Társalgó

Fubuki felajánlotta, hogy esetleg Sayokoval is játszhatnék egy kört. Én meghúztam a vállam és bólintottam.
-Jól van, tőlem játszhatunk.-Mondtam, majd felnéztem a lányra aki kis vonakodás után elfogadta a felajánlást. Én csöndben vártam ahogy ismét felállítja a pályát. Megtettem volna ha kéri, de nem kérte. Közben beszélgetett Fubukival, én továbbra is csöndben vártam, bár kicsit furcsálltam, hogy már is ennyire barátkozik vele, de aztán el is eresztettem a gondolatot. Én kezdhettem így kezdtem is. Löktem, és szét küldtem az összes golyót, balszerencsémre egyik se jutott el a lyukig.

Sayoko előkészítette a golyókat a következő körre. Aztán megállapította, hogy holnap szombat lesz. Katsurora pillantottam, majd a lányra, amikor feltette a kérdését.
-Hát...azt hiszem, hogy nincs akadálya.
Megint a fiúra néztem, ha ellenvetése van, akkor nem megyek el Sayokoval. De az sem zavarna, ha velünk tartana. Egyébként sem tudom, hova akar vinni.
-Hova akarsz menni pontosan?

Sajnos Sayoko belökte, így kénytelen voltam várni a körömre, közben persze Fubukival történő beszélgetésére is felfigyelek. Ő úgy döntött, hogy szívesen vele tart, bár azért az én engedélyemet is kikérte. Egy halvány mosollyal nyugtáztam, hogy nyugodtan mehet. Nem hiszem, hogy ez a lány annyira rossz lenne, és ha az, akkor úgyis megfagy mielőtt próbálkozhatna. Meg különben sem akarom magamhoz láncolni, szabad akarata van, nem sértődöm meg ha másokkal is eltölt egy kis időt. Én közben türelmesen vártam Sayoko következő lövését miközben a krétával megdörzsöltem az én dákóm.

-Nem nagyon. Többnyire az iskola területén töltöm az időmet. Ritkán mozdulok ki a városba.
Figyeltem a játékot a beszélgetés közben. Kíváncsi voltam, ki fog nyerni. Az előbb szerencsém volt, de amúgy Katsuro könnyedén elvert volna. Katsuro egy mosollyal válaszolt a kérdő tekintetemre. Ezek szerint nem lesz harag, ha elmegyek Sayokoval. Mondjuk egész kedves.
-Akkor már én is szét nézek...hátha találok valamit, ami megtetszik.-gondolkodtam hangosan.

Egy pillanatnyi pislantás következett, észre se vettem, hogy másodjára is lökött. Kicsit megráztam a fejem.
-Bocs. Elbambultam.-Mondtam védekezőileg, miközben végig tekintettem ismét a terepen. Tényleg ellökte, hogy nem vettem észre? Mindenesetre felzárkóztam és óvatosan végig tekintettem a területen mielőtt felkészültem a lökéshez, és eltettem két golyót egyszerre, majd egy harmadikat is megcéloztam, de az visszapattant a lyuk széléről. Nos mást már nem nagyon tehettem vissza léptem hát hagytam Sayokot lépni.

Jobban belegondolva tényleg jól jönne pár új ruha. Bár nem akarok nagyon költekezni. Megtehetném, de nem akarom szórni a pénzt. Felelőtlen dolog. Meg Katsuro sem olyan, aki az ilyesmit értékeli.
-Jól van. Akkor a busznál majd találkozunk.
Közben folyik tovább a játszma. Még nem tudnám megmondani, ki fog nyerni. De nem is fontos. Ez egy játék. Nincs tétje.

Újabb lövésekre került sor, amiket nem én adtam le. Közben csendesen hallgattam a beszélgetést. Most én halkultam a némaság szintjére, inkább a játékra koncentráltam, hisz nem igen olyan beszélgetés folyt amibe beleszólhatnék... Mondjuk már végeztek is. Ezt követően Sayoko még lőtt egyet, de kis híján beleverte magát egy gödörbe. Kicsit örültem, hogy végül nem veszített. Kicsit túl hamar kezdtük, hogy már be is fejezzük. A megjegyzésén csak bólintottam inkább magamnak mint neki, miközben újra végig tekintettem a pályán. Végül sóhajtottam. Igaz magát kellemetlen pozícióba sodorta, de ez rám ugyanúgy igaz volt. Végül csak sikerült kipecáznom a fehéret, és el is találtam az egyik golyót, ami be is ment. A rossz hír ott van, hogy nem az enyém volt, szóval ez egy ingyen pont neki, nekem pedig ismét a kis pad jutott, így hátrébb léptem.

A beszélgetés abba maradt, így aztán mindketten a játékra fókuszáltak. Én pedig azt tettem, amihez a legjobban értek. Csendben ültem és vártam, hogy mikor történik valami, amire érdemes reagálnom. Kedvem lett volna rajzolni, de nem akartam, hogy azt higgyék unatkozom. Így maradt a csendben figyelés. Aztán végül mégis elővettem a mobilomat és átfutottam rajta pár dolgot, miközben fél szemmel rájuk is figyeltem.

Vártam csendesen ahogy Sayoko játszott, és vártam a saját lépésemre. Ezt követően átadta. Utólag bedobott egy kérdést, amire feltekintettem. Nem igen tudtam miért érdekli, de azt hiszem csak beszélgetni próbál, mindenesetre válaszoltam.
-Körülbelül három éve, de nem egy huzamban.-Mondtam halkan majd felállítottam a lökésem és megtettem azt amit ő inkább nem kísérelt meg. Belöktem az ő golyóját és még kettőt a sajátomból, így kiegyenlítettem. Most viszont, át akarta adni Fubukinak a játékot. Egy kicsit felhúztam a szemöldököm. Megvakartam a tarkóm. Úgy tűnt nem igazán akar játszani, vagy csak Fubukit akarja szórakoztatni. Nem igen tudom mit mondhatnék, így nem is nyitottam ki a szám, csak vártam a döntésre. Aztán valami eszembe jutott valami.
-Talán, játszhatnátok felváltva.-Dobtam fel az ötletet, bár lehet már elkéstem vele.

Épp egy e-mailre válaszoltam, amikor Sayoko megszólított, így felnéztem és kissé zavarba jöttem.
-Ja,bocsi. Csak válaszoltam egy ismerősömnek.
Mindketten tettek egy ajánlatot, végül Katsuroét fogadtam el. Eltettem a telefont és felálltam, majd átvettem a dákót.
-Akkor most játszunk mi ketten.-mondtam a lánynak.

//Bocs a késésért.//

Fubuki elfogatta a javaslatom, de talán előbb hagyhattam volna választani, most viszont már mindegy volt. A kérdésre csak bólintottam, és pár lépés után oda is léptem Fubukihoz, és átnyújtottam a dákót.
-Sok sikert.-Mondtam egy kis mosollyal, majd, hátrébb léptem, és el kezdtem figyelni, hogyan alakul a játék.

Katsuro átadta a lehetőséget, így most én játszhattam Sayokoval. Igazából nem reméltem, hogy nyerni fogok. Csak a játék öröméért csináltam. Meg hogy ne azt lássák, mennyire unom. A biliárd nem az én játékom. Eljátszok vele, de nem tud hosszú távon lekötni.
-Köszi.
Kissé elvesztettem a fonalat,akkor most ki is jön? Kérdőn néztem Sayokora.

Most, hogy el jött a hidegebb idő sokkal jobban fel öltöztem. Persze melegen és minden rózsa ruhadarabom rózsa szín volt. El is gondolkoztam mikor meg pillantottam magam az egyik tükörben.
~Hmm nem túl Barbie babás így? Lehet kicsit változtatnom kéne a ruha táramon. Talán majd vehetnék pár fekete ruha darabot is, csak abból nem emelkedik ki a hajam színe. Hát még meg kell gondolnom.
Ki néztem az ablakon és néztem ahogy esik a hó.
~Most már itt vagyok egy ideje és nem mondhatnám, hogy sok barátom van.

Már jó pár napja, hogy be kellet iratkozzak ebbe a suliba... semmi kedvem nem volt.. evégre egy rakás szemét jár ide.. és még szabályok is vannak. Ha nem tartom be kivágnak és az nem lenne túl fényűző a számomra. Majd igyekszem visszafogni magam, hogy ne öljek meg senkit. Mint mindig ma is ellógtam az órákat és körbejártam a sulit unalmamban, végül a kollégium társalgójában kötöttem ki egy könyvel a kezemben...Művelődünk egy kicsit. Jobb dolgom úgysincs egyenlőre.

Mikor el fordultam az ablaktól észre vettem, hogy annyira el kalandoztam, hogy észre sem vettem a fiút aki ott olvasott nem messze tőlem. Nem akartam meg zavarni az olvasásban ezért inkább nem szólaltam meg. De észre vettem, hogy a ruhám színe és az ő haja színe meg egyezik.
~Azt hiszem még is le kell cserélnem a ruha táram. Így egy kicsit bizarr, hogy itt egy rózsa szín hajú fiú. Kisé nyernek tűnik első rá nézésre, de lehet, hogy igazából rendes fiú.

Elég rendesen belefeledkeztem a könyvbe.. elég jól megírt horror sztori, de félbeszakítottak. ahogy az lenni szokott a hajam nem éppen hétköznapi színe bökte pár izomagyú csőréz, akik kötözködni szerettek volna. Nemes egyszerűséggel ignoráltam őket, mivel még tartom magam a szabályokhoz. Ez viszont bökte a csőrüket és a vezérbunkó megérintette a vállamat.... így szimplán lefagyasztottam a kezét a válláig amitől berezelt és futás lett a vége.. elég hangos volt, fel is hívta az ott lévők figyelmét de nem érdekelt, csak leporoltam a vállam amihez a mocskos kezével hozzáért. Lettem a könyvet és a közeli automatához mentem egy epres jégkrémért.. visszafele pillantottam meg egy rózsaszínbe öltözött lánykát... elég szép teremtés.. Kacsintottam egyet mikor tekintetünk találkozott, majd helyet foglaltam az eddigi helyemen és elkezdtem elfogyasztani a jégkrémemet.

Kicsit meg rémültem mikor a fiúra rá szálltak és bár nehézkesen, de végül odébb mentem. Nem akartam bajba kerülni, de úgy éreztem tennem kellene valamit. Gondoltam be vetek egy adag tündér port az talán segít. De mire rá szántam magam a fiú meg oldotta dolgot. Majd rám nézet és kacsintott. Ettől kissé el vörösödtem és zavartan félre néztem. Nem tudtam mondjak-e valamit csak félve tekingettem rá még mindig vörösen.

Mivel semmi dolgom nem volt és a szobámban valószínűleg szétuntam volna a fejem, gondoltam benézek a társalgóba, hátha találkozok pár ismerős arccal. Amint beléptem az ajtón, három züllött külsejű srác jött velem szemben siető léptekkel és az egyik meglökte a vállamat, amint elhaladt mellettem. Utána akartam szólni, de aztán meglepődtem, mikor megláttam, hogy az egyik karja le van fagyasztva.
~ Biztosan olyannal kezdett ki, akivel nem kellett volna. - gondoltam.
Miután a három srác eltűnt a sarkon, körülnéztem, hogy találok-e valami ismerőst... és ekkor megláttam Atsumit és gyorsan az ajtó melletti automata mögé bújtam épp annyira, hogy ne lásson meg.
~ Gyönyörű, mint mindig... - gondoltam és újra azt a furcsa érzést kezdtem érezni a mellkasomban, a szívem hevesebben kezdett dobogni.
~ Felejtsd már el őt! - szidtam le aztán magamat. ~ Megvolt rá az esélyed, de elcseszted! Ennyi!
Aztán észre vettem, hogy Atsumi elpirult és azt az blak alatt ülő furcsa, rózsaszín hajú fiút nézi. Erre hirtelen dühös lettem, de igyekeztem lenyugtatni magam.
~ Ő már nem a tiéd, úgyhogy csak nyugodj le!
Kár, hogy a józan eszem és a szívem csak ritkán ért egyet egymással.