Aya és Aisha szobácskája

Tárgy: Aya és Aisha szobácskája Szer. Feb. 26, 2014 2:57 pm

Mikor beköltöztem nem éppen voltam megelégedve az általános átlagszobámmal, így úgy döntöttem alakítok rajta egy pöppet, már csak azért is mert valószínű sok-sok órát és napot fogok itt eltölteni.

Lecseréltem a szekrénysort hogy könnyebben elférjek, beszereztem egy négy személyes kotatsut, és a sarokban egy baldacsinos kétszemélyes ágyacska vár a nap végén.

Hozzászólások száma : 48 Join date : 2012. Aug. 26.

Számára egy másmilyen nap kelt fel, mint az elmúlt időben eddig bármikor: szobát kellett cserélnie. Ő nem tudott róla, hogy az iskola vezetősége már érkezése óta nyugtalanul figyelte itteni életét, legfőképpen barátainak formáit és számát. Úgy gondolták, hogy egy hozzá látszólag hasonló diákkal kellene egy szobába helyezni, eddigi helyének magánya után. Arról sem tudott, hogy a kiválasztott szobatárs új volt, s azért esett rá, mert Aya egyáltalán nem volt olyan, aki ki szokta használni mások gyengeségeit, s még csak kérni sem szokott senkitől semmit: mindig csak kérdezett és környezetében mások helyett is ösztönszerűen rendet tett.
Aya tehát mindebből nem sokat fogott fel, egyszerűen engedelmeskedett, ahogy mindig, így összeszedte egy bőröndnyi dolgait (tehát ruháit) és a az utasítás igazoló papírjával, illetve új kulcsával az ajtó keresésére inult. Nem tartott soká, ugyanis egy emeleten volt az előzővel. Lassan végignézett a "bejárati fedőlapon", s megkönnyebbüléssel állapította meg, hogy ez sem fából készült. A bőröndöt letette, majd ingzsebébe nyúlt hogy kulcsát a zárba helyezze, végül elfordította azt, s egy gyönge lökéssel benyitott a helyiségbe.
Szemei először körbejártak a szokatlan színű kis világon, amelyben hasonlóságokat vélt felfedezni hajfürtjeivel. Nem volt rajta kívül más, így néhány percnyi gondolkodást követően sétált csak be, s valahol a szoba közepén w-ülésbe ereszkedett a padlószőnyegre, csomagját maga mellé téve. Nem volt tehát még ott a szobatársa, mert azt tudta, hogy lesz valaki. Ezért kezdett várakozni, hogy majd mikor az megérkezik, ne találja őt befészkelve valahova nemkívánatosan, az ő engedélye nélkül - kerülni szerette volna a konfliktusokat. Akár órákig is ott maradt szinte mozdulatlan, mígnem meghajlással üdvözölni nem kellett valaki érkezőt.

Tárgy: Re: Aya és Aisha szobácskája Szer. Feb. 26, 2014 10:50 pm

A naagy beköltözés napja!

Vegyes érzelmekkel vártam ezt a napot. A pár hete történtek a mai napig nem tud
tak megkopni az emlékeimből… sőt, államimban visszatérve kísértenek, hogy nem tudtam megtenni azt amire kért, nem tudtam megvédeni, képtelen voltam segíteni rajta… és győzedelmeskedett a gonosz, plusz egy életre szóló teher. Igen, a lány halála az én lelkemen szárad, ezen nincs mit szépíteni. Szeretném elhitetni magammal hogy itt új lappal kezdhetem, sőt itt olyanok vannak mint én… Fel lettem világosítva, hogy habár eddig emberként éltem, nem vagyok az… egy szörny vagyok, egy démon, akiktől az emberek félnek, és utálják őket. Igen, ezt tapasztaltam már a bőrömön én is…

Kezemben a jelentkező lappal, beiratkoztam az iskolába, majd elküldtek hogy költözzek be a kollégiumba. Kisebb eligazítás után, megkaptam az emelet és a szobaszámot. A táskámat magam után húzva, szabad kezemben a papírlappal melyen a pontos hely szerepelt. Megálltam bizonyos ajtóknál majd tovább léptem, és ezt szintén megtettem párszor. Harmadik emelett… >< Bele gondolva hogy minden nap fel kell ide cammognom majd le… >< Hajjaj, asszem lesz némi izomlázam, de ez most nem lényeg. Kissé kifújva magam megálltam a megfelelő ajtónál, majd nagy levegőt vettem és bekopogtam rajta. Említették hogy nem leszek egyedül, így kicsit aggódtam hogy vajon milyenlesz az akivel szembe találom magam. Lehet valami robosztus öt karú szörny, esetleg egy csápos zöld lányka, vagy valami vámpír, esetleg egy szárnyas denevér?... >< Nem tudom, végig cammogva nem tűnt olyan vészesnek a helyzet, inkább emberibbnek tűntek mint démoniasnak. >< Ami szintén bezavart kicsit, de örültem nekik. Mint új tanuló, főleg hogy az év közepén költöztem be, igencsak megnéztek, így a szemek elől menekülve loholtam fel, és most nem merek benyitni. >< Mind a két kezemmel gyengén de érezhetően megpofoztam az arcomat, erőt vettem magamon és bekopogtam. Ha valaki szólt kinyitottam az ajtót, és kissé zavaromban mosolyogva köszöntem neki. Rá sem mertem nézni, és mosolyom is csak azért volt, mert kedves benyomást akartam kelletni benne. Majd ismételten erőt vettem magamon és rápillantottam. Meglepődtem, azt hittem valami szörnnyel fogom szembe találni magam, erre egy édes lányka lesz a szobatársam. Nagyon megörültem, és bár.. a kezdeti drukk még mindig nem múl tel, kissé könnyedebb hangvitellel megszólítottam:
- Szia, RenAi vagyok, de szólíts csak Ai-chan-nak. – Majd meghajoltam. Szememmel keresni kezdtem a nekem szánt szabad ágyat, és területet. De ameddig nem adott engedélyt addig nem csinálok semmit.

Hozzászólások száma : 48 Join date : 2012. Aug. 26.

A hosszú, elnyúlt csendet halk kopogás zavarta fel, melyre válaszképp lassan felemelte fejét, s enyhén a hang irányába fordította. Szemei azonban alig figyeltek bármire is, aurája ellenben kinyújtózkodott kicsit, s óvatosan tapogatózni kezdett más jelenléte után. Szinte nyomban meg is találta, egy különös jelenlét volt az, békésen hűs de ugyanakkor nyugtalan és elnyűtt is, ám mindezt csupán felületesen tudta érzékelni. Abban viszont már akkor biztos volt, hogy egy lány lélekenergiáját érzékelte, illetve abban is természetesen, hogy nem egy növény volt (melyre ezúttal nem is számított volna, egyébként). A kopogás megismétlődött, Aya azonban most sem válaszolt rá szóban, hanem lassan felegyenesedett és nesztelen lépteivel az ajtóhoz sétált, mely éppen akkor kitárult.
Egy mellkassal találta szembe magát, de még most sem használta szemeit, gondolatai az illető most iránta tanusított érzéseivel kezdtek ismerkedni. Ha nem növényekről volt szó, akkor jóformán csupán a vele kapcsolatos gondolatokat volt képes behatóbban is felfogni, s e lány felől valamiféle kettősséget érzett. Először a félelemhez hasonlítottak, vagy talán elővigyázatossághoz, végül azonban megenyhültek és ismét olvashatatlanná váltak, de abban biztos volt, hogy nem volt rossz szándékkal iránta. Éppen meghajolt, mikor egy lágy hang megszólalt és bemutatkozott neki - csak őhozzá tartozhatott, Aya pedig most első ízben ráemelte tekintetét, s szemeivel is átfutotta arcának vonásait. Kevés dolgot volt képes így megállapítani valakiről, de volt egy olyan vizuális benyomása felőle, hogy vajon mindkettejüket ugyanazon színekből keverték e össze, csupán más-más mennyiségben és árnyalatban? Egy pillanatra futott csak át elméjében, máris oldalra lépett, hogy be tudjon jönni a szobába. Ismét érzett a lány jelenlétében valamit, mintha kérdés lett volna tőle, amit nem foglalt szavakba... igen, így sokkal egyszerűbb volt megérteni valakit. Szemei rajta csüngtek most ugyan, de valójában továbbra is aurája látott helyette.
- Még nem választottam - szólalt meg rá jellemző, ugyancsak halk hangon - vártam, hogy megmutasd, hol és mi az enyém.
Féloldalasan megfordult, s most jobban átvizsgálta a helyiséget szemével, egyetlen ágyat pillantva meg végül, mely ugyan nem padlóágy volt, de mégis az előző szobájára emlékeztette.
- A te oldalad az, amelyiket választod. - ajánlotta fel a lehetőséget a lánynak, s már rég elfelejtette, hogy nem mutatkozott be neki.

Tárgy: Re: Aya és Aisha szobácskája Csüt. Feb. 27, 2014 2:24 pm

Felérve az emeletre, óvatosan bekopogtam a papíron jelzett ajtón, de semmi. Kicsit téblábolva, majd leelenőrízve hogy ténylegesen jó ajtón kobogtatok-e, zavartan nézek fel.
- Jó ajtó. – Mondtam csak úgy magamnak, afféle bíztatásképp. És ismételten bekopgtam, de semmi. Se hang, se semmi. Tétován toporogtam egy helyben, majd a kilincsre tettem a kezem és saját döntésként benyitottam. Nem engedte meg senki, nem kért meg rá senki… valahogy nem is éreztem jól magam ettől a cselekedetemtől. Kinyitva az ajtót, egy alacsony lánykával találtam szembe magam. Tehát mégis volt bent valaki, és én az Ő engedélye nélkül cselekedtem. Bakaaa… nagyon bakaaa… vagyok. QQ Engedetlen, rossz kislány. De helyzetemen javíthatok valamelyest talán ha kedvesen bemutatkozok neki, amit meg is tettem. A lány tiszteletet adva ennek a gesztusnak megjajolt, így követtem. Végig olyan volt mintha nem is engem nézne, az iagazat megvallva zavaró és frusztráló érzés volt, de észben kellett tartanom hogy Ő sem ember… mint ahogy én sem, azt hiszem ezt még hetekig, sőt talán hónapogik fogom emészteni. Külsőre, pedig átlagosnak tűnik. Olyannak mint bárki más… de valljuk be, én sem vagyok épp démoni külsővel megálldva, mégis olyan dolgora vagyok képes amikre csupán nem rég ébredtem rá… Erőm halovány és gyenge, nem pusztításra teremtetett, talán démonnak sem leszek igazi… de ameddig teljesíteni tudom mások vágyait addig nem félek semmitől. Gondolataimban elmélyedve arra eszméltem hogy a kis halvány lila hajú társam most ténylegesen engem kémlel, a szemeivel… mondjuk mi mással tehetné ez hahaa… Razz

Tudatlan és visszamaradott vagyok a „faj társaimhoz”képest… sőt… igazából azt sem tudom ténylegesen egyazon tulajdonságokkal rendelkezünk-e vagy sem. Kissé bizonytalan vagyok abban hogy ténylegesen itt kellene-e lennem. Nem akarok elmenni, de akkora hátrányokkal indítok amit nem biztos hogy be tudok hozni annyi idő alatt hogy ez ne tűnjön fel túlzottan. Hiába, fel kell kutatom a könyvtárat! Majd kaptam tőle egy mondatot: „még nem választottam, vártam hogy megmutasd hol és mi az enyém”. Én pedig megdöbbenve néztem rá, nem emlékszem hogy feltettem volna azt a kérdést, sőt még meg sem fogalmazódott bennem teljesen, erre mégis kaptam tőle választ. Megíjedtem, azt hiszem gondolat olvasó oO >< - Csak hebegtem, pár pillanatig, nem jött értelemes mondat a számra. Majd összekapartam magam.
- Izéé… nekem teljesen mindegy, válassz te elsőnek, és utána kiderül melyik az enyém. - Feleltem, egy egyszerű mosollyal. Tényleg így gondoltam. Nem érdekelt hogy melyiket kapom meg, sőt annak örültem volna igazán, ha megmondja melyiket szeretné mivel már azzal is megmutat magából egy aprócska részletet, és elindulhatunk a megismerés felé. Legugoltam a táskámhoz, és kipakoltam csoportosítva a ruháimat. Szépen sorba mindet, a nadrágokat, szoknyákat, pollókat, ingeket, egyberészes ruhákat, alkalmi öltözékeim, harisnyáim, pizsamám, majd a bugyijaimat is. A kis macis mamuszom. És a szépen gondosan kivasalt iskolai egyenruhámat is. De ez még nem minden. A bőröndömben, még tömérdek könyv és manga is meglapult, meg kis csecsebecsék. Díszek, babák és ékszerek. Bár nem tudom ezeket mennyire engedélyezik itt. Nagyot sóhajtottam, „hogy végre megvagyok a kipakolással” amit a tiszta szőnyegre tettem, és ha döntöttünk az ágyhelyekkel akkor jöhetett a ruhásszekrénybe való bepakolás. Igaz a lány nem mutatkozott be, de gondolom szándékos, nem mertem megkérdezni a nevét, így úgy döntöttem addig csak: senpai-nak fogom hívni, remélve hogy nem sértődik meg. Ha esetleg látok valami ruhát bele vésve a nevével, vagy tankönyvet, akkor sem fogom megszólítani, legalábbis nem szándékozom.

Hozzászólások száma : 48 Join date : 2012. Aug. 26.

A választól arcizmai enyhén megrendültek, s ritka kérdő kifejezés ült ki ábrázatára. A javasolt megoldást egyáltalán nem értette, ha ő választana, akkor már nem a lány választana és az nem fért meg amellett, hogy Aya volt a kisebb és jelentéktelenebb kettejük közűl. Tovább meresztette volna rá immáron figyelő szemeit, ám hamar kisiklott előle és pakolni kezdte saját dolgait a padlóra. Ő pedig csak bámult a levegőbe, szemeiből újfent kiszökött a fény és az érzések világát kutatta már. Kisugárzása nem volt kevésbé figyelemfelkeltőbb, mint eddig, s szívesen próbálta szondázni őt. Ott motoszkált most is az ismerős érzés, valamiféle nyomor árnyéka talán, ám sokkal erősebb volt annál az a békésen egyhangú áramlat, mely átjárta őt.
Ébredtebben fordult és lépett végül utána, használva szemeit is, hogy megfigyelhesse, mivel is volt elfoglalva. Tűnődve vájta tudatába, hogy sok fajta ruhája volt, olyasmi, melyet sosem sikerült igazán megértenie mások szokásaiban, miközben egy kicsit sem aggasztotta a dolog. Elgondolkodva nyúlt ingzsebébe, majd félénken a lány karjáért nyúlt, végül azonban csak ruháját vonta meg kicsit, hogy figyelmét felkeltse. A zsebből egy dobókocka került elő, s azt mutatta meg neki.
- Te vagy a nagyobb. - mondta halkan, éppen hogy nem suttogva, s az ágyra nézett - Ezért, ha többre fordul három pontnál, tiéd a közelebbi oldal. Ha nem, akkor enyém.
Megbillentette tenyerét, melyen az eszköz eddig pihent, s most lebukfencezett a szőnyeg felé, ahol gurult néhány métert és a szám a hármason állt meg. Vékonyka szemöldöke megrebbent, de hamar megtalálta az egyetlen eszébe jutó eredményt a másik két eddigiből kiindulva.
- Nincs oldalunk, közös. - öltötte szavakba is, s tovább ácsorgott.
Kevés gondolata támadt, a dolog eldöntetett és a lány jelenlétének további fürkészése kellőn elfoglalta. Jó volt az, most is hiányzott belőle a rosszindulat, s az egyetlen élőlény lévén a helyiségben, végül ismét őt szólította meg.
- Leszel a barátom?

Tárgy: Re: Aya és Aisha szobácskája Csüt. Feb. 27, 2014 11:23 pm

Míg újdonsült szobatársam döntésre nem jut a helyünket illetően addig úgy döntöttem kipakolok. Rendszerezem a ruháimat, hogy majd a helyére tehessem öket. Elvoltam a kis bíbelődésemmel, szerettem pakolászni, legalábbis azt hiszem. Figyelmemet a lány tétova ruhám megrádnítása zavarta meg, még az sem tűnt föl hogy közelített felém. Miután rá emeltem a tekintetem, megmutatta a dobókockáját, és ötletét zseinálisnak tartottam. És bólogattam hogy nekem megfelel. Mivel tőle jött a kérés, így másképp nem is lehetett volna jobb. Vidáman néztem miként a kocka tova gurul a szobában, és mikor mindketten láttuk az eredményt kérdően néztem rá… nem értettem hogy ebben az esetben mi lenne a helyes, majd némi csend után a lány ismét megszólatl. És kellett pár perc míg felfogtam a mondatát. Kicsit féltem hogy a késöbbiekben nem-e sértem meg azzal ha mégis bele fekszem az egyik oldalba, miközben azt szereti, de ez majd kiforrja magát, elég csak hagynom hogy előbb ágybabújjon mint én. Ránéztem és bólogattam.
- Rendben. És már van szekrényed? – Kérdeztem tanácstalanul rá pillantva a halom ruhára… Mikor megkérdezte hogy leszek-e a barátja, megdobbant a szívem. Barát… azt hiszem ilyet még senki nem kért tőlem ezelőtt… igaz mindig segítettem másoknak… de mégis… mégse… sosem kértek tőlem ilyesmit. Bele vörösödtem és lehajtottam a fejem, azt hittem elbőgöm magam… könybe lábadt szemeimmel tekintettem fel rá. Egyszerre voltam boldog, ugyanakkor féltem is… nem akartam elrontani… nem voltak még ilyen tapasztalataim, nem tudom mit kéne válaszolnom… nem tudom mi a helyes… nem tudom hogy szabad-e rá válaszolnom… ha… ha ez kérés akkor tudom mi a helyes válasz… de ha nem, akkor nincs jogom válaszolni… olyan nehéz ez most… mi lenne a helyes? Majd felnézek rá és tanácstalan szemekkel megkérdem:
- Ez most kérés? Azt szeretnéd hogy a barátod legyek? – Szívem hevesen ver, várva a válaszát.

Hozzászólások száma : 48 Join date : 2012. Aug. 26.

- Nincs, használjuk ugyanúgy, ahogy az ágyat, mindenkié? - javasolta, alapul véve a kockával való szerencsedobást.
Nem akadt más választása, sohasem tudott könnyen döntésre jutni, valahányszor rá hagyták, s inkább menekült így a kockába, mint konkrét határozatokba. De a helyzet megváltozott kéőbbi kérdésére kapott választ követően, azzal kényszerülvén szembesülve, hogy a lány gondolatai is kérdőn kavarogtak. Szavakat most sem rakhatott össze, érzelmei azonban sokkalta többet beszéltek, s magától értetődőek voltak. Azokhoz nem kellett beszélni, s nem kellett nyelveket érteni sem, jöhetett volna a világ bármely részéről akárki, az érzéseik olyanok lettek volna, mint másoké: olvashatóak, érthetőek. Az ő tanácstalansága és izgatottsága viszont más volt a jól ismert visszautasításnál, inkább mintha azt nem tudta volna eldönteni, hogy szabadott e volna akarnia, hogy a barátja legyen. Aya feje enyhén balra billent, szemeibe pedig most kérdőn bújt bele a fény, majd inge zsebébe nyúlt, ahol már csak két dolog volt, s közülük a zsebkendőt húzta elő, s nyúlt vele nagyon óvatosan a lány arca felé.
- Szeretném. És szeretném, ha szeretnéd. - duruzsolta kicsit elfélénkedve, s megpróbálta felitatni a szeme alatt összegyűlt könnyeket - Nem tilos barátomnak szeretni lenni, szabad.
Így toldotta meg, ezt találta a megfelelő kifejezésnek, hogy oldja vele a képzeletbeli lakatot Ai-san döntésképtelenségén, remélve, hogy így segít. De mit tegyen, ha nem? Az mégis csak azt jelentené, hogy nem szeretne a barátja lenni?

Tárgy: Re: Aya és Aisha szobácskája Vas. Márc. 02, 2014 6:33 pm

-Ühüm. Nekem megfelel. – Mondtam, majd elkezdtem elpakolászni a ruhácskáimat. Egy-egy fiókot, használva elpakolgattam a ruhácskáimat, mindet külön, gondosan összehajtogatva. Majd mikor táskám egyet bizonyos tartalmait ki tudtam pakolászni, nagyot sóhajtva huppantam le, vissza oda ahol csücsültem, volt még pár plüsh-baba, dísz, könyvek és egyéb csecsebecse bele zsúfolva a táskámba. Magam sem értem hogy tudtam mindezt bele pakolászni, de megtettem. Egy lány lett a szobatársam, aminek örültem. Egyrészt mert valahol hasonlítunk, másrészt mert nem vagyok egyedül. A lány kissé csendes, mégis határozottabbnak érzem magamnál, ennyire csendes és engedékeny, előzékeny lánnyal még nem találkoztam. Kissé zavarban is voltam tőle, eddig csak megmondták nekem mit csináljak, de ő valahogy nem… valamiért nem teszi. Pedig én szeretném. Szeretném teljesíteni a kívánságát, szeretném hogy ha a kívánságain keresztül megismerhetném, hogy mit szeret, és hogy mit akar.

Megkérdezte hogy leszünk-e barátok, de én nem találtam a megfelelő választ. Nem tudtam eldönteni hogy ez egy kérés-e vagy sem. Hogy lehetünk barátok? Hogy tényleg szabad-e… nekem. Hisz eddig még nem volt olyanom. Bár nem volt mégsem éreztem magam magányosnak… valahogy mindig körbe vettek kérésekkel, bár voltak olyanok akik számára egy idő után unalmas lettem és azok magamra hagytak… de a bekövetkezett űrt betömte más… nem volt időm, barátkozni, ragaszkodni és szeretni… igazán, a ezeket a szavakat is csak könyvekből ismerem… Majdnem elbőgtem magam, nem tudtam hogy kezeljem a helyzetet, hogy mi is lenne a helyes. Majd a lány válaszát megértettem. Igen, az a kívánsága hogy a barátja legyek, és ezt örömmel teljesítem. Felém nyújtott egy zsebkendőt, de én csak zokogva öleltem meg. Nem hittem hogy ilyen megtörténhet velem… mindez olyan mint valami mese… amit körém írnak, rajzolnak… Megnyugodva vissza húzódzkodtam az alap ülő helyzetembe, majd válaszoltam.

- Igen, legyünk barátok. - Nyújtottam felé a kezem, mintha egy szerződést kötnénk.

Hozzászólások száma : 48 Join date : 2012. Aug. 26.

A lány hangulata rövidesen változáson ment át. Még mindig zavart, vagy talán csak értetlen volt, ám ugyanakkor mintha talán örült is volna már, az érzés legalább is valami ahhoz hasonlónak tűnt. A növényeket nem esett nehezére megérteni, de az állatokat és okos állatokat már valamivel bonyolultabb dolog volt fejtegetni. Most viszont eléggé nyilvánvalónak tűnt, hogy a lány, Ai' pozitívan élte meg a kérdést. Mi sem tehette nyilvánvalóbbá, mint hogy karjai közé kapta és enyhén megszorongatta, avagy megölelte. Ezt már nagyjából tudta tehát, hogy mit jelent, hiszen megfigyelt alkalmanként lényeket, mikör megöleltek valakit, ha számára szokatlan is volt még az ilyesmi. Végül eleresztette és visszaült a helyére, majd szavakba is öntötte érzéseit és egyik kezével felé nyúlt. Mintha valamiféle ígéret, vagy egyezség lett volna... mi is volt ilyenkor teendő? Pislantott egyet, majd még egyet, végül rájött és bal kisujjával elkapta Ai-san bal kisujját.
- Én is megfogadom. - mosolyodott el, majd elengedte az ujját - És ha lesz valami nehéz dolog, segíteni fogok.

Tárgy: Re: Aya és Aisha szobácskája Kedd Márc. 04, 2014 7:54 pm

Most már hivatalosan is van barátom! Örültem neki, bár ott volt bennem a félsz is, hogy mi van ha elrontom a dolgot... mivel még ilyen nem volt, könnyen megeshet. De most nem ezzel kell foglakoznom, annak örüljek ami most van, és így is teszem. Bár nem tudom hogy az egymáshoz való viszonyulást hogy is értelmezzem, hisz eddig mindent meg tettem másokért, szóval most hogy tehenék meg többet érte? Elvégre Ő már nem mások... Bonyolult ez nekem. QQ A kezem nyújtottam amit el is fogadott némi hezitálás után, de örömmel tapasztaltam hogy megtette. Majd pár kedves mondatot is hozzátett.

- Rendben, de te is szólj nekem, ha bármire szükséged lenne, én megadom neked. - Folytattam, örültem, azt hiszem a mai nap nem is alakulhatott volna jobban. ^^ Időközben végeztem a ruháim elpakolásával, maradtak a plüshbabák, és a könyvek, egy részét szépen kipakoltam, de ha figyelt a lány akkor észrevehette hogy párat bizony bent lapítottam a táskámban, azokat nem raktam ki.
- Izé... - néztem körbe a szobán.
- Nem hiányzik még valami innen? - Kérdeztem tanácstalanul, majd rájöttem.
- Virágok! Mit szólnál pár cserepes virághoz a szobában? - Kérdeztem a lányt, aki még mindig nem mutatkozott be, azt hogy miért nem tudom, lehet csak szimplán kiment a fejéből a pillanat hevében. Nem elképzelhetetlen, hisz már én is jártam hasonlókép.
- Ümm... még nem mondtad hogy szólíthatlak?- Néztem rá kérdően, ugyanakkor némi félelemmel, ha szándékosan nem mondta meg akkor nincs jogom, így... megkérdezni ezt tőle...

Hozzászólások száma : 48 Join date : 2012. Aug. 26.

Válaszképpen rápislantott, nem érezte úgy, hogy ki kellett mondania olyasmit, amit ő nyilvánvalónak érzett, s volt egy fontos dolga őneki is. Ezért hát szótlanul felkelt a padlóról, s cókmókját a legközelebbi szekrényhez vitte, majd bepakolászta Ai-san dolgai mellé és közé, ahogy éppen fért. A lányt boldognak érezte, így elgondolkozott azon, hogy miként is lehetett volna segítségére lenni egy ilyen helyzetben, lévén neki nem volt sok tapasztalata olyan lényekkel, akik... nos, nem növények voltak. Talán túl hamar is lett kész a bepakolással, nem akadt utána semmi egyéb dolga, megfordult hát és Ai-san jelenlétét kezdte el szondázni megint.
Amaz mintha kicsit bizonytalannak tűnt volna, el is tűnődött azon, hogy mi lehetett az oka ezúttal. Maga is szokott hasonlóan viselkedni, főként olyan helyzetekben, melyek újak voltak számára és nem kecsegtettek tisztán megtalálható kiutakkal belőlük. Felé sétált, aztán pedig megállt előtte és megfelelő gondolatokon és azokat követő szavakon kezdte törni fejét, Ai-san viszont megelőzte, szerencsére és szóva tette problémáit. Szemei felcsillantak, majd a lányra emelve őket izgatottan összedörgölte a kezeit. Igaza volt... túl nagy volt a csend, kevés a barát, az élet. A lány gondolatai túl röpkék voltak, így csupán tűnődhetett azon, hogy mennyire is szerethette vajon a virágokat. Csak a második kérdése hozta el a valóságba.
- Aya. - mutatott magára kurtán, majd megpróbálta megrántani picit Ai-san ruhaujját - Nekem nagyon sok barátom van, ha szeretnél a szobában is, akkor én hozhatnék közülük ide, mert úgysem szeretik azt, amikor hosszú tél van... olyankor csak gubbadnak a földben, vagy... rosszabbul vannak...

Tárgy: Re: Aya és Aisha szobácskája Csüt. Márc. 06, 2014 9:59 pm

Mire én lassan végeztem a kipakolással, Ő akkor kezdte el, talán szándékosan, nem tudom. Pár perc alatt végeztem és végre minden a helyére került, mind az én mind pedig a lány ruhácskái. Nem volt neki sok, csodálkoztam is. Én mindig is szerettem választékosan öltözni, a hangulatomnak megfelelően, neki pedig csupán pár ruhácskája akadt, amiket kipakolt az enyéim mellé vagy éppen rá, ahogy tudta.

- Ümm... úgy látom egy lehet a méretünk, ha tetszik valamelyik, bármelyik nyugodtan kipróbálhatod, felvehetetd. - Ajánlottam neki, hogy ha már így összepakolásztunk akkor legyenek azok is közösek. Szívesen megosztom vele, hisz jó érzés mindennap másféle ruhába bújni, hol szoknyába, nadrágba, egyberészes ruhába, ahogy épp kedve van az embernek, nah meg persze ahogy engedi az időjárás... Miután teljesen végeztem a bőröndömet eltettem szemelől, és körbenéztem a szobán. Tetszett a látvány mégis hiányoltam egy valamit... hosszas gondolkodás után rájöttem hogy mit is. Virágok! Hisz eddig mindig volt valami kis virág a szobámban, szerettem őket, hangulatossá tette a lakást. Majd szóvá tettem neki ezt is, és hogy még nem tudom a nevét, persze félve kérdeztem meg, de egy egyszerű és gyos: Aya-val le is lett tudva. Mosolyogtam a lányra, mármint Ayara lassan kezd felengedni, talán... és azt hiszem lassan én is. Talán az teszi hogy barátok lettünk? Nem tudom... buta vagyok én az ilyesmikhez. Amikor Aya elezdett a barátairól beszélni, akik gubbbaszanak a földben, főleg télen... kicsit megszeppentem, hisz szemeim előtt derékig eltemetett emberkék jelentek meg, majd rájöttem mekkora buta is vagyok ismét... *képzeletbeli koki a kobakra*

- Mármint virágok? - Néztem rá kicsit értetlenül, de reméltem hogy ezt a válszt kapom.

- Uhh örülnék nekei. *-* - Bár kicsit meglepett hogy barátainak nevezte, ugyanakkor nekem is sok furcsa barátocskám van...*oldalra néz a szekrényre a rakat plüsh babákra*

Hozzászólások száma : 48 Join date : 2012. Aug. 26.

Korábban, a ruhákkal kapcsolatos szavakra kurtán bólintott csak, olyasmi dolog lévén, melyet mindig is egyszerű módon oldott meg és nem igen gondolkodott el azon, hogy lehetne másképpen is. Most sem, sokkal inkább érdekelte mindazon új gondolat, melyeket újdonsült szobatársa osztott meg vele. Igazán jó ötletnek tartotta, hogy néhány növény is otthont találhasson a helyiségben, bár eddig feszélyezte a félelme, hogy talán falak közt nem éreznék magukat olyan jól, mint odakint. Az idei tél és hűvös tavasz ellenben elgondolkodtatták, s talán képességeivel egyébként is boldog órákat és napokat adhatna barátainak, ráadásul új barátja is örült volna nekik, talán össze is barátkozhatna velük.
- Vannak virágaik is, soknak - bólintott néhány pillanat csendet követően - van aki sokat beszél, van szófukar is. De mindenki szereti a vizet és a napfényt, ha lenne nekik elég... biztos jól éreznék maguk itt fent is.

Tárgy: Re: Aya és Aisha szobácskája Szomb. Márc. 29, 2014 9:56 pm

A pakolászás kérdését gyorsan megoldottuk, mindketten elpakolásztuk a saját holmnkat, ki-ki-mit merre szeretett volna. Feltettem egy kérdést miszerint szívesen megosztanám vele a ruháimat is ha gondolja, mivel láttam hogy csupán pár darabot pakolt ki magának. Meglepődtem, de utánna eszméltem hogy ez buta kérdés volt, mert lehet hogy akár rossz néven is vehette és azt igazán nem akartam. Nem reagált, nem láttam hogy csúnyán vagy csak furcsán nézett-e.. így inkább elhalgattam. Nem folyt szó mindaddig amíg fel nem vetettem a virágok ötletét. Elmerengve nézett Aya maga elé pár pillanatig majd furcsa mondatokat mondott. Szófukar és állandóan beszélő virágok?... Nem tudtam hogy értelmezzem... hirtelen szörny növények képei jelentek meg előttem hatalmas szájjakkal és fogakkal és valami nyálkás nedvvel amit folyamatosan csöpögtetnek magukból....>< Kirázott a hideg... de Aya barátaiként beszél róluk, így valószínű csak a fantáziám rabolt el sötét bugyraiba.
- Jó lenne, örülnék nekik. - Mondtam, őszintén.

Hozzászólások száma : 48 Join date : 2012. Aug. 26.

Kérdőn meredt maga elé, s olyasmi gondolatok kerítették hatalmukba, mintha Ai' újfent elbizonytalanodott volna, vagy talán inkább megijedt...? Nehéz volt sajnos megérteni az állatok és okosabbak gondolatait a növényekéhez képest, nem is egyszer tárgyalta már túl gondolatban, de így is nyugtalanították a furcsa és negatív érzelmek, mígnem egyszer csak váratlanul megszűntek. Ekkor kapott választ, sőt mi több bíztató választ, így már azt is tudta, hogy mit tegyen. Feltápászkodott hát lassan és aztán sietősebbre véve az ajtó felé indult, s mikor kinyitotta, kisurrant rajta a folyosóra, úgy tervezvén hogy keres valakit odakint, akinek nem lesz ellenére a hozzájuk költözés, illetve valami olyan dolgot, mondjuk dobozt, amibe majd földet tehet alá.

//A következőben leírom mi történ addig amíg visszajövök, de gondolom utánam is jöhetsz, ha úgy alakul?//

» Elriel szobácskája
» Kuronoma Rima szobácskája
» Sophi szerény szobácskája