Kira Ryuho

Tárgy: Kira Ryuho Szer. Aug. 20, 2014 6:12 pm

Név: Kira Ryuho
Nem: Férfi
Kor: 17
Faj: Donar

Szexuális beállítottság: Hetero

Jellem: A gyermekkorában történtek miatt rendkívül bizalmatlan az emberekkel kapcsolatban. Ennek ellenére nem teljesen távolságtartó, csupán abszolút nincs semmiféle elvárása másokkal szemben. Általában nyugodt és nem érdeklik mások mindaddig, míg azok békén hagyják, és nem kötekednek vele. Mivel szinte semmi sem érdekli hajlamos unalomban tengődni. Az emberek iskolájában kifejezetten rosszfiúnak számított, amit nem csak sűrű lógásainak köszönhet, de az általa kiosztott súlyos testi sértéseknek is. Rengeteg lány van oda a rosszfiúkért, még ha azokat nem is érdeklik, és ugye ez böki a többi kakas csőrét, akik próbálkoztak, elbuktak….

Küllem: Félrövid, szőke haj, aranyszínű szemek, melyeket általában napszemüveg takar, amiből minden nap más színűt használ. Elég magas, egészen pontosan 182 cm, testsúlya ehhez úgy, ahogy arányos, 75 kg-mal büszkélkedhet. Nem egy izomkolosszus, de edzésben tartja magát, amolyan unaloműző foglalkozásként, bár elég rendszertelenül.
Többnyire komor, unott arckifejezés jellemzi, nagyon ritkán mosolyog, még ritkábban neveti el magát…

Viselt tárgyak: Napszemüveg(több színben) általában az iskolai egyenruhájában mászkál, azon kívül kedveli a sötétszínű ingeket, hozzáillő alsókkal. Egy ezüstkarkötő a saját nevével ellátva, két ezüstgyűrű, telefon és egy doboz minőségi cigaretta.

Előtörténet:

Ryuho feltehetőleg 17 évvel ezelőtt született. Hogy egészen pontosan mikor, azt nem tudni. Egy Fukuokai állomáson találták meg alig párhetes korában. Szüleiről semmit sem tudni, így származásáról sem, csupán annyit, hogy nem japán származású. Túl sok gondolkodnivaló nem volt ezen. csak egy megoldás létezet, árvaházba vinni a kicsit, míg nem jelentkeznek az igazi szülei, vagy örökbe nem fogadják. Érdekes, hogy az árvák közül a babák a legkelendőbbek, őt mégsem vitte el senki, valamilyen megmagyarázhatatlan okból elkerülték szegényt és ez később sem változott.
Ha ez még önmagában nem lenne elég, a társai, ideiglenes testvérei sem szívlelték, jóformán teljes magányban telt az életének eme korai szakasza. Sok kérdést tett fel a nevelőknek, hogy miért van ez, mi rosszat tett, választ azonban egyetlen egyszer sem kapott….

Kilenc év telt el ilyen körülmények között és a távolság közte és a sima emberek között egyre csak nőtt. Magáról sem tudta, hogy mi, ezét mikor ereje olykor-olykor megmutatkozott akaratlanul, ő volt az, aki a legjobban megijedt. Érzelmeit sem volt képes teljesen kontrolálni, hisz szinte teljesen érzéketlenné vált a rideg magatartásokat látván, nemhogy a saját erejét.

Tizenegy éves korában történt, hogy dühében elvesztette a kontrol, saját maga és a különleges ereje felett, borzalmas dolog történt, szinte az összes gyermeket és nevelőt megölte, az árvaház a tűz martaléka lett. Ki hibáztatná érte? Hisz saját nevelője próbálta elvenni az életét…
Amikor ráeszmélt a történtekre, saját tettétől elborzadva menekült el az általa okozott pusztítás elől. Nem tudta merre megy, hová tart, a lábát szedte, ahogy csak bírta, egészen addig, míg össze nem esett…
Egy kórházban tért magához, ahol a vihar által elpusztított árvaház túlélőjeként volt regisztrálva, zavart volt, kimerült és gyenge hála a nyugtatóknak, ráadásul a történteket is elfeledte, önkéntelenül elzárta az emlékeit. Elfeledett mindent, ami eddig történt, beleértve az erejét is… A kórházból egy újabb árvaházba került, ahol semmi sem változott, bár neki ez a fajta kiközösítés is új volt még emlékei híján. A különbség annyi, hogy nem zavarta túlzottan, elvolt ő magában, és azzal a kevéssel, akik mertek nyitni felé, még ha csak egy röpke pillanatig is.

Tizenöt éves korában már nagyban iskolába járt, illetve mellé. A helyzet kissé megváltozott... lelt pár olyan emberre, akik nem kerülték el teljes egészében, igaz ez betudható annak, hogy még mindig az árvaház lakója… egyszóval sajnálatnak. Sosem érezte jól magát az osztályteremben, szívesebben járt az iskola mellé, mint magába az épületbe. A padon fekvés helyett kényelmesebbnek találta a parkok lágy füvét, illatát. A zajos osztálytársaknál kellemesebb a fák leveleinek zizegése… Amikor csak tehette a szabadban bóklászott, pihengetett. Nem volt ritka eset, hogy kint is éjszakázott, amit nem néztek a nevelők jó szemmel…
Talán ekkortájt történt, hogy kezdett egyre népszerűbb lenni a lányok körében, még az idősebbeknél is népszerű lenni. Az elérhetetlen mindenki számára vonzó, főleg a lányoknál, ha az egy jóképű, nem japán származású fiú személyesít meg.. .. Ebből kifolyólag az azonos nemű egyedek haragját is kivívta. Nem egyszer akarták elkapni, megfenyegetni, sikertelenül. Senki sem tudta utolérni, a gyorsasága páratlan, már-már emberfelettinek volt mondható… nem esett nehezére kijátszani az ostoba támadóit.
z idő tájt kezdődtek a rémálmai… álmok arról a bizonyos estéről, melyet rég elfeledett… Nem tudott rendesen pihenni, fáradt volt, néha zavart és ingerült. Talán balszerencse, vagy tán a sors keze, hogy rosszkor volt rossz helyen. Nanamival az egyik legnépszerűbb lánnyal „randizott” … hogy pontosabbak legyünk a lány nem először erőszakolta rá magát szerencsétlen, fiúra, aki ellne tehetetlen volt. Bárminemű ellenállást csírájában elfojtott, és az, hogy ramatyul nézett ki Ryuho, csak jobban vonzotta a gondoskodó lánykát.
Épphogy elkezdték, körbevették őket a rosszfiúk, akik szerint illett volna egy kis lecke az árvafiúnak, aki túl sokat gondolt magáról. A napok óta alig alvó Ryuho nem tudott ezúttal elmenekülni, esélye sem volt, rendesen megverték. Ekkor még senki sem figyelt fel a gyülekező viharfelhőkre, azokra a baljós fellegekre, amiket a fiú izzó dühe hívott össze, és amelyek aznap több életet is levettek….
Aznap az ereje ismét elszabadult a dühével együtt, megsütötte a támadóit több szemtanú láttára…. csak önvédelem volt, ezzel hitegette magát, ám mikor ránézett Nanami arcára, megfagyott benne a vér… félelmet látott benne, majd egy szót hallott… egyetlen szót, ami az óta is visszhangzik néha a fejében…. szörnyeteg. A lány elszaladt, a vihar elszabadult és szedte áldozatait szerte a városban…. egészen addig, míg egy másik Donar meg nem állította…. Nemes egyszerűséggel leütötte a felzaklatott fiút….
A férfi neve Alrek, Norvégiában született, egy vérbeli Donar, aki mindent tud a fajáról és tökéletesen képes annak képességeit is használni… Magával vitte Ryuho-t, kíváncsi rá fajtájának miféle felelőtlen tagja képes nyíltan használni az erejét és embereket mészárolni vele…
Mindketten nagyot nézek az első beszélgetésük után…. az egyik megtudta magáról, hogy micsoda, a másik pedig azon lepődött meg, hogy a fiú nem tudta magáról….
Talán merő jóindulatból, vagy faja iránti kötelességtudatból magához vette a fiút, aki nem ellenkezett… a városba már úgysem mehet vissza…

Másfél év telt el találkozásuk óta, azóta az ifjú Donar meg tanulta használni az erejét, amely az ő esetében az érzelmein alapul leginkább. Kiskora ellenében rászokott a dohányzásra, segít neki lenyugodni… továbbá tanult a démonokról, a világukról, szinte mindenről, ami a démonokhoz köthető. Kénytelen volt továbbra is emberek iskolájába járni, hogy gyakorolja az uralmat a képességei felett. Ez azonban csak azt eredményezte, hogy elhatárolódott tőlük…. A lógás az sokkal jobban ment neki, jobban is élvezte…

Tizenhetedik életévét betöltve már rég nem járt be a suliba, ezért Alrek elvonszolta egy különleges iskolába, ahol szintén fontos az önuralom, és ahol Ryuho csak kishalnak számít…. Ahol mindenki démon, mint ő…
Minden tiltakozása ellenére is be lett íratva és már úton van, hogy újfent egy iskola mellé járhasson…….

Tárgy: Re: Kira Ryuho Szer. Aug. 20, 2014 6:44 pm

Nos ezekről az órai lógásokról majd el beszélgetünk Smile

.
De mindent rendben találtam készítheted az adatlapot aztán mehetsz játszani.
Üdv Démonok világában.

» Kira Ryuho