elintéztem közvetetten a halálát, vagy egyszerűen elértem, hogy máshoz kerüljek. Ez több ezer évig működött és jó is volt… mígnem egyszer csak egy olyan családhoz kerültem, akik túlmutattak rajtam. Egy sucubus család, név szerint Kashiwagi család kaparintott meg. Ők azonban mások voltak, mint a többiek. Ők voltak az első démoni gazdáim, kikben nem holmi egyszerű human vér folyt. Kezükből sosem engedtek ki, még ha el is hunytak, az őket követő nemzedék örökölt meg és még akkor sem szabadultak meg tőlem, ha egyiküket megölettem. Hiába raboltattam el a gazdatestet, hiába tettem bármit... Valahogy mindig ismét náluk kötöttem ki. De hát ez van… lassan minden kártyámat kilőttem. Ha mást nem, legalább dögös gazdáim lesznek. Napjainkban egy csajszi vált a gazdámmá. Nem volt rossz bőr, bár lehetett volna kicsit szexibb is. De hát ebből és a dzsinn… Alig kaparintott meg magának a némber, máris kezelésbe vett. Jól csinálta, de nem olya jól, mint egypár régebbi mesterem. Na, szóval itt tartunk, most örülsz? Hm? Hogy érted, hogy nem erre vagy kíváncsi? Azt kérdezted ki vagyok, és mit keresek itt. Azért jöttem ide az Akadémiára, hogy a mesterem utasítását követve felmérjem a dolgokat. De mit értesz az alatt, hogy nem jöhetek be ide? Nincs kiírva a női fürdő elé, hogy Dzsinneknek tilos… szóval cicabogár… lehetőleg ne hangoskodj... vagy kénytelen leszek… megbüntetni… hehehe…

Remek kis előtörténet. Elfogadom! Írj adatlapot, aztán mehet a móka!