Akaki Kaede szobálya

-Nem bántottak? Akkor ne csinálj többet ilyet. Ha egyedül érzed magad, hozzám mindig jöhetsz. Szívesen látlak bármikor.
Továbbra is öleltem, nem akartam elengedni, míg meg nem nyugszik. Bár talán épp én izgattam fel a szavaimmal. Pedig nem az volt a szándékom.
-Én mindig itt leszek neked. Oké?

Azért valamennyire mintha mégis kezdett volna megnyugodni. Közelebb is csusszant hozzám, így hát nem engedtem el. Most egy darabig azt hiszem itt maradok vele, nehogy megint butaságot csináljon. Tény, hogy ezer más dolgom volt és nem tudtam mindenre és mindenkire időt szakítani. Úgy tűnik neki nagyon is kell a törődés. Ha más nem törődik vele, akkor majd én megteszem. Akkor is, ha cserébe másokat kell hanyagoljak kicsit.
-Jobban érzed magad?

Kezdett megnyugodni, így lassan én is. De viszont magára nem hagyhatom, mert még megint butaságot csinál magányában. Most egy ideig vele maradok, hogy ne legyen egyedül.
-A suli? Megyeget. Sosem voltam kitűnő tanuló, de elég jó ahhoz, hogy ne legyen okom szégyenkezni.-válaszoltam a kérdésére.
Kicsit megsimogattam a fejét, közben figyeltem, hogy szorongatja azt a babát.
-És neked? Jól megy?

Kaede láthatóan nehezen vallotta be, hogy nem túl jók a jegyei. Nem szokásom együtt tanulni senkivel. Illetve csak Shinaval, de az általában más tevékenységgel végződik. De talán Kaedenek segíthetnék valamennyit.
-Akarod, hogy segítsek tanulni? Mármint úgy értem, hogy tanulhatnánk együtt. Mondjuk egy év végi közepes osztályzatra? Mit szólsz?
Jobb ötletem hirtelen nem volt. Elvihetem mulatni, de annál most több törődés kell neki.

-Á, tehát a feleléssel van a gond. Melyik sensei goromba veled?
Kicsit összébb húzódott szegény. Bizonyára nem kevés kellemetlen élménye volt emiatt. Sajnos nem minden tanár alkalmas a tanításra. A legtöbb bőven jó volna portásnak. Vagy annak se.
-Akkor kellene gyűjtened egy kis bátorságot.-mondtam kedvesen.

/Jó türelmes vagy /

Nem igazán kaptam választ a kérdéseimre. Na nem mintha tehetnék bármit is egy tanárral szemben. Mármint kockázat nélkül. Csak csendben figyeltem, mit is csinál a leányzó.
-Ha nem hagyod, nem tudok segíteni.-mondtam végül.
A vállára tettem a kezem és egy kicsit magamhoz húztam. Szeretném éreztetni vele, hogy rám számíthat.

Félénk lányka, még az érintésemre is összerezzen egy kicsit. Tényleg ráférne egy kis keményítés. Vagy valaki, aki mindig kiáll mellette. Bár nem láttam a fejébe, így nem tudhattam, mi történt vele igazából.
-Még nem tudom. Kiokoskodjuk valahogy. Addig is, szólj, ha bármikor bármire szükséged van. Ha csak beszélgetni akarsz, itt vagyok. Akárcsak akkor, ha egy ölelés kell. Oké? De ne csinálj mégegyszer ilyen butaságot. Mindig van tovább. Ne add fel, mert egyszer nem sikerült valami.

Láttam, hogy nem nagyon sikerült meggyőzni. Pedig tényleg nem tudtam, hogy hogyan segíthetnék rajta. De nagyon szerettem volna. Végül lassan átöleltem, amikor azt mondta, nem tudok segíteni.
-Kitalálom, hogyan segítsek neked. De ne lásd olyan sötétnek a világot, hogy butaságot csinálj miatta. Semmi sem éri annyit, hogy csak úgy eldobd a legértékesebbet magadtól.
Megsimogattam a fejét és a hátát is. Azt akartam, hogy higyjen nekem és végre lássa azt, hogy nem az a megoldás, amit ő akart tenni.