Asen Gryn

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2015. May. 30.

Név: Asen Gryn
Nem: Férfi
Kor: 22
Faj: Vámpír

Jellem:
Igyekszik úgy viselkedni ahogy elvárják tőle ha ez megkövetelt. Viszont alaphelyzetben csendes, kimért és legtöbbször unottnak tűnhet. Mivel ami nem érdekli azt gyakran csak kizárja. Ugyan akkor kedves és meggyőző is tud lenni ha a helyzet azt kívánja. Viszont a felsőbbségtudata amelyet neveltetése során szerzett meg még mindig megtartotta. Emiatt pedig néha hideg és számító.

Szexuális beállítottság: Hetero

Küllem:
Tipikusan a hagyományőrző vámpírok közé tartozik. A haja teljesen sötét barna, szemei színe pedig szintén barna.
Viselt tárgyak:
Öltözködését tekintve mindig szeret elegáns lenni még akkor is amikor ez nincs előírva. Ezzel is kifejezve hogy ő más mint a többiek. De nagyon ritkán eltekint ettől a szokásától és egyszerű hétköznapi ruhákban is mutatkozik.

Előtörténet:
Amióta az eszemet tudom a Gryn család mindig is nagyhatalmat tartott a kezében az emberek körében csak úgy, mint a démonok körében. A családom nagy múltra tekint vissza, mint tiszta vérű vámpírok családja. A családom mindig is büszke volt a származására és mindig jobbnak gondolta magát a kívülállóknál, hiszen befolyással bírtak mind az emberi világban és a démonokéban is. Viszont ezt igen gyakran ki is használták, de személyesen nagyon ritkán avatkoztunk be. Ahogy apám mondta: „Egy Grynhez nem illik, hogy az alsóbbrendűekkel érintkezzen.” Mindig is az árnyékokból figyeltünk és használtunk fel másokat a céljaink elérésére. Emlékszem apámnak mindig volt valamilyen terve, amelyet így vagy úgy véghezvitt nem számolva az árával. Szóval ebbe a családba születtem, mint egyetlen fiú. Számoltam a perceket. Hogy miért? Magam sem tudom. Talán mert belém nevelték a pontosságot. Anyám szerette, ha mindig ott vagyok, amikor hív. Apám meg elvárta. Sohasem éreztem a kettő közti különbséget, mindig csak megfeleltem, mindig, mindenkor. Hogy miért? Mert vártam. Vártam arra, hogy ugyan azt tudjam, amit az apám és a családunk összes tagja. Akartam azt az erőt, gyors észjárást és hidegséget, amit a családom birtokol. Meg akartam felelni apámnak hogy örököse legyek amilyet elvárt. Ő volt a család legfontosabb tagja. Kedves volt velem, de kemény is. Megkövetelte a pontosságot, a hibátlanságot és az érzéketlenséget. Évről évre többet tudtam meg a képességeimről, a múltunkról, az erőről, amit az ereimben csordogáló vér ad. És eljött az a pillanat is, amikor az edzések is kezdetét vették. Onnantól kezdve kezdődött az igazi tanulás. Elsajátítottam a gyors és kritikus gondolkodást harc közben is, a bájolás mesterségét, meg tanultam úgy használni a testem, mint egy hangszert. Olyan férfivé váltam, amilyen mindig is szerettem volna lenni. Sejtelmes és veszélyes. Az első igazi próbám örökre emlékezetes marad. Akkor már közel 21 éves voltam, és kiemelkedő tehetségnek tartottak. Egy ifjú nőt kellett megölnöm, csak annyit mondtak róla, hogy túl közel merészkedett a tűzhöz. Nem voltam ideges. Hideg számítással bűvöltem el. Attól a pillanattól kezdve, hogy a szemembe nézett tudtam, hogy nyert ügyem van. Játszottam vele, mint a macska az egérrel, és ő tudta. Hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy az érzékei rabjává vált, és szinte önkívületben volt. Forró félhomály volt. A testünk szenvedélyesen fonódott kéj ölelte egységbe. Bódító barackszag. Nyögések tépték a csend fátylát s futottak karöltve a fénnyel. Verejték sietve görögött alá a hátán, nedves pályát húzva maga után. Mélabús melódia ez. Szerelmesen lüktető szívek nyúltak egymásért a mellkas börtönrácsain át. Bársonyos bőrsimítás. Hangos élvezet-sikoly… Iszkoló illat. A szenvedély a nyelveket, ajkakat szétválasztotta, a nyakra, torokra tapasztja. Talán ez volt az utolsó dolog, amire emlékezhetett. Finom, meleg nektár tölti meg a számat, ahogy vak dühömben fogaim közt tartom a nyakát. A szíve verése újabb kortyokat porcióz nekem. Sikolya már nem a kéjé, hanem a kíné, tekinteted nem szerelmes, hanem csalódott és üvegesedő. Pontosan, gyorsan és érzelemmentesen hajtottam végre a rám bízott feladatot. Mondanom sem kell apám büszke volt rám és azon az este már mondhatjuk, hogy elnyertem a jogot hogy a családunk teljes jogú tagja lettem és elfoglalhattam a helyemet a családban, mint apám méltó örököse. Talán egy év is eltelt, ezután ami nem telt mással, mint, hogy apám beavatott a család ügyeibe és további tanulással és számtalan edzéssel. Ám egy napon ez a rutin megtört… A hét közepén történt, hogy apám magához hivatott. Szomorkás napnak indult, mondhatni már: a szokásos. Későn keltem, mégis lassan készültem el.. Két ásítás között kopogok be az ajtón. Kezdem unni, hogy nap, mint nap ez van, de most valami más volt. Valahogy a levegőben éreztem, hogy ez a találkozás más lesz. Halkan benyitottam és most az egyszer üresen találtam a szobát. Apám dolgozószobájában lévő régi díszes íróasztal mögött most senki nem foglalt helyet. Most ő késett. Eddig mindig pontosan érkezett, most viszont későn toppant be az ajtón. Viszont nem mertem neki ezt megjegyezni, hiszen azért még mindig féltem a haragját.
-Jól vagy? – szólította meg egy hang a hátam mögül. Aki nem volt más, mint az anyám, akinek a tekintetében most először véltem aggodalmat felfedezni.
-Igen – válaszolt apám.
-Akkor még is mire fel ez az idegesség? Kérdezte anyám.
-Eljött az idő a fiunk számára…
-Értem… Holnap elmehet, ha az megfelel…
-Az lesz a legjobb…
Miközben apám int, hogy foglaljak helyet, miközben ő az ablakon fürkész kifelé.
-Nos miről is lenne szó? Kérdeztem miközben felé néztem. Az egész helyzet valahogy más volt és most az egyszer aggodalom töltött el.
-Mint mondtam nem fogunk egy ideig találkozni. Látod ezt a levelet itt?- Emelte fel az egyik kezét, amelyben egy igen hivatalosnak tűnő levél pihent.
-Persze látom. Még is mihez van ennek köze?
-Nos a levél egy meghívó… Holnaptól egy iskola tanulója leszel. A magunk fajták számára viszont ott már nem lesz család, ami megvédjen téged és a tetteidért neked kell felelned.
-Mégis, mi olyan különleges abban az iskolában, hogy oda kell, menjek?!
-Megtanulod, hogy milyen az, amikor csak magadra számíthatsz. Tekintheted ezt leckének vagy kikapcsolódásnak, ez mind csak tőled függ.
-Igen?! – csap le a témára dühösen – Ha csak tőlem függ akkor miért nincs beleszólásom?! –Ám alig hogy kimondtam ezeket a szavakat apám mellettem termett és pofonvágott.
-Nem emlékszem, hogy bármikor is azt tanítottam neked, hogy megüthetsz velem ilyen hangnemet. Szóval akár tetszik akár nem, holnaptól már abban az iskolában fogsz tanulni.
-Holnap… Ahogy akarod - Mondtam sóhajtva.
-Köszönöm. Egy tanács mindössze. A tény hogy magadra maradsz, nem jogosít fel arra, hogy elfeledkezz rólunk és arról, amit tanultál. Szóval ne feledd, hogy egy Gryn vagy, szóval viselkedj majd ehhez mérten. Ha megtudom, hogy szégyent hozol a családunkra, az iskolai büntetés lesz a legkevesebb, ami miatt aggódnod kell majd…
Szóval mondhatjuk így történt az, hogy az iskola növendéke lettem 22 éves létemre. Soha sem voltam iskolában, de valahogy nem is érdekeltek. Otthon mindent megtanultam, ami kellett szóval nem értettem akkor mégis miért kell ide jönnöm. Szóval fogjuk fel úgy, mint kikapcsolódást igaz? Hát remélem ez így is marad majd…

Tárgy: Re: Asen Gryn Szomb. Május 30, 2015 8:41 pm

Üdv az Démonok akadémián Asen Gryn vagy Geyn mert az utobbit adtad meg a topic nevénel míg az előbbit a nevednek. Ha akarod javíthatod. Mert apád ezért a baklövésedért lehet ki is tagadna Smile

.

Az előtörténetedet természeteen el fogadom.
Írd meg a karakter lapodat amíbe 5 vámpír képességet be írhatsz. Aztán jó mehet a játék.
Jó szórakozást vagy lazítást..

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2015. May. 30.

Rendben köszi nem vettem észre hogy elírtam Very Happy

» Asen Gryn