Poszthumán vámpírok
Noha meglehetősen ritkának számítanak, ezek a vámpírok nagyon is gyakran jelennek meg regényekben, filmekben, sőt itt-ott még folklórban is. Egykor emberek voltak és egy vámpír kiszívta a vérüket, azonban még a legfalánkabb vámpírok is ejthetnek néhány trehányságot: ritkán előfordul hogy ha meghal áldozatuk vérveszteség miatt marad bennük néhány csepp vér, s még annál is sokkal ritkábban valami különleges dolog is történik. Pontosan ennek nem tudni az okát, de ezekben a ritka esetekben az ember DNSe vámpír DNSé válik, akinek holtteste így nem indul bomlásnak, s néhány napot vagy egy hetet követően a holttest ismét működésbe indul. Mivel az "áldozat" lelke a világban ragadt, rögtön vissza tud térni a testébe és az így a szó teljes értelmében életre kel. A poszthumán vámpíroknak érdekes módon sokkal inkább az igazi vámpírokhoz hasonlítanak (tulajdonképpen majdhogynem teljesen megegyeznek velük) mint a dámpírokhoz, így az ő képességeiket nyerik el. Hogy mi az ami mégis mássá teszi őket? Egyszerű dolgok: a poszthumán vámpírok habár ugyanolyan gyakorisággal kívánják a vért mint vámpírnak született társaik, kicsivel többet kívánnak azoknál. Ez még nem minden, hiszen megfigyelhető hogy néha memóriazavarokkal küzdenek a vámpírrá válás előtti idejükkel kapcsolatban. Utolsóként egyetlen fontos dolog jellemző még rájuk és ez a tény hogy vámpírrá válásuktól testük nem öregszik tovább, ennek ellenére a poszthumán vámpírok erősödhetnek ugyanúgy mint tisztavérű társaik. Vérük feltűnően fekete színű