Wolfsschanze

Hozzászólások száma : 50 Join date : 2014. Jun. 21.

Wolfsschanze, vagyis Farkasverem volt Hitler második világháborús főhadiszállása a keleti fronton, és ami talán még fontosabb, Erika is szereti így becézgetni saját kétágyas szobáját a kollégiumban. Valóban jobban hasonlít ez a hely egy katonalakhoz, mint egy átlagos középiskolás szobájára, az egészet igen erős militarizmus uralja. Az asztalon laptop pihen, mellette rendezetlenül világháborús és katonai videojátékok, tetejükön egy Panzerkampfwagen V Panther Ausf G makettje. Sok más katonai relikvia pihen még a szobában, például ilyen témájú újságok, könyvek (főleg nagy tábornokok visszaemlékezései). A szekrény tartalmában is több katonai, mint rendes egyenruha található, ezek pedig elég széles kört fednek le a páncéloserőktől a haditengerészetig. Az ágy a viszonylagos rendetlenség ellenére mindig szépen megvetett, az ágynemű élére vasalt. Ha éppen úgy van kedve, Erika itt tervezgeti a következő világháborút.

Hozzászólások száma : 50 Join date : 2014. Jun. 21.

A társalgóból hamarosan feljutottunk a főhadiszállásra, hogy végrehajtsuk a logisztika átszervezést, gondoltam jókedvűen, hiszen a ki- és belépésekről mindig pontos naplót vezettem, ahogy az elő volt írva. Moriko eddig nagyon jó Kameradnak bizonyult, és igen felvillanyozott az, hogy végre nem egyedül kell majd játszanom. Talán szokott World of Tanksezni is, méláztam el egy pillanatra, de persze mivel megérkeztünk, így egyelőre nem hozakodtam elő a kérdéssel. Szakavatott mozdulatokkal nyitottam ki a zárat, miután kis ügyetlenkedéssel sikerült a kulccsal eltalálnom a kulcslyukat. Még szerencse, hogy nem fiúnak születtem, kuncogtam magamban, ahogy beléptünk. Én megfordultam és teátrálisan tisztelegtem.
- Willkommen zu Wolfsschanze! - üdvözöltem, majd ahogy beljebb jött, be is zártam utána az ajtót. - Vigyázni kell a hadititkokra! Kérsz valami hadtápos ellátmányt?

Tárgy: Re: Wolfsschanze Vas. Feb. 15, 2015 3:01 am

/folytatás társalgóból/

Igyekezett tartani vele a lépést, miközben iménti lelkesedése egy kicsikét megnyugvásba ment át inkább. Szerencsére így a tekintete is határozottabbnak tűnhetett, mellyel végigvészelte az időt. mialatt a Senpai előkereste kulcsát, majd kinyitotta vele szobája ajtaját. Ugyan ő ez alatt majdnem toporgásba kezdett, de némi büszkeségére sikerült megállnia és izgatottan sietett utána amikor végre belépett. Egy kicsit elbizonytalanodott, mikor tisztelgéssel üdvözölte, s félénk pislantásokkal méregette az odabenti világot, ami más volt a kintinél, illetve sajátjánál. Úgy végső soron annyira nem lepődött meg attól, amit talált, olyan Senpaios volt a berendezés és nem lett volna egyéb tippje, hogy ki máshoz tartozhatott volna még
- É... én hát igen? - buggyant elő egy rögtönzött válasz, mikor úgy tűnt, kérdezett tőle valamit, bár figyelmetlenségének hála csak utána fogta fel, mit is mondott. De legalább a helyes választ választotta, most pedig mintha inkább csak téblábolt volna a Semnpai illatú szobában, tényleg mindent körbelengett, csak az övé volt!

Hozzászólások száma : 50 Join date : 2014. Jun. 21.

- Máris úton van! - közöltem vele, és elsiettem az egyik szekrényhez, amin pár poszter volt felragasztva, többek között a Kelly Hőseiről és a Halál 50 órájáról, de helyet kapott itt a Levelek Iwo Jimáról is. Itt tároltam a titkos hadtápkészleteket, arra az esetre, ha szükségessé váltak volna, és most egyértelműen azok voltak. Előhúztam két üveges csomagolású Coca Colát az erre kialakított fémdobozból, valamint két saját készítésű MRA csomagot, miközben ellenőriztem, hogy a Schnaps a helyén van-e még. Nem tudtam Moriko hogy áll az alkoholfogyasztáshoz, amit igazság szerint én se nagyon bírtam - ahogy életem első és egyetlen cigijétől is nagyjából úgy néztem ki, mint ő percekkel ezelőtt, füstölgő fejjel -, de hát senki sem mondta, hogy a katonaélet könnyű lenne és csak a mókáról szólna!
- Tessék, Moriko! - nyújtottam oda neki az egyik üveget, de csak most kaptam észbe, hogy fel sem bontottam őket. De vajon hova is raktam a bontót? - Ein Moment
Szabadkoztam előtte, majd az én üvegem az asztalra rakva pillantottam körbe a szobában. Valahol biztosan lennie kell... Hova mennék, ha üvegnyitó lennék?
- Ummm, akadt egy kis logisztika probléma - magyaráztam a problémát.

Tárgy: Re: Wolfsschanze Vas. Feb. 15, 2015 1:44 pm

Zavartan folytatta toporgását egy helyben, kicsit forgolódva igyekezve lekötni figyelmét a szoba nézegetésével, hogy ne zavarja meg a Senpait. Aki egyébként az egyik polcához sétált és ott kezdett el dobozok között kutakodni. Szóval ez volt az ő olyan kis főhadiszállása, ahol a tanórák meghódításainak haditerveit készítette minden délután... Nagyon szerethette a háborús dolgokat, ő maga viszont nem tudott eleget a témáról, olvasgatott néha és a számítógépen találkozott velük kapcsolatos más írásokkal és ugye játékokkal, néha le tudták kötni a figyelmét de sose értett túlzottan hozzájuk. Például egyszer-kétszer elővett egy valahonnan hozzá került ágyúkkal és lövegekkel foglalkozó könyvecskét, de akármelyik játékban levő párjaikkal hasonlította össze, a különbség elképesztő volt. Akkor adta fel talán végleg, hogy könyvek alapján próbálja meg megoldani a játékok okozta nehézségeket, így ha nem volt éppen szerencséje, hát szenvedett vagy mást csinált, például rajzolt. Vajon ha rajzolna térképeket és harckocsikat neki, érdekelnék? Mondjuk... kézitáskájára nézett, amiben ott lapult füzete benne néhány rajzzal, köztük volt amit neki is csinált, de nem volt benne biztos... Felocsúdott, s átvette a felé nyújtott üdítősüveget, de rögtön kiderült hogy a Senpainál nem volt bontó és aztán hiába kereste. Majdnem megpróbálta letépni róla, de emlékezett arra hogy a múltkor túl erősen fogta meg egy üveg nyakát és elroppant a keze alatt, s az egész lepottyant a földre
- Én... am... - próbálta elmagyarázni, mit is talált ki, de ehelyett inkább óvatosan fogta az üveget, s durabilis fogaival könnyűszerrel leszabta a fémkupakot. Egy pillanatig elpirulva pislogott, majd kérdőn pillantott rá és az ő üvegére

Hozzászólások száma : 50 Join date : 2014. Jun. 21.

Talán oda tehettem, gondolkoztam tovább, de éppen elvetettem a gondolatot, amikor fém csörömpölését hallottam. Tekintetem azonnal Morikora kaptam, majd az üvegre, amit láthatóan megszabadított a kupakjától, márpedig bontót nem láttam nála. Párat pislogtam rá, mivel ez a fejlemény igencsak meglepett, ugyanakkor megkönnyítette a dolgom, hiszen így nem kellett hosszú felfedezőexpedíciót szerveznem, hogy megmentsem Bontó Közlegényt. Egyelőre marad az MIA besorolás.
- Kya, bámulatos! - tapsikoltam örömömben, majd gyorsan a saját üvegemért kaptam és felé nyújtottam. - Kérlek bontsd ki ezt is!
Persze az valahogy nem jutott eszembe, hogy az üveget odaadjam neki, inkább saját kezemben szorongattam, csak az üveg végét tartva felé, mintha így valami bámulatos varázslattal meg tudná oldani a dolgot.

Tárgy: Re: Wolfsschanze Vas. Feb. 15, 2015 2:11 pm

Nem tarthatott hosszú szünetet, ismét zavarba jött amikor a Senpai dicsérni kezdte, bár azt nem látta hogy hogyan is csinálta. De a szavak nélküli célzást hamar megértette, így addig sem kellett legalább megszólalnia, gondolkodhatott kicsit. Tehát végül felé tartotta az üveget, s már lépett és hajolt is hogy megszabadítsa kupakjától, mikor megállt és bamba tekintettel maga elé meredt, arca pedig falfehérré vált. Ez rossz irányban lett volna szuggesztív helyzet, ha folytatja, így hát néhány pillanatnyi tétovázás után odalépett, s a kupak alá bújtatva hüvelykujjának k9rmét, felpattintotta
- Tessék, Senpai... - motyogta, miközben visszatért arca színe is

Hozzászólások száma : 50 Join date : 2014. Jun. 21.

Moriko a fejét közelítette az üveghez, én pedig alig vártam, hogy lássam a titkos technikáját. Ám ehelyett hirtelen megállt, és az üveget kezdte bámulni. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy megkérdezem baj van-e, de csak aztán jöttem rá mi is lehetett a gond... közelebbről vizsgálta meg, hogyan is kéne felbontania! Micsoda alapos, németes tervezés, gondoltam büszkén, és tovább tartottam az üveget, hogy Moriko nyugodtan megtalálhassa a gyenge pontjait! Aztán az ujjával egyszerűen felpattintotta, mintha csak egy Sherman frontpáncélzata lett volna.
- Danke schön! - ujjongtam a bemutató után. - Sehr schön, Moriko!
Most, hogy mindkettőnk üvege felnyitva volt, ideje volt koccintani.
- Prosit! - mondtam vidáman, miközben az üveg szárát hozzáütöttem az övéhez, aztán nagyot kortyoltam az üvegből. A kóla jól eső íze szétáradt a számban, egyszerűen imádtam.

Tárgy: Re: Wolfsschanze Vas. Feb. 15, 2015 2:32 pm

Lehunyt szemmel igyekezett úgy mosolyogni, mintha értette volna amit mond, bár az tény hogy hallotta már a szavakat, nem csak tőle. Csak néhányat tudott megjegyezni, kiejteni viszont már teljesen más tészta volt, bármennyire is fel akart olyankor robbanni a feje, nem történt meg, de nem is járt sikerrel. Az biztos hogy dicsérte most is, ezért se tudott ránézni, nem érezte úgy hogy annyira megérdemelné. Persze végül felnyíltak szemhéjai és a Senpait pillantotta meg, amint boldogan iszogatott az üvegéből. A közeli ablak felé pillantott, mielőtt ő is szájához emelte és bele ivott... egy pillanatra majdnem meglepődött, hogy két korty után üres lett az üveg. Ha már úgy nézett ki, miért nem tudott olyan lassan inni, mint egy ember vagy mint legalább a Senpai? Az elmúlt percben is csak bólogatott bármire is, amit mondott, nem értette, szóval muszáj volt valamit mondani végre
- A Senpai szereti a katonai dolgokat? - kérdezte halkan, ez volt az első kérdés, ami eszébe jutott, bár elég ostoba kérdés volt, mert a válasz eddig is egyértelmű volt

Hozzászólások száma : 50 Join date : 2014. Jun. 21.

Ittam még néhány kortyot, és máris kivégeztem az üveg tartalmának a felét. Ahogy azonban Morikóéra pillantottam, meglepődéssel kellett tudomásul vennem, hogy ő az egészet megitta, méghozzá lehetetlenül rövid idő alatt. Pedig azt hittem én iszok szörnyen gyorsan, amiért anya többször is megfeddett otthon.
- Ehehe... Kérsz még, Moriko-chan? - kérdeztem tőle. Valahogy nem úgy készültem, hogy mind a 24 üveg egy óra alatt fog elfogyni. Eközben azonban Morikóban is láthatóan megérett egy kérdés, aminek nagyon örültem, hiszen eddig túlságosan is csendben volt.
- Huh, azt hiszem a szobám elárult - nevettem halkan, kezem a szám elé téve. - Apukám harcolt a háborúban! Egyszer szeretnék én is olyan lenni, mint ő...! Bár anya nem díjazza az ötletet.
A végén kicsit szomorkásra váltott a hangom, ugyanis nem szerettem volna anyának szomorúságot okozni. De ha meg nem leszek katona, akkor apának okozok szomorúságot, nem? Nehéz helyzet volt, és mindmáig nem tudtam mit lenne helyes tenni.
- Még egyenruháim is vannak! Várj, megmutatom! - léptem a szekrényeim egyikéhez, amelyet felnyitva tucatnyi uniformis vált láthatóvá.

Tárgy: Re: Wolfsschanze Vas. Feb. 15, 2015 3:02 pm

A kérdésre gyorsan a fejét rázta, nem illett egyszerre két üveget is kérni, most egyébként sem volt annyira szomjas, inkább beszélgetni lett volna jó, ami végül sikeresen elindult valahogy. A szüleit említette, legalább az ostoba kérdése nem volt felesleges és megtudott valamit róla. Tehát nem voltak akkor egy nevezőn vele kapcsolatban? Ő mondjuk nem tudta, hogy kezelték az ilyesmit a rendes gyerekek és tizenévesek, tőle általában mindig ugyanazt várták el, akárhova is került: tartson rendet maga körül, tanuljon, egyen rendesen, tornásszon, kövesse a jó példát, mutasson jó példát... szóval, nem igazán került szembe változatos elvárásokkal és így teljesíteni is biztos könnyebb volt őket, mintha mindig más lett volna (bár nem számított egészen jó tanulónak, vagyis hát...). Így viszont egyhangúan teltek el az évek, s ezért érthető is volt, hogy őt is sokszor nevezték már egyhangúnak. Vajon miért nézett olyan rosszkedvűen a Senpai? Utána indult, hátha mondani akart erről valamit, de ahogy az előbb is szólt, csak egy szekrényét nyitotta ki, ami tele volt ruhákkal. Egyenruhákkal, de fejből nem tudta volna megmondani, mi melyik lehetett, legfeljebb azt hogy hol használták. Sok volt, ennyi ruhát egy helyen csak boltokban látott eddig
- Ezt mind a Senpai varrta? - kérdezte letaglózva a látványtól, az ő méretére voltak szabva, ezt hamar észrevette

Hozzászólások száma : 50 Join date : 2014. Jun. 21.

Moriko láthatóan teljesen odavolt a felhalmozott cosplaykészletemért, ami alig leplezett büszkeséggel töltött el. Nem kevés időbe és energiába telt ezeket összegyűjtenem az évek során, hát még anya elől dugdosni, aki kijelentette, hogy ha meglátja valamelyiket, biztosan kidobja. Na persze engem nem volt olyan könnyű elkapni, elvégre annyi Commandos-t játszottam, hogy bizonyosan még a profikat is könnyedén ki tudtam volna cselezni. Büszkeségtől dagadó mellel mutattam hát gyűjteményem, bár Moriko kérdése arra késztetett, hogy ebből kicsit visszavegyek.
- Hehe... sajnos olyan jól nem tudok varrni - mondtam és kicsit kínosnak éreztem a dolgot. - D-de ha megsérülnek, ki tudom őket javítani!
Valahogy el akartam terelni a témát saját hiányosságomról.
- És Moriko-channak milyen hobbija van? - kérdeztem, mivel ez tényleg érdekelt már. Talán ő is szereti a katonai dolgokat? Őszintén reméltem.

Tárgy: Re: Wolfsschanze Vas. Feb. 15, 2015 3:40 pm

Rámosolygott. Ha ki tudja őket javítani, akkor biztos tudna is valamennyire csinálni magának, vagy sérülten szerzetteket helyre hozni és így spórolna is a pénzével. Azon gondolkodott, hogyan öltse legjobban szavakba úgy, hogy látszólagos zavarát orvosolva bátorító legyen, amit Moriko mond neki. De nem lett belőle semmi, ugyanis egyszer csak azzal kellett szembesülnie, hogy a Senpai őrá tereli át a szót és ráadásul hobbikkal kapcsolatosan. Megszeppent, nem nagyon akart olyasmiket felhozni hogy magában énekelget és főzőcskézik néha, nem tűnt Erika Senpai olyasvalakinek, akit érdekeltek volna az ilyen dolgok. Próbált kevésbé "unalmasnak" tűnő példákat hozni, még ha nem is volt mind hobbi szinten nála
- Hát... - próbálkozott végül, némi kínos csendet követően - én olyan olvasgatni szoktam, számítógépezni... <rajzolgatni...>
Utóbbit már suttogva próbálta elharapni, nem volt egészen biztos mennyire illett bele a listába. A végén még meg kellene mutatnia valamelyiket, amit neki vagy éppen róla csinált... például a harckocsit, de pont másikakról beszélt lelkesebben és így nem volt benne biztos, hisz annyira nem örülne neki

Hozzászólások száma : 50 Join date : 2014. Jun. 21.

Moriko rám mosolygott, amitől egy picit zavarba jöttem: ez most vajon mit is jelenthetett? Tetszettek neki a ruháim vagy azzal kapcsolatosan tette ezt a gesztust, hogy nem én varrtam őket? Vajon ő tud varrni, hogy ezt kérdezte? Ritkán értettem meg mások szándékát egy-egy dolog kapcsán, de most kifejezetten úgy tűnt, mintha Moriko nem rossz szándékból mosolyogna. Mindenesetre azért örültem, hogy eltereltem a témát, még ha úgy tűnt, hogy ez most neki okozott nehéz pillanatokat. Mondjuk igazából szerintem nem kérdeztem nehezet, ő mégis úgy csinált, mintha mondjuk azt kérdeztem volna, hány Reichsmarkba került egy Tigris tank. Mindenesetre türelmesen vártam, és Moriko csak rászánta magát a válaszadásra, de a végén megakadt, és sugdolózva próbált valamit mondani, én pedig rögtön értettem miért... a legfontosabbat direkt halkabban mondta, hogy csak én értsem és mások ne! Igazi Enigma képességekkel bírt! Bólogatni kezdtem szakavatott arccal.
- A <rajzolás> jó dolog - mondtam én is, a kellő helyen lehalkítva a hangom. - Megmutatnád majd az elkészült <rajzaid>? Nagyon érdekelnének! Én is próbálkozom néha, de szerintem túl ügyetlen vagyok hozzá.

Tárgy: Re: Wolfsschanze Vas. Feb. 15, 2015 7:28 pm

- Nem tudom, talán... - próbált kitalálni valami ürügyet, hogy eltussolja a témát, de nem volt könnyű dolga ötletek nélkül. Nem szokott kérkedni vagy büszkélkedni, mert nem volt ki előtt, de a Senpai esetében kényelmetlennek érezte a gondolatot, hogy a munkáit mutogassa csak úgy. Mondjuk újra felhozni sem akarta a dolgot, s kénytelen volt elgondolkodni, hogy mit is kellene csinálnia. Vagy legalábbis mit mutasson meg neki, elvégre ott volt az összehajtogatott nagy papír és más nem volt nála a mappában, amiről úgy gondolta tetszene neki. Némi vívódást követően csak belenyúlt a táskájába és kikereste, de elég tétovázva nyújtotta oda, ki se nyitogatta előtte
- E-ezt a Senpainak csináltam... tudom hogy nem Tigris, de akkor nem tudtam hogy azt szereti...

http://images.forwallpaper.com/files/images/0/0f9c/0f9c5233/166746/drawing-medium-a-tank-panzer-4-pz-kpfw-iv-ausf-g.jpg

Hozzászólások száma : 50 Join date : 2014. Jun. 21.

- Kérlek! - próbáltam meg rábeszélni, hogy mutassa meg elkészült műveit. Én tényleg elég csúnyácskán rajzoltam kézzel, ezért szerettem volna olyan rajzot látni, amit ő készített. Biztosan szép lehet. Szerencsére Moriko hagyta magát meggyőzni, és táskájába nyúlt, én pedig ismét csendes várakozóállásba helyezkedtem, míg csak elő nem került egy összehajtogatott papír, amin egy aprócska gyűrődés sem látszódott. Hát, nem éppen olyan, mint az én füzeteim. Elvettem a kezéből az átnyújtott papírt, majd kihajtogattam, és néhány pillanatig szóhoz sem jutottam, csak bámultam a művét.
- Ez... egyszerűen... bámulatos, elképesztő, gyönyörű, hihetetlen! - tört ki belőlem a dicséretek egyáltalán át nem gondolt özöne. Szinte teljesen lázba jöttem a rajz hatására. - Taníts meg ilyen szépen rajzolni! Kérlek, kérlek!

Tárgy: Re: Wolfsschanze Vas. Feb. 15, 2015 7:50 pm

Kényelmetlenül fordult félre, nem tartotta rossz rajznak, csak hát eléggé tájékozatlan volt a Senpai érdeklődésével kapcsolatban, amikor nekiállt. Máris azon törte fejét, mit csinálhatna neki legközelebb, mondjuk akkor egy Tigrist, ha már azokat szerette annyira? Persze most Erika mondhatni robbant az örömtől, őt pedig vegyesen rohanta meg a büszkeség és a szégyenlősség, mert nem volt tiszta hogy ilyenkor mi volt a helyes érzés. Rágódott is volna, de a Senpai szavai hatására kénytelen volt újból gondolkodóba esni, mit is mondhatna a kérésére
- Hát... nem biztos, én sosem tanítottam még senkit semmire... - mondta végül bizonytalanul - én csak rajzolok és ennyi... uhm, milyen rajzai vannak Senpai?

Hozzászólások száma : 50 Join date : 2014. Jun. 21.

- N-nem szeretném megmutatni - szabadkoztam ezúttal én, kezeimet elutasítóan rázva magam előtt. - Én nem is igazán rajzolok, csak... skiccelgetek...
Talán ez volt a legjobb szó az unalmas pillanataimban tollal és ceruzával felrajzolt dolgokra, amik rendszeresen egy-egy unalmasabb tantárgy füzetébe vagy más hasonló helyre kerültek, általában az adott óra alatt, amikor mással nem tudtam elfoglalni magam. Persze ha ő erőt vett magán és megmutatta, talán nekem is illett volna valamit prezentálnom.
- H-ha a képességfelméréshez tartozik, nincs akadálya - utaltam későbbi oktatásomra. Kissé tétován az asztalhoz léptem, kihúztam az egyik fiókot, majd kivettem belőle az irodalomfüzetem. Szörnyen unalmas óra volt, ezért sok időt töltöttem rajzaimmal. Vadul lapozgatni kezdtem, míg végül ráleltem arra a képre, ami talán a legjobb volt, már ha beszélhetünk ilyenről. Még egy tétova pillantást vettem Morikora, majd visszaléptem hozzá, és arcom elfordítva tartottam felé a füzetem tartalmát.
- Kérlek ne nevess ki...!

Wolfsschanze R-rika_www.kepfeltoltes.hu_

Wolfsschanze R-rika_www.kepfeltoltes.hu_

Tárgy: Re: Wolfsschanze Vas. Feb. 15, 2015 8:57 pm

- Ne-nem kell, ha nem akarja... - szabadkozott, pedig elfogta a kíváncsiság hogy talán egy igazi közös vonást találhat vele. Persze Senpai rövid vívódásba kezdett, nem sokkal másfélébbe, mint amilyet ő is produkált az előbb, magában elmosolyodott a gondolattól. Végül Erika döntött, a feltétel pedig kicsi áldozat volt egy talán jó ügyért...
- Akkor ahhoz tartozik, engem érdekelne...
Igyekezett mindenképpen kerülni a követelőzést, pedig már nagyon furdalta a kíváncsiság és akár a kémkedésig is elment volna mostantól, ha nem mutatja meg a saját munkáit. Szerencsére nem gondolta meg magát, tankönyvei közül hamarosan összekotorta keresett művét, s végül szégyenlősen meg is mutatta neki. Ha kezdő volt, akkor jól kezdte, egy kis német páncélautó volt!
- Kawaii! - csillant fel szeme - És már a tónusozással is elkezdett a Senpai foglalkozni! Egyébként én is szoktam egyszerű grafitceruzát használni, de inkább csak sietve, hogy később eszembe jusson, mit is akarok csinálni! Uh, van is itt egy, de nem voltam biztos benne... ezért csak az ötlet van meg...
Egy kisebb és vastagabb lapot keresett elő, szintén a füzetlapok közé rakva, mely jó volt megfogni a felesleges grafitot, hogy ne kenődjön el
- Ez volt az! - reménykedve mutatta meg, hátha tetszeni fog neki - De eléggé összecsaptam... ötlet csak elvégre...

http://images.forwallpaper.com/files/images/1/1729/17291ec7/152548/tank-the-kv-2-ussr-drawing-pencil.jpg

Hozzászólások száma : 50 Join date : 2014. Jun. 21.

Óvatosan nyitottam ki egyik szemem, mintha csak arra készültem volna, hogy hirtelen elneveti magát, és bejelenti, hogy eddig csak ugratott. Persze Moriko-chan rendes lány volt, és megnyugodva konstatáltam, hogy nem élt ilyen gonosz viccekkel. Ráadásul határozottan tetszett neki a rajzom, ami teljesen felvidított! Vidáman, csillogó szemekkel ragadtam meg két kezemmel azt a kezét, amiben nem éppen a KV-ról készült rajzát szorongatta, és egészen közel hajoltam hozzá.
- Es ist so geil, Moriko-chan! - örvendeztem, észre sem vett módon német nyelven. De ilyen apróságok sosem zavartak különösebben. - Ugye ezentúl rajzolunk együtt? Annyi, de annyi elképzelésem van! P-például egy hatalmas freskó a kurszki csatáról! Úgy számoltam, hogy az iskolai aulába pont elférne!
Magyaráztam neki nagy hévvel, hiszen még senkinek nem mertem eddig elmondani a legnagyobb tervem. Szinte láttam a szemem előtt az elkészült művet, és éreztem a lőpor - vagyis inkább a friss festék - illatát az orromban.
- A diri irodájának ajtajára pedig ráfesthetnénk a Wolfenstein 3D főgonoszának a képét - engedtem meg magamnak egy kuncogást. Na igen, az aztán biztos, hogy jó móka lenne! Persze kéne hozzá még egy harmadik valaki, aki figyel, miközben pingálnak.

Tárgy: Re: Wolfsschanze Szomb. Jún. 13, 2015 8:39 pm

Mikor megragadta őt, Moriko egy pillanatra hátrébb hőkölt, s félig tátott szájjal hirtelenjében nem tudta, úgy maradjon vagy mosolyogjon. Szerencséjére a Senpai nem németül folytatta, s izgatottság lett úrrá rajta a lehetőségtől hogy együtt rajzolhatnának. Nem is fért hirtelenjében ki belőle megfelelő szó, de ez nem is volt baj, lévén a lány most sem fáradt el még a beszédben, amit pedig ő egyébként sem bánt volna semmilyen körülmények között. Még mindig össze szedegette magát, mikor az második műjavaslatához ért, s Moriko harmadik problémáját is megoldotta így
- Azt... én nem ismerem... - bökte ki, s gyorsan kihúzta magát, de nem úgy hogy a Senpainak eszébe jusson elengedni a kezét, tökéletes volt az úgy neki
- D-de ez nem baj, elég egyszer is látnom! De de... biztos lehet itt ilyet csinálni? Nem mintha nem akarnám, akarom, akarom! Rajzoljunk együtt Senpai!
Ha lehet, még határozottabb ugyekezett lenni, szemeiben láng lobbant.