Társalgó

Miután végre jobban lettem és kiengedtek a gyengélkedőről, eljöttem ide a társalgóba egy kicsit, hogy kiheverhessem a történteket. Megláttam jó pár ismerőst, de szerencsére olyanokat nem, akiknek a szívét legszívesebben kitépném.
Láttam az eseményeket. Ryukoról tudom, hogy mennyire szerelmes Chouba, mint ahogy belém volt egykor. Na igen, azt a dolgot meg én csesztem el még elsőben, mert akkoriban súlyosabb kapurázási pánikom volt, de ezt már olyan jól tudom kezelni, hogy csak ritkán tör rám ilyen. Bár igaz, hogy ha meg is látom Ikumit, akkor nagyon dühös leszek. Végül is ő árult be engem annak a szemét vén Vortexnek azok után, hogy meg akartam menteni az életét.
Senki se figyelt rám, legalábbis remélem. Azért meg akartam lepni Ryukot. Végül is régen beszélgettünk már.
Nesz nélkül mellésettenkedtem, és leültem.
- Szia Ryuko! - köszöntem neki, de nyugodt hangon. - Kicsit túl feltűnő vagy vörös fejjel, nem?

Csak álltam az automata mögött és dühösen néztem azt a rózsaszín hajú srácot. Az Atsumi iránti érzelmeim annyira elvakítottak, hogy képtelen voltam a rózsaszín hajú széttépése mellett másra gondolni, pedig valójában őt igazán nem okolhattam semmiért, Atsumi nem a barátnőm, az udvarolhat neki, aki csak akar.
- Szia Ryuko! - szólalt meg mellettem valaki. - Kicsit túl feltűnő vagy vörös fejjel, nem?
Natria volt. Az a lány, akivel már vagy egy éve nem beszéltem egy szót se, de mégis annál többet jelentett számomra. Nem csak, hogy vele szeretkeztem először, de talán szerelmes is voltam belé. Ki tudja, már nem emlékszem pontosan. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy mindig is nagy hatással volt rám, még akkor is, ha nem beszéltünk egymással.
- Szia, Natria! - köszöntem neki.
Mintha a dühöm egy szempillantás alatt eltűnt volna... elmosolyodtam.
- Vörös volt a fejem?? - játszottam a meglepettet. - Na de hogy vagy? Régen beszélgettünk.

Azt a pár balféket hamar elintéztem.. esélyük sem volt ellenem.. viszont az életüket nem vehettem el csak úgy. azért megégethettem volna a kezemet. Viszont valami jó is történt a három vesztes kötekedése miatt. Egy csinos lányka figyelt fel rám hasonló színű kabátban, mint a hajam. Kacsintottam egyet, erre ő elpirult és a tekintetét is elkapta... csak lopva-lopva pillantott rám, természetesen még mindig vörös arccal. akaratlanul is elkuncogtam magam... szeretem az ilyen félénk lányokat. De ez egyben azt jelenti, hogy nekem kell kezdeményezni.. Hamar felfaltam a jégkrémet, majd becsuktam az odáig olvasott könyvem és odamentem hozzá.
- Szia! Esetleg leülhetnék ide??- kérdeztem kedvesen és persze mosolyogva. A cél szentesíti az eszközt.

Halottam egy kis kuncogást majd egy másik pár beszédet halottam meg a közelből. Arra néztem majd kissé meg ijedve és meg lepődve néztem a fiúra aki meg szólított.
-Őőő aha.. már mint igen persze, természetesen.
Kicsit kapkodtam és ettől bután éreztem magam és el vörösödtem. Kicsit le pillantottam a pólójára és abban is véltem némi rózsa színt fel fedezni.
-Őő elég érdekes hajad van.
~Ááá rossz téma rossz téma.
-Ne sértődj meg, csak tudod olyan fel tűnő szóval ááá nem tudom mit mondjak. De már biztosan észre vetted, hogy én is elég ilyen színben vagyok. Szóval a nevem Chou Atsumi és hát én is rózsa szín vagyok és őő ennyi azt hiszem.
~Ohh...Én buta. Most biztosan utálni fog.

Mulatságos volt figyelni a lány zavarát.. ezért pár pillanattal később felkeltem és odaléptem hozzá, hogy megszólítsam. Egy kicsit váratlanul érte a dolog és hebegett habogott egy kicsit.. Azután leszólta a hajam színét amiért harapni szoktam, de most inkább kuncogtam ismét.. nagyon vicces volt a dolog.. közben persze leültem Atsumi mellé, mert hogy ez a neve.
- Nos igen.. furcsa, de nem festettem be.. ilyen a színe alapból.. nem tehetek ellene..És ha már itt tartunk nem csak a ruhád de az arcod is hasonló színekben pompázik csak kicsit sötétebb árnyalat-viccelődtem.. a hajam ilyen és kész.festeni nem akarom az tré dolog egy férfitól és nekem amúgy sincs bajom a hajam színével, csak sok más embernek.
- Clayton Williams vagyok.. csak nemrég iratkoztam be. -ezért új vagyok itt és amint láthattad páran már kinéztek maguknak. - Atsumi még mindig vöröses arccal néz rám..
- Hmm talán lázas vagy??- kérdeztem, majd odahajoltam és az ajkaim a homlokához érintettem pár pillanatig..
- Nem.. nem vagy az...- de persze ezt tudtam én is nagyon jól

Tovább vörösödtem miután fel fedezte, hogy ki pirultam.
-Nekem tulajdon képen tetszik a hajad színe.
Kedvesen és kissé pirosan el mosolyodtam.
-Örülök, hogy meg ismertelek Williams-kun. A többiek majd meg szoknak ahogy majd engem is lassacskán.
Ahogy az ajkai a homlokomhoz értek teljesen el vörösödtem amit a kezeimmel próbáltam takarni.
~ÁÁ. Meg csókolta a homlokom. Most mit csináljak?

Atsumi tovább vörösödött egy pár árnyalatot, mikor elmondtam, hogy megváltozott az arcszíne egy kicsit. Vicces lány.. illetve félénk.. nagyon is tetszik.
- Tényleg?? Akkor ez esetben te vagy az első..aki így gondolja- igaz mások is dicsérték a hajam színét, de azok csak félelemből mondták és nem azért, mert valóban úgy is gondolták.
- Csak Clayton, vagy Clay.. ahogy tetszik...A Williams túl hivatalos...- ezután érintettem meg az ajkaimmal a homlokát aminek ismét mókás következménye lett. Picit megint csak kuncognom kellett..
- Jól vagy?? Lázas nem vagy azt az előbb megnéztem.. de biztos jól érzed magad??- kérdeztem és közben egyik kezem a vállára tettem.

-Csak kicsit zavarban vagyok.
Vallódtam be.
-Nem igazán mondhatom el, hogy meg szokták csókolni a homlokom.
Néztem a szemébe miután a vállamon lévő kezére néztem.
-De tulajdon képen jól vagyok csak hát.. tudod nem vagyok hozzá szokva, hogy ilyesmi történik egyik pillanatról a másikra. De majd be illeszkedem valahogy ebben a kultúrába is. Tudod én Japánban születtem így sokkal őő mondjuk merevebbek vagyunk másokhoz képest. Persze néha rajtam ez nem mindig látszik, mert bizonyos szintig azt követem ami vagyok. De azt hiszem most csak locsogok. Mi lenne ha mesélnél nekem magadról Clay-kun?

- Csak egy kicsit??- kérdeztem vissza, mert szemlátomást rendesen zavarban volt, de ez nem baj, majd hozzászokik a helyzethez.
- Csak elővigyázatosság volt, hogy nem vagy-e lázas...- feleltem mosolyogva, majd miután szintén rózsaszín színű szemeimbe nézett, majd a kezemre, levettem azt a válláról. sosem értettem a japánoknál ezt a tartózkodó magatartást, de ők tudják. Atsumi is biztos hamar felolvad majd.
- Nem baj.. locsogj csak.. tetszik a simogató hangod...- azután kérte, hogy meséljek magamról, de számomra nem lenne előnyös, ha mindent kifecsegnék..
- Kedves Atsumi-san.. mit szeretnél hallani?? Mit meséljek??- kérdeztem mosolyogva.

-Köszönöm a bókot. Igazán kedves vagy.
Néztem rá egy kedves mosollyal.
-Nem is tudom. Úgy általában sok dolog érdekel. Mondjuk mesélj arról a helyről ahol éltél. Persze nem muszáj ki színezned. Nyugodtan írd le a saját szavaiddal. Én például egy városban éltem, de nagyon szerettem ki menni a szabadba főleg tó mellé vagy virágok közé. Néha pedig egészen fel magasabbra is fel mentem.

Ryukot jól megleptem. Már nem dühöngött Chou miatt, és örült a viszontlátásnak. Igaz, az első találkozásunk óta eltelt legalább két év, de van, amikor a nosztalgia mindig visszatér.
- Köszönöm, jól vagyok, csak sokat szoktam dolgozni. - válaszoltam a kérdésre. - Végül is én egy magas rangú rendfenntartó vagyok és az Éjszakai őrség vezetője is, meg hát más elfoglaltságaim is vannak kötelezettségekben és tanítási, tanulási körökben. Hamarosan meg azon kapom magam, hogy leteszem a végzős vizsgát és az érettségit.
Ránéztem a srácra, aki szóba állt Chouval. Jóképű volt a srác, az biztos, és pont olyan gonosznak és merésznek tűnik, mint a pasim, Caleb. Azonban egy valami rontotta a képet: a srác rózsaszín haja. Rózsaszín hajkoronát a srácoknál a homokosok viselnek - bár Zack biszex, mégse festi babaszínre a haját. Ha be akar csajozni, nálam csak akkor van esélye, ha nem lenne rózsaszín a haja. Chounak meg irtó rossz az ízlése ezek szerint.
- Ryu... ami elmúlt, elmúlt. Különben is semmi se a te hibád a szakítás. Chou sajnos már csak ilyen... és bevallom, rossz az ízlése, ha érted, mire gondolok. - Itt a rózsaszín üstökre mutatok. Persze úgy, hogy senki se hallja a beszélgetést, csak Ryuko.
- Neked egy vidámabb, nyitottabb lányra lenne szükséged, aki jobban értékeli a te stílusodat, nem húzza fel magát cseprő-apró dolgon, és azért szeretne téged, amilyen vagy. Van egy elsős kiscsaj... huh, már nem tudom pontosan a nevét, de szó szerint a napjait a számítógép előtt tölti és nyitott mindenre. Úgy tudom, Vortex már őt is elkapta... neked jó nagy mákod van, hiszen te később tértél vissza, mire lefutott az első óra. Az a vén őskövület most mindenkit végigkínoz, aki nem volt benn az óráján, de még a legerősebb idegzetűt se kímélte... engem se, pedig engem nem kellett volna megbüntetnie, hiszen bent voltam az óráján.
Megmutattam az arcomon és a karjaimon a csúnya sebhelyeket, amik még most is fájtak. De egy haszna volt ebben: lassan már hozzászokom a fájdalomhoz, így a jövőben ha megkínoznak, azt jól fogom viselni.
- Azért kaptam az egész testemen ezeket az átokverte sebeket, mert meg akartam menteni Ikumi életét, de azt a hülye picsát is elkapta, és ő meg beköpött engem.

- Te meg igazén szép vagy.- vágtam vissza egy újabb bókkal, de ahogy észrevettem hamarosan teljesen lenyugszik a lányka.. már nincs annyira zavarban. kicsit ő is mesélt magáról, mielőtt én is rátérhettem volna, de nem túl sokat.
- virágok.. érthető miért járkálsz ilyen élénk színekben. És talán ezért olyan finom az illatod- szippantottam egy adagot a levegőből.. tényleg kellemes illatot áraszt magából Atsumi. , majd én is meséltem kicsit.
- Én is egy városban nőttem fel, egy árvaházban így sok lehetőségem nem volt.. sokáig azt se tudtam, hogy nem vagyok ember..- mondtam nevetve.. így visszagondolva ez már elég vicces.

-Köszönöm.
Néztem rá ismét el vörösödve a bóktól.
-Hát részben ezért is vagyok mindig ilyen színekben meg valamiért nekem ez tetszik. Persze jó időben is van ami rózsa szín rajtam meg van ami akkor is olyan színű ami inkább hozzám tartozik. Talán ezért is ez a szín a kedvencem. Mondjuk a szobámat még nem is láttad. De azt hiszem kissé ijesztő mennyire ragaszkodom ehhez a színhez. Néha úgy érzem magam mint egy amerikai Barbie baba. Még sem tudok meg válni ettől a színtől.
Kicsit meg lepet, hogy érzi rajtam a virág illatot. parfümöt ritkán használok és télen én nehezebben érzem a virágok illatát.
-Köszönöm igazán.
Figyelmesen végig hallgattam.
~Ó szegény ezek szerint nincs senkije.
-Értem. Akkor majd ha minden jól megy akkor remélem majd tudok neked pár szép helyet mutatni.

Ismét sikerült egy kis pírt csalnom Atsumi szép arcára, az ember azt hinné,hogy már hozzászokott a bókokhoz, mert szemrevaló lányka, de ezek szerint mégsem. De végre kezd feloldódni a lányka.. már igen érdekes információkat is megtudtam róla.
- szíved joga eldönteni, hogy mit szeretsz- feleltem, amjd elmosolyodtam mikor a szobás részhez értünk..
- Pedig szívesen megnézném a szobádat.- mosolyodtam el és egy picit közelebb húzódtam hozzá, hogy élvezzem az illatát.
- Már alig várom, hogy mutass pár szép helyet..

-Hát nem is tudom, hogy illendő-e. Végül is csak most ismerkedtünk meg.
Kezdtem kicsit szabadkozni.
-Bár abból még baj nem lehet, hogy ha meg mutatom. Csak hát tényleg az is teljesen rózsa szín és hát meg sérteni sem szeretnélek.
Kezdtem kicsit zavarba jönni főleg, hogy az imént azért az egyik fiú eléggé meg járta.
-Nem igazán tudom, hogy kényelmesen tudnád-e érezni magad nálan.

Ahogyan az várható volt, nem nagyon díjazta az ötletet, hogy rövidke ismeretség után máris a szobájában kössünk ki, vagy mégis?? Hamar megváltozott a véleménye. Az inkáb meglepett mint ez az előző.
- Nem hinném, hogy tennél olyasmit amivel megsértenél.. Nem vagyok sértődős annyira.- mosolyogtam és még közelebb mentem hozzá.
- Én szerintem egész jól ellennénk ott.. csak ne olvadjak bele teljesen a környezetbe- viccelődtem egy kicsit oldva a feszültséget.
- Nyugi.. az előző fickókat is csak azért bántottam, mert verekedni akartak.. Téged talán még akkor sem bántanálak.

Kicsit meg lepődtem. Nem tudtam mire gondolhatott, de ha csak beszélgetésre akkor abból igazából baj nem lehet.
-Rendben végül is abból baj még nem lesz ha meg mutatom. De ha még sem tetszene és nem éreznéd magad jól bátran szólj.
Fel álltam és elindultam a lépcsők felé, hogy mutassam az utat.

/1 emelet Chou Atsumi szobája/

Natria válasza a kérdésemre több volt, mint kielégítő.
- Jézusom! - fogtam meg a fejem. - Te aztán elfoglalt vagy, mit ne mondjak... kezdem melletted úgy érezni magam, mint egy nem is tudom... én, aki napjai nagy részét csak edzéssel és zenéléssel tölti, mindezt a lehető legnagyobb magányban...
Nem találtam a megfelelő szavakat. Talán még fel sem fogtam, hogy tényleg Natriával beszélek. Ami pedig utána következett... mit mondhatnék, nagyon jól esett a vigasztalása, habár tudtam, hogy ezek mind közhelyek. Minden esetre meg sem tudtam szólalni. Utána pedig előhozott két személyt, akiket én is utálok, ráadásul meg is mutatta az egyik illető által elszenvedett sebeit, amitől az iménti, látszólag lecsillapodott haragom ismét kezdett a felszínre törni.
- Nincs kedved sétálni egyet a parkban? - váltottam gyorsan témát.

/// Park (ha Natria beleegyezik) ///

*Ma uncsinak ígérkezett a nap. Az én drága Farkaskám ma el foglalt volt ezért előre meg beszéltük, hogy ma nem megyek át hozzá. Pedig örültem volna ha vele lettem volna. De helyette így a barátaimmal lehettem volna, de ők sem értek rá. Ezért fogtam Miut az én aranyos cicámat és le mentem a társalgóba hátha találok új barátokat. Amit le értem a társalgóba ott zajlót az élet a párok vagy beszélgettek vagy egy mást csókolgatták míg meg nem unták és fel mentek a szobájukba. Gihi :3. A fiúk egymással beszélgettek, de ha valakit egy kicsit is ismertem az rá csapot egy aprót a fenekemre.
-Jaj te huncut! :3
*Szóltam utána majd pár szót váltottam vele, de végül ő is ment tovább. Le néztem Miura aki a karomban fogtam aki pedig nyávogva fel nézet rám.
-Játszani szeretnél? Akkor tessék itt a kis labdád.
*Eldobtam neki egy apró labdát amire ki ugorva a karomból máris utána vetette magát.

*Mosolyogva néztem Miut ahogy kergeti a labdát ami végül az egyik lány felé gurut aki egy mangával a kezében gubbasztott a sarokban. Miu hamar oda ért majd a szájába véve a labdát észre vette a kezet ami felé nyúlt. Cica szemeivel figyelmesen és türelmesen várt a füleit hegyezve. Aztán ahogy a kéz el sem érve őt vissza indult elengedte a labdát és minden további nélkül a lány ölébe ugrott. Pár lépé után fejét át dugta a könyvecske alatt és egy határozott nyávogással oda simította a fejét a lány mellkasához és közben halkan dorombolni kezdett.
~Áhá Miu máris új barátot talált.
*Rá nézésre nem ismertem a lányt, de aranyosnak tűnt, kicsit hasonlított az egyik szégyenlős barátnőmre. Oda is mentem a lányhoz és elé állva meg szólítottam.
-Szia Hana Ikumi vagyok ő pedig a cicám Miu. Nagyon barátságos, de ha nem simogatod meg amikor érte nyúlsz, akkor ő fog a kedvedre tenni addig amíg nem barátkozol meg vele.

*Kérdőn néztem rá mikor  mondta, hogy nem akarta és nem bántotta Miut.
~Kis édes :3.
*Mosolyodtam el ahogy végül meg simogatta Miut.
-Te is édes vagy.
*Meg simogattam Ai-chan fejét, hogy ebből tudja minden rendben van.
-Te félénk vagy ha jól gondolom. Igaz Ai-chan? De persze ezzel nincs is semmi baj nagyon aranyos vagy így és jól áll neked. De néha bátornak kell lenni nagyon bátornak. Bátorítóan rá mosolyogtam. Ügye le ülhetek melléd?
*Meg várva a válaszát le ültem ha engedte majd meg néztem mit olvasgat.
-ÁÁ egy manga imádom őket. Nekem a romantikus szerelmesek tetszenek a legjobban, de szinte bár melyiket el olvasom. Az egyikből még recept ötletem i volt amit meg csináltam és nagyon finom volt. Hmmm az a húsos birka pempő meg locsolva kecske....
*Gyorsan el haraptam a mondatomat mielőtt ki mondtam volna.
-Bocsi ha hirtelen rosszul lettél én elég ok másoknak furcsa dolgokat eszem.

*Úgy tűnt nem hoztam hoztam zavarba azzal, hogy miket fecsegek az étkezési szokásaimról és meg engedte, hogy egy pillantást vessek a könyvére. Vissza adtam neki, nehogy azt higgye, hogy el akarom venni. Láttam rajta, hogy el volt vörösödve miután meg láttam milyen mangája van. Kicsit el mosolyodtam és közelebb húzódtam hozzá.
-Ne aggódj én is olvasgatok néha yaoit és yurit is. Nincs ebben semmi rossz. Itt suliban sokan szoktak ilyesmiket olvasgatni vagy más fajta könyveket. 
*Mi közben én magyaráztam Miu aki már meg kapta a simogatását, most csak ott üldögélt fejét továbbra is a Ai-chanak támasztva.
-De én nem csak olvasni szeretem a mangákat néha meg is valósítom őket. Hihi én ilyen vagyok. De mond csak akarod, hogy meg mutassam a sulit vagy valamit? Vagy szeretnél a barátnőm lenni?