Sasori
Hozzászólások száma : 6
Join date : 2015. Jun. 22.
 |  Tárgy: "Sasori" előtörténet Hétf. Jún. 22, 2015 4:06 pm | |
| Név: "Sasori"
Nem: lány
Kor: 12<x<18
Faj: 'démon' (képesség kérelemben kifejtem)
Jellem: Nehezebben behatárolható, könnyen más és más arcot mutató részben kaotikus személyiség, kire elsősorban negatív jegyek jellemzőek. Éppen komor e vagy jókedvű, ritkán változtat azon, hogy rosszindulatú és részben cinikus. Utóbbinak köszönhetően érettebbnek tűnhet látható korához képest, ugyanakkor haragos vagy egyenesen pszichiátriailag instabil pillanataiban ezt láthatóan leveti és nem nagyon lehet kiigazodni viselkedésén. Ez persze egy kicsit mindig vele van: bizonyos állatok jelenléte arra sarkalja, hogy egyszerűen megölje vagy megegye őket. Ha emberrel kerül valamiért összetűzésbe, a vérére megy, hisz démonként erőt nyer belőle. Tervei a jövőjére szorosan összefonódnak 'előző' életével, s amíg nem tudja alaposan átgondolni, kell egy hely amit otthonhoz lehet hasonlítani, s ha be is iratkozik egy megfelelő középiskolába, kelleni fog mellé munka is.
Szexuális beállítottság: még kialakul
Küllem: A 'szürke japán tizenéves' fogalom áll talán hozzá a legközelebb, avagy külsőleg nem emelkedik ki mások közűl, s igazság szerint szintén nem feltétlenül az a minden srác álma archetípus. Szemei szürkék, haját rövidre vágva hordja, kirívó, a hétköznapiaktól eltérő ruhákat pedig aligha látni rajta, így alakján sem emelnek kis vagy nagyolnak el semmit. Ha nem veszik figyelembe, hogy nyilvánosan is képes furcsán viselkedni, egy olyan lány ő, akit nem nagyon vesznek észre.
Viselt tárgyak: ruha, ódivatú borotva
Előtörténet:
- Hmmm... ahogy látom, a természeted megváltozott. Már nem vagy olyan, mint amikor ide érkeztél.
Az alvilág ura fölébe magasodott ugyan, de ő egyenesen állt összefont karokkal és emelte rá szemeit. Nem is inkább a király volt meglepett, hanem sokkal inkább ő mondhatta el ezt magáról, joggal. Csend ült le a csarnokban, a helyzet így hát végül arra utalt hogy az ő sora volt beszélni.
- És erre mit kellene mondanom? - szólt hát, szavaiból mellőzte a tiszteletet, itt mit sem számított már - Hogy soha nem gondoltam volna, hogy egyszer újra itt állok még? Te csak egyszer ítélsz meg mindenkit, szóval jó lenne tudnom hogy mit is akarsz tőlem, mert mennék vissza a helyemre, amit adtál...
Ez persze nem volt igaz, hogy elszakadt ennyi időre is az örök őrülettől és fájdalomtól - hiába szokta már meg - egy lélegzetvételhez volt hasonlítható, amihez már csak zsigerből is ragaszkodott mindenki.
- Hrm! - a király felhorkantott, de csak magának, fenyegetés nélkül - A beszéded is megváltozott... azt hiszem, ez annak tehető be, hogy fent, itt és alant másképpen pereg az idő homokja: miközben az élők közt percek telnek ell, ott lent az idő fogalmát veszti, a percek hónapokká, akár évekké is válhatnak... egy örökkévalósággá.
- Ne sértődj meg! - fogta el a türelmetlenség, egy ilyen helyzetről még csak soha nem is hallott, s így joggal várta a mielőbbi magyarázatot rá - De tényleg kitérhetnél rá hogy miért hoztál ide vissza, mert azt erősen kétlem hogy ezt akartad velem közölni.
Ugyan mintha az alvilág ura változatlanul zavart lett volna, komótosan rakosgatta papírjait és könyveit, s csak pillanatokkal később sóhajtott, hogy aztán érdemben reagáljon. Ő eközben úgy érezte, szándékosan esküdött minden ellene... ismét... örökké csak mindig...
- Valóban, az idő zavara... - motyogta félig magának, de nyomban megköszörülte torkát - Talán ezért sem emlékszel, de amikor elém járultál, azt mondtam, a te helyzeted másmilyen az átlagosnál, olyan, amire kevés precedens volt. Sorsod a természetfelettivel került konfliktusba, ráadásul más sorsát teljesítetted be, illetve halálodnak nem lett észrevehető behatása a környezetedben, tulajdonképpen nem is tudnak róla. Ennek szellemében nappoltam el a végleges döntésem, de várakoztatni egyedül az alvilág legrettentőbb szegletében tudtalak. Ez volt az ára annak, hogy végső döntésem kedvezhessen neked!
- Szóval...? - szűkültek pupillái össze alig észrevehetően, kétes érzések vették ostrom alá, mintha valamiféle reményt látott volna megcsillanni a láthatáron. Szerencsére most nem tartott hosszú szünetet a király, mindössze igazított egyet szakállán, s előrébb hajolt asztala felett, egy iratot lóbálva meg.
- Az ítéletem, hogy visszatérhetsz az élők világába, azonban nem az emberek hanem a természetfeletti folyamában ölthetsz újra testet, s ezért csupán akkor, ha valaki érted, a te nevedben végez valaki mással, afféle áldozatot mutatva... ha úgy jobban tetszik.
- De senki, aki józan nem tudja hogy...
- És éppen ezért! - vágott most az ő szavába a király - Éppen ezért adok időről időre lehetőségeket arra, hogy egy percben megszólíthass egy-egy élőt, aki azelőtt áll hogy már visszafordíthatatlanul halálát okozza másnak, szándékától függetlenül. Abban az egy percben a te dolgod lesz meggyőzni arra, hogy a gyilok a te nevedben történjen, s érte nem fognak bűntudatot érezni... helyette te, már amennyiben fogékony vagy még az érzésre, amiben... most már kételkedem, szó se essen róla inkább. Amíg nem adódik megfelelő lehetőség, visszakerülsz oda ahol eddig voltál, légy hát türelemmel mert nagy engedményt tettem, igaz teljes mértékben szabályosan! Amikor visszatért, mint mondtam, a természetfeletti közegben találod magad, ez hatalommal jár, ami pedig a természeted tükörképe lesz...
Ismét csend lett, ő pedig úgy érezte hogy pislognia kell hirtelen, a "lent" töltött idő alatt sok mindent hátrahagyott és szerzett, de a gondolatai sem voltak már harmóniában többé, a káosz most már mindig ott fortyogott.
- Démon vagyok, azt mondod? - kérdezett rá végül, mintegy formatiásból, de máris a lehetőségek között válogatott.
- Valóban, egyszerűen fogalmazva. - dobta felé az iratokat, melyek mire kezébe értek már az ő méretéhez igazodtak, az alvilág ura azonban még nem fejezte be - Ez azzal fog járni, hogy olyannak látod a világot mint amilyennek soha előtte, az emberek és állatok zsigereikben összerándulnak majd jelenlétedtől, félnek tőled vagy épp haragudnak majd rád. Az akaratod szabad lesz, azt kezdesz új léteddel amit te akarsz, az élők ügyeibe beleszólásom nincs már.
- Hmm... és mennyi idő telik még el ott, amióta itt vagyok? - vonta fel szemöldökét, s remélte hogy azt hallja, amit hallani akar.
- Tulajdonképpen nem sok, néhány év...? - válaszolta, de ahogy lenézett rá és megpillantotta az arcára telepedő elégedettséget, rögtön megérthette mire gondolt - Hm, hm, hm... ne is kérdezd, hiszen az előbb mondtam: amint visszatérsz oda, már nem tartozol a hatáskörömbe. Egyébként se én diktálom, ki, mit és hogyan cselekszik, sokkal inkább megítélem őket amazok szerint a haláluk után... Csak előbb írd alá a sorsodtól felmentő szerződést és majd tudni fogod, mikor jött el az idő!
Nem válaszolt, a kezében tartott iratokat vizsgálta, ahol minden úgy volt ahogy azt a király is mondta. Megfogta a közéjük tűzött tollat, aláírta és visszadobta a gigantikus íróasztal mögött ülőnek, ki megsimította szakállát, majd összevont szemöldökkel rámeredt a papírra.
- Skorpió? Ez nem a te neved, még csak nem is igazi név, csak egy becenév ha fogalmazhatok így...
- Te mondtad éppen az előbb, én a természetfelettiek közé kerülök. És a nevemet éppen használja valaki más, de ha rajtam múlik, már nem olyan sokáig.
- A te neved attól még a te neved - rázta meg fejét - ez így működik, legalább írd oda mellé, máskülönben új ítéletet hozok, ami a türelmemtől függő lesz!
Rosszalta a dolgot, de nem akarta próbára tenni azt a bizonyos türelmet, meg talán igaza is volt. Kelletlenül hát, kiegészítette, és azt sem kellett eltávolítani amit eredetileg írt oda, így tulajdonképpen senkit nem ért veszteség. Az alvilág ura elvette ismét, s most már helyeslően bólintott.
- Most elmész, de tudni fogod mikor jön el az első alkalom
//Ha szabadna, szeretném ha ennyi elegendő lenne előtörténet gyanánt, s az alábbi képességeket képzeltem:
- Test: nem rendelkezik különleges démoni formával, egyedül szemei változnak néha két élénksárga "gyönggyé", ami indulataitól függő. Fizikai ereje és ügyessége természetesen az emberek fölé emeli, de leginkább ellenállása fizikai jellegű ártalmak ellen említendő, a mérgek is ide tartoznak. "Mágikus" értelemben az elemekkel szemben nem ugyanez a helyzet, egyedül az átkokkal szemben képes magát megvédeni, mivel nincs specifikus sorsa
- Méreg: vérében és nyálában erős fájdalmat okozó méreg van, mely ember vagy démon keringésébe kerülve fejt ki hatást és leginkább csak előbbire lehet halálos. Tehát ha valaki lenyeli vagy csak a bőrére kerül, akkor nem lesz rá hatással, mert seben keresztül tud csak bejutni. Példaként ha megnyalja körmeit és megkarmol valakit, vagy megnyal egy borotvapengét/megvágja magát vele és utána okoz sebet valakin. Öt másodperc míg hatni kezd és utána intenzíven 2-3 percig tart, majd enyhülni kezd fokozatosan és 2 órán belül a sérült már nem érzi. A vérében persze erősebb koncentrációban található méreg, ez az ami erősebb démonokra is effektív képes hatni. Égető érzést okoz ahogy terjed a testben, bénító lehet, de a fájdalmat jól tűrőket is legalább zavarja a mozgásban és koncentrálásban.
- Skorpió esszencia: előnyökkel rendelkezik, ha olyan lényekkel kerül szemben akiknek jellege természetes ellentéte a skorpióénak, mint démon könnyebben veszi fel velük a harcot az állathoz képest. Tehát arachnida, szerpentilis és madárszerű szörnyek, démonok gyengeségeit valamennyire jobban kiismeri, mérge kellemetlenebb// | |
|
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Regisztráció 
Belépés 
Keresés 
