Név: Charlotte Petit
Nem: lány
Kor: ????
Faj: vámpír
Jellem: Másokkal kapcsolatos diszkréciója számít elsődleges jellemvonásának, mely kifejezetten fontos jelenlegi "hivatásában". Nem kell köntörfalazni, ő egy társalkodó és egy éjjeli lepke keveréke, s ennek köszönhetően szociális lény, tehát szerfelett sokszínű, szeret táncolni, s kedvére való szakmát űz. Alapvetően könnyen elegyedik szóba, játékos és pozitív, de kijáttsza a rá aktuálisan kiosztott szerepeket (és kártyalapokat). Ugyan nem nehéz felpaprikázni sem és veszekedést robbantani ki vele, de érdemes megjegyezni, hogy ilyenkor azért nem az a mindenkit széttépő gorisztikus fenevad, hanem inkább az a másik, elsősorban élettelen tárgyak felé irányuló érdeklődésű "én vagyok a török, (...)" sztereotípia - de persze bőven volt már rá alkalom, hogy feltörölte a padlót nála gyengébbnek bizonyuló rosszakarókkal, s nevetséges lenne, ha nem ölt már volna életében, arra ugyanis akadt bőven ideje (no meg arra is, hogy a bizonyos szintű francia öntudat és akcentus rossz szokássá növekedjen benne). S itt kezdődik a magának beszélő nevet adó személy felszíne alatt búvó enigma, vagyis annak felületes és szerfelett rövid jellemzése. Nem bölcs ugyan - nem könyvtárakkal és filozófiák tanulmányozásával töltötte eddigi életét, ám meglepően sok olyan nyelvet is ismer és beszél, melyeket nem nagyzási hóbortból fakadóan, de valószínűleg más már aligha, az írásokról és réges-rég történt eseményekről nem is beszélve. Inkább szereti másokat a jelenben tartani, ő magát is a kisebb és nagyobb, ritka vagy mindennapi élvezetek kötik le inkább, s inkább akar aranyos lenni, mint titokzatoskodó, mikor utóbbi senkit nem érdekel. Ezért sem mesél kifejezetten (inkább utalgat, ha éppen) múltja számos és igencsak hosszú epizódjaira, s bár azért mindigis egy éjvirág volt (nem szégyelli), űzött ő ezalatt másmilyen mesterségeket is, s taposta egykor olyan utcák köveit is, melyeket már rég eltemetett a por. A titkok, amiket ismer talán egyszer napvilágra kerülnek, talán ezer év múlva, vagy mondjuk holnap.
Szexuális beállítottság: leszbikus (munkára nem mindig hatással, nyomokban biszexuális)
Küllem: Alapjában véve keverék-jellegű, kora-tizenéves (10-16) küllemet mondhat magáénak. Bár bőre sépadtabb és így észak-kaukazoidokhoz hasonlítható, termetének és vonásainak gyökere inkább valahol ázsiában gyökerezhet, de vámpír lévén az efféle ellentmondások (pláne, ha emberibb alakjáról van szó) nem feltétlenül sorolhatóak a példátlan kategóriába. Egyáltalán nem magas, sőt, kimondottan alacsony lány, s nem síkvidéki dekoltázsa az, amire vonzereje épül. Őt arcával, már említett hajával és szemeivel, vékony ám erős végtagjaival, s mindenek felett gyönyörű (bár személyes ízlésekl kérdése) csípővonalakkal, selymes tapintású bőrrel ajándékozta meg a sors. Hajszíne a rózsaszín és orchidea közötti sávokban mozog, mely függhet talán az évszaktól és időjárástól is, ám a fényviszonyoktól optikailag mindenképpen, vámpír formájában is mintha lenne egy kis pink árnyalata egyébként egyenes, fehér szálainak. Szemszíne más kérdés, eredendően vörös ugyebár, de feloldatlan állapotában feltűnően fémes, leginkább az aranyhoz hasonlítható. Olykor válogatósan végzett hivatásának hála bár nem áll rendelkezésére számottevő vagyon, sikerült szert tennie népes, s így változatos ruhakollekcióra, mely nem kétség előny a szakmában.
Viselt tárgyak: pénztárca, öngyújtó, cigarettatartó (cigarettákkal persze), alkalmi tárgyak
Előtörténet: Egyszer ő is megszületett, valahol és valamikor, s ugyan már rég elmúltak azok a naív napok, az ő teenager mentalitását máig sem nőtte ki, szóval egy olyan "csajszi", na, modern értelembe véve meg pláne (ettől eltekintve még ő is el szokott merengeni dolgokon, néha naponta). Dehát, már csak ezért sem fontosak a részletek, maradjanak inkább csak talonba jobb időkre, az érdekesebb dolgokat egyébként sem szokás előre kibeszélni. Tehát volt tipegő is, ott tartottunk, s akkor még nagyon más volt a világ, legalább annyira ideát, mint ahogy Abyssban is, de kétségkívül a megelőzőt ismerhette meg igazán tüzetesen. Nem a legerősebb lény a világon, ám ha valamiben jeleskedett mindig is, az a képessége volt hogy sikamlósan kicsusszanjon a Hatalmasok markából - már amennyiben megneszelték, hogy nem értett velük valamiben egyet. De hiába a sok homály és sötétség, azért valamit illik mondani életútjáról, így felsorolandó néhány apróság különösebb részlettaglalás nélkül is, hogy legalább sokszínűsége némi alátámasztást nyerjen.
Bármilyen hihetetlennek is tűnik, volt már kezében fegyver (már ha keze nem lenne önmagában is az), de itt nem csak a mai értelembe véve kell gondolkodni, sőt inkább régebbre visszamenően. Rengeteget harcolt, megszámlálhatatlanul sok lény vérével öntözte meg ő is a földet, hisz mindig is voltak rossz idők, amikor legalább megvédeni tudnia kellett magát. Fordult ő már meg udvarokban, elmosódott emlékű nagyurak és úrnők palotáiban és persze hálószobáiban, nem csupán utóbbiakra kell gondolni itt. Nem volt soha tudósféle és nagy tudások tudója, de asszisztált már hasonlatos személyeknek, hol puszta önmagával, hol a legtermészetesebb értelemben vett segítői tevékenységell. De még növények ültetvényeit is tanulmányozhatott, kiváltképp miként használtak fel régen és hogyan, ha bódító italra vágytak emberek és démonok egyaránt, a modern technikákat viszont nem ismeri, s szüksége sem volna rá, ha már szóba jött. Hajón is utazott bizony, ha az idő egymagában nem is, de a számos átvészelt halálközeli élmény megedzette: túlélt bizony esőt, tengert, tavat és folyót, épp elegendő rossz emléket gyűjtve be róluk. Ó, és még istenségként, szellemlényként is tekintettek rá, meg persze ominózus módon szörnyként és ördögként, furcsa is lett volna, ha nem.
Végül mindenek dacára, átvészelt sok veszélyt, szerelembe is esett, veszített el személyeket és fontos dolgokat, de veszítették el őt is, talán még gyakrabban. Ő mindenesetre kitart, az igazat megvallva rég volt hogy bármi nagy csalódás érte, ami kétségkívül sokat segített - továbbra is keresi hát a társaságot, s ugye nem csak a beszélgetést benne. Főleg mostanában válogatósabb, amióta egy hinanjoi albérletben tengeti napjai egy részét, s nem igazán akarózik olyat csinálni, amihez nem fűlik az agyara.
Mini-képességpályázat:
- Homokóra (passzív): Az idő nem kártyékony a démonok egyes fajaira, épp ellenkezőleg: ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz. Ez nagyon is igaz a vízre, sokszor került vele érintkezésbe és ebből kifolyólag valamennyi alkalommal az életébe is kerülhetett volna, de kerülni csak a halál kerülte el. Ugyan továbbra is megölheti, még élő kortársaival egyetemben sokkal tovább áll ellen káros hatásának. Ez sokkal inkább igaz az ezüstre és a feszületekre. Előbbivel szemben számottevő immunitás gyülemlett fel testében, így olyasmi állapotba kerülhet legfeljebb, mint egy lázas beteg ember. Az utóbbi... mi többet kellhet mondani annál, mint hogy ő már a földet járta, mielőtt a kereszt szimbólum szert tett volna vámpírtaszító erejére.
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Regisztráció 
Belépés 
Keresés 
Tárgy: Charlotte Petit 
