Haru Shushu

Név: Haru Shushu (Rendes keresztnevére már nem emlékszik, a válás után nem nagyon emlegették, ezért a nevelőszülei vezetéknevével és a művésznevével iratkozott be)
Nem: Férfi
Kor: 16
Faj: Macskadémon
Jellem: Igazi perverz uke cicasrác, aki imádja a táncot és a divatot. Rendkívül sértődékeny és nehezen viseli, ha beszólnak neki és nem ugorhat rá az illetőre. A perverzsége tényleg komoly! Szereti a shounen ai, yaoi mangákat, bár inkább az érzelmesebb dolgokat kedveli.
Szexuális beállítottság: Bi (lánnyal még nem volt dolga, a bárba járó perverz fujoshikon kívül még nem beszélt eggyel sem)
Küllem: Hatalmas, kifejező kék szeme és kékesfekete, kissé hosszú kócos haja van, de ha kell, egész jó formába is tudja hozni. Teste nem izmos, inkább hajlékony, ami a táncban jól is jön neki. Kicsit alacsony
Viselt tárgyak: Ruházata főleg divatos ruhákból áll, amikor nem az iskola egyenruhájában van, szereti a vékony, divatból hordható sálakat, a feszülős nadrágokat (sok fiúval ellentétben neki jól is áll), illetve a zászlós, kicsit punkos cuccokat, általában tornacipőt, vagy bakancsot hord. Egyik füle ki van lyukasztva, általában biztosítótűs, vagy egyszerű, csillagos fülbevalót tesz bele. Egy fekete alapon biztosítótűvel, brit zászlóval díszített válltáskában vannak nála a tancuccai, egy fekete szemceruza, egy kis tükör ,a mobilja és egy MP4 lejátszó, a kedvenc, pörgős, néha rockos számaival.

Előtörténet:
Tizenhat évvel ezelőtt született, már ő sem tudja, hol, csak annyit tud, hogy a szülei korán elváltak az apja perverz viselkedése miatt. Ő és az egy évvel idősebb testvére a férfinél maradt, a válásból szerzett pénzből egy meleg bárt nyitott egy elhagyatott kis utcában. Pár év múlva Shushuékat is elkezdték tanítani, akik szinte semmit sem tudtak, arról ,hogy ez nem helyes, csak engedelmeskedtek. Az apjuk nem bántotta őket, sőt, még csak nem is zaklatta a gyermekeit, így a fiúk szerették őt, hiszen nem voltak barátaik, nem tudták, milyen egy átlagos szülő. Iskolába se jártak, egy vérfarkas tanította nekik a matekot és a többi reál tárgyat és egy idős, sokat megélt vámpír az irodalmat és a humán tárgyakat, mindkettejük elismert tanár volt az emberek között. Titokban tartották a helyet, elvégre akkor nem csak a fiúkat vették volna el ,de a karrierjüknek is annyi lett volna. A fiúk megtanultak rúdtáncolni, sztriptízelni és tíz centis, vagy magasabb magas sarkúban járni. Igazi ínyencségek voltak ők a bárba járóknak, tiltott gyümölcsként emlegették őket, elvégre ők soha nem feküdtek le egy idegen férfival sem, az apjuk óvta őket ettől. Az erkölcsi nevelésük ettől eltekintve szinte teljes egészében elmaradt, a külvilágot is csak az erkélyről láthatták. A két testvér lassan egymásba lett szerelmes, mivel fogalmuk sem volt, hogy ez még a homoszexualitásnál is nagyobb bűn a társadalomban, hiszen néha még csókolóztak is a színpadon. Mit sem sejtve mondták el az apjuknak, hogy össze akarnak házasodni, mint a könyvekben... a férfi meglepődött, de végül csak megsimogatta a fiúk fejét.
- A kinti világ gonosz, de tudjátok mit? Ti lehettek egy pár ezen a csodálatos helyen - a fiúk nem teljesen értették, hogy mire gondolhat, az apjuk,de már megkérdezni se volt idejük... nem sokkal később a féltékeny, bosszúra szomjas feleség pletykálkodni kezdett a démonokkal teli, pedofil meleg bárról...pár férfi éjszaka felgyújtotta a vendégekkel teli bárt, Shushuék épp az erkélyen voltak, mikor meglátták az alattuk lévő tüzet. Először azt sem tudták, mit tegyenek, de az idősebb testvér felismerte, nincs más kiút, az utcára ugrott és elfutott, hiába féltek mindketten, az egyetlen ház ,amit ismertek, elpusztult... szerencsére mindkettejüknél volt kalap, mivel éppen egy előadásról jöttek ki, a macskafarkukat a nadrágba tűrték, ami nem volt szokatlan, mikor nem a megszokott, megbízható közönség nézte őket, gyakran adtak elő így. Persze a hatóságok elkapták őket, de az anyjuk nem volt hajlandó befogadni, a "mocskos dögöket", ezért szétválasztották s nevelőszülőkhöz adták a fiúkat... Shushu végigsírta az utolsó éjszakát ,amit a bátyjával együtt tölthetett. Azóta depressziós lett, egyedül a tánc az, amiben felszabadul. Az új szülei elfogadták a fiút olyannak, amilyen, csak remélni tudja, hogy a bátyjával is ilyen jól bánnak... mivel emberi iskolába nem engedhették, ezért egy démonakadémiára küldték a fiút, ami nem volt szokatlan nekik, elvégre a nevelőanyja angyal volt.

(Henriette vagyok, de már nem használom a karaktert bátyó nélkül nincs értelme T~T XD úgyhogy ezzel a profillal csináltam új karaktert, remélem nem baj)

Rendben elfogadva és öröm téged újra itt látni