Démonok Háborúja
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Yokai Taisen - War of Demons
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  KeresésKeresés  

 

 Elie a Róka

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Elie

Elie


Hozzászólások száma : 1321
Join date : 2016. Jan. 18.

Elie a Róka  Empty
TémanyitásTárgy: Elie a Róka    Elie a Róka  Folder-openHétf. Jan. 18, 2016 1:52 pm

Név: Elie
Nem: Lány
Kor: 16
Faj: Démon Róka
Jellem: Barátságos szelíd jellemű. Kisé ijedős, feledékeny és ügyetlen kissé
Szexuális beállítottság: Első sorban a lányokhoz kötődik jobban, de nem veti meg a jó képű fiúkat, Róka ként viszont nem veti meg más fajta állat fajok közeledését. (jelenleg még szűz)
Test alkat: 165 cm magas és 50 kg,
Haja: Hosszú vörös.
Farka színe és bundája: Vörös
Szeme: Piros  
Ruházata: Fekete ruha, piros nyak kendővel, szürke kötény szerűséggel és szürke harisnya, fejét fekete fő kötő.
Jelenlegi menedék helye: Városi park

Elie születése ott kezdődött amikor anyja egy puska lövésétől fél holtan este be lopakodott a Namakoto ház pincéjébe. Persze ha azt lehetett lopakodásnak nevezni, hogy mindent levert míg meg próbált biztonságos helyre jutni. De a Namakoto család fel figyelt a nagy lármára és ott meg találták a sebesült rókát akin már nem tudtak segíteni azon kívül, hogy segítettek meg születni Elinek. Aki persze róka ként bújt elő anyja hasából és a család Tomoko nevű lányától kapta a nevét miután ők úgy döntöttek, hogy az új szülőt rókát inkább házi kedvencnek tartják meg. A kis Elie mint házi kedvenc elsőre kutyáknak való nevelést kapott, hogy akár a ház őrző ként lehessen később a családnál. De pár év múlva Tomoko nagyon meg betegedet és Elie segíteni akart a gazdájának akire róka ként nagyobb testvérének hitt. Éppen ezért felugrott a beteg ágyára és, hogy támogatásáról tegyen tanú bizonyságot meg akarta fogni a lány kezét. De mivel ez mancsokkal nem igazán akart sikerült azt kívánta magában, hogy bár csak ember lehetne ő is. Annyira szerette a lányt, hogy észre sem vette mikor alakot öltve meg foghatta a lány kezét immár ember kezekkel, a család legnagyobb ámulatára. Innentől jöttek Elie számára a kicsit nehezebb évek, mert Tomoko gyógyulása után meg kellet tanulnia emberként viselkednie, ennie, járnia és beszélnie. Persze a családnak sem volt könnyű, mert sokan kezdtek kérdezősködni a szomszédok köréből akikkel el kellet hitetni, hogy ő egy távoli rokon árván maradt lány, akit ők nevelnek fel. Ezért is kelet egyre többször neki embernek ki adnia magát pedig sokszor jobban szeretett volna inkább róka lenni. Viszont ember ként még fürdőzés közben is együtt lehetett Tomokoval akivel egyre jobb testvéreké váltak. Az egyik este folyamán fürdés utáni pillanatban mikor még 11 éves volt egy véletlen folytán meg botlott és közvetlenül Tomokora dőlve meg puszilták egymást. Abban a pillanatban ijedten és pirulva fordultak el egymástól, mert úgy tudták ilyet csak a szerelmesek csinálnak és csakis fiúval. De akkor amint egymásra pillantottak úgy érezték meg kell ismételniük. A már szándékos ismétlést egy kopogás zavarta meg az ajtón amikor be jött Nakamoto úr Elie nevelő apja, hogy ki derüljön készen állnak-e az  esti le fekvésre. Ők persze egyből igent mondva szaladtak az ágyba. De az este nem akart gyorsan el telni, mivel mind ketten zavarban forgolódtak ami végül azzal tőrt meg, hogy Elie át feküdt a másik lányhoz és átölelve biztosítsa őt arról, hogy mennyire szereti. Még mindig remegtek az újdonságtól, de átbeszélve az érzéseiket lassan elaludtak. El is telt pár hónap é titkon egyszer egyszer meg ismételték a korábbi csókot, de csakis alvás előtt és össze ölelkezve. De ahogy mondani szokták az élet kegyetlen. Mert egy éjszaka  hatalmas föld rengés el nyelte az egész Nakamoto családot a környékkel együtt. Elie a törmelék alá szorult jó pár napig, ahol a halott testvérét akit már nem csak testvér ként szeretett ölelgette míg egy kutya szimata miatt meg találták. Akkor el sem tudta hinni, hogy ő túl élte míg a családját el vesztette. Sokat sírt és alig evett. Az árva házban nem sokan törődtek vele és nem is jósoltak neki új szülőket. Talán így is kellet volna lenni-e, de nem így lett. Egy új család vetet magához ők voltak a Hokozuk akik nem is azért vették magukhoz, hogy gyermekük legyen hanem azért, mert el akartak dicsekedni azzal, hogy furcsa egy teremtményt tartanak piros szemekkel. Persze, hogy meg mutogathassák őt gazdag ismerőseiknek apránként cselégnek tanították. Nem volt könnyű munka be illeszkedni az új családba, mert sokat sírt Tomoko miatt. De a Hokozu úr egyszer azt mondta neki egy napon, hogy biztosan nem azt szeretné a régi családja, hogy mindig értük sírjon, hanem azt, hogy legyen vidám és élje az életét. Elie hit neki és úgy döntött szolgálja az új családot. Bár nem tudhatta, hogy új családja maffiózókból áll és egy maffia háború miatt el veszti őket. Még emlékszik az éjszakára mikor be törtek hozzájuk és mindenkit meg öltek és mindent fel gyújtottak a gengszterek. Még emlékszik, hogyan menekült el a tűz és golyók elől a parkba ahol róka ként bújt meg. Ahol még most is bujkál koszosan és bolhásan amit nem rég egy kóbor kutya ragasztott rá amikor az meg támadta és akkor életében először fogaival védekezve harapót vissza és kergette el a területét és menedékét háborítótól.

Képességek:
Sosem tanulván semmi képességet így erejét nem tudja használni. Viszont tud harapni és mer harapni.
Ideiglenes képesség: bolha zápor
Vissza az elejére Go down
Akashiya Moka

Akashiya Moka


Hozzászólások száma : 49
Join date : 2011. Mar. 26.

Elie a Róka  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elie a Róka    Elie a Róka  Folder-openHétf. Jan. 18, 2016 5:09 pm

Szia!

Átfutottam az előtörténetedet. Itt-ott van benne helyesírási hiba, de ettől eltekintve rendben van. El van fogadva. Írj adatlapot és kezdheted a játékot.
Vissza az elejére Go down
 
Elie a Róka
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elie a Róka
» Démon róka

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Démonok Háborúja :: Karakterlap :: Névsor :: Előtörténetek-
Ugrás: