Név: Erika Bayerlein
Nem: lány
Kor: 14
Faj: félvámpír
Jellem: Erika mindig is furcsa lánynak számított, bár sosem lógott ki annyira a közösségből, hogy flúgosnak tekintsék. Inkább csak ő maga nem keresi aktívan az emberi kapcsolatokat, remekül megvan a saját kis videojátékokkal teli világában. Ennek megfelelően aktívan érdeklődik a számítástechnika és a különböző reáltantárgyak irányába, ahol egész jó sikereket könyvelhetett el, persze a többi tantárgy rovására. A humán tantárgyakból egyedül a történelmet szívleli, mivel a kedvencei a történelmi háborús játékok, és éppen ezért szereti a military cosplayt is. Jó pár tökéletes replika egyenruhája van a német hadseregből, amelyeket szívesen visel bárhova, bár legtöbbször csak a négy fal között veszi fel őket. Legfőbb vágya, hogy felnőve videojáték-tervező vagy katona legyen, esetleg mindkettő. Bár maga remekül megvan úgy is, hogy nem keresi mások társaságát, ha a körülmények úgy hozzák, meg tudja találni a közös hangot bárkivel, valamint mások közeledését sem utasítja vissza alapos ok nélkül. Mások rossz személyiségjegyeit is képes tolerálni, sőt gyakran a nyílt gúnyolódást is figyelmen kívül hagyja, bár ha eléggé felbosszantják, nem áll jót magáért. Ha valakihez elég közel kerül, képes rengeteg időt és energiát szánni a kapcsolatukra, ami sokak számára fojtogató érzésként hathat, bár neki ez sosem tűnik fel. Hajlamos néha a szórakozottságra és a szétszórtságra, szobájában gyakrabban van káosz, mint rend, aminek apja bizonyosan nem örülne. A német precizitást valószínűleg csak a gépekkel való foglalatoskodásban örökölte, amelyet azonban nagyon komolyan vesz.
Szexuális beállítottság: biszexuális
Küllem: 161 centiméter magasságával átlagosnak mondható, mellette súlyosa is arányos, 44 kilogramm. Mellmérete szintén arányos testéhez, bár ő mindig úgy érzi, felesleges pluszt jelentenek a testén, és az egyenruháit is elrontják. Szeme, akárcsak haja szürkésbarna. Frizurája elég rakoncátlan és legtöbbször sajnálja a drága időt rendbe rakni, így gyakran vadócosan néz ki. Félvámpírként haja átalakulás után teljesen kifehéredik, szeme pedig vörössé válik, amit igen előnytelennek tart, ezért szinte mindig emberi formájában van. Erejét az apjától kapott dögcédulában tartja, amit ezért mindig a nyakában visel, nehogy elhagyja azt. Mivel csak félig vámpír, emberi formájában nem ártalmas számára a víz, de átalakulva ugyanúgy veszélyes vele érintkeznie.
Viselt tárgyak: mobiltelefon, pénztárca, dögcédula, apja Vaskeresztje
Előtörténet:
Rangoon egyik módos házában tizennégy éve felsírt egy gyermek, akit szülei Erikának neveztek el. Azért erre a névre esett a választás, mivel ez egyszerre japán és német keresztnév is, apja ugyanis német volt, szabadúszó zsoldos, a Bundeswehr egykori alezredese és a mianmari diktatúra katonai tanácsadója, anyja pedig a helyi japán nagykövetség alkalmazottja. És ami még fontosabb, apja vámpír volt, míg anyja egyszerű ember. Erika ebben a sok szempontból furcsa környezetben kezdett felnőni, ám mégis ezekre az évekre tekint a legnagyobb örömmel, hiszen itt mindig együtt volt a család. Mivel a város egy elkülönített részén éltek, amit állandóan katonák őriztek, hét éves kora előtt el sem hagyhatta ezt a környezetet, és talán ennek tudható be, hogy szívesebben van otthon, mint odakint. Mindezek mellett odakint a bizonytalanság érzése is rátör, mivel a szülei mindig azt mondták neki, hogy a negyeden kívül nem biztonságos tartózkodni. Apja viszonylag kevés időt volt velük, sőt néha napokra eltűnt, állítólag valamilyen távoli katonai egységhez. Erika viszonylag hamar rátalált a számítógépekre, amiken kezdetben csak játszott, ám amikor az általa használt gép egyszer csak elromlott, késztetést érzett arra, hogy megjavítsa. Nos, igazából még jobban elrontotta az egészet, amiért aztán anyja összeszidta, de ez az eset arra indította, hogy jobb legyen, és még keményebben próbálkozzon. Tíz éves kora körül már gond nélkül végzett el mindenféle kisebb javítási munkát. Kíváncsisága és a határok feszegetése abban is megnyilvánult, hogy szívesen kutakodott a házban. Költözésük előtt egy évvel találta meg apja titkos rekeszét a beépített szekrényük mögött, amiben mindenféle régi relikviák sorakoztak: kopott könyvek, egy régi pisztoly, és egy egyenruha, amit rögtön fel is próbált. Pechjére éppen akkor kezdett el benne játszani a tükör előtt, amikor apja hazajött egy kiküldetésből. Mikor meglátta az egyenruhába, pisztollyal hadonászó Erikát, odarohant, durván kikapta a kezéből, és majdnem meg is ütötte, ő pedig sírva rohant el. Később, mikor megnyugodott kicsit, visszasomfordált, ám apja nem tűnt ezúttal mérgesnek, és közölte vele, hogy ha eljön az ideje, mindent el fog neki mondani, ám erről senkinek sem beszélhet. Erika tartotta a száját, és még az anyjának sem merte elmondani az esetet és élete legnagyobb felfedezését. Alig egy év múlva szülei hangos vitatkozásba kezdtek, és ahogy az ajtón túlról ki tudta venni, az volt a vita oka, hogy apukáját valami messzi országba küldték, anyukája pedig nem akart egy olyan helyre költözni. A vita napokon keresztül folyt, míg végül azt kellett látnia, hogy szülei egyszerűen egymáshoz sem szólnak. Ő még inkább a számítógépek világába menekült, mivel nagyon zavarta a kialakult helyzet. Végül külön utakon indultak el, ám az indulás előtti éjszaka apja titokban elbúcsúzott tőle, és adott neki egy dögcédulát, hogy azt viselje mindig. Maga sem tudott róla, hogy képességei feléledőben voltak, és csak gondokat okozhatott volna, ha kiderül titkos hatalma. Megígérte Erikának, hogy találkoznak még, amire végül hét évet kellett várnia. Azt is mondta neki, hogy ezentúl nem szabad sírnia, és mindig erősként kell viselkednie, hiszen ő is a Herrenvolk része. Erika megígérte ezt, de másnap nagyon küszködnie kellett könnyeivel, és csak akkor merte kiengedni őket, amikor kellő távolságra otthagyták a házat. Egy páncélozott autó vitte ki őket a repülőtérre, ahol egy járattal elhagyták az országot.
Nehéz volt az életet megszoknia Japánban. Annyival másabb és furcsább volt minden, az osakai iskolában is nehezen talált közös nevezőt a többiekkel, akik gyakran csúfolták német neve miatt. Nagyjából ekkor tanulta meg ignorálni az ilyen embereket. Az elkövetkező években még jobban a saját kis világába vonult vissza, mivel sokkal kellemesebbnek találta, mint bármilyen más eshetőséget. Nagyszüleit ugyanakkor megkedvelte, és mint kiderült, nagyapja régebben katona volt a világháborúban. Mivel közelebb voltak az iskolájához, odaköltözött és szívesen hallgatta történeteit, nézegette fényképét és régi egyenruháját. Korábban is nagyon foglalkoztatták a katonai dolgok, de ezután még jobban. Mivel a valóságban nehezen elégíthette volna ki kíváncsiságát, ez még egy pluszpont volt a videojátékok javára, ám ezek mellett szívesen elbabrált mindenféle kisebb-nagyobb géppel is, például irányítható játéktankjával, amit a híres Tigrisről mintáztak. Nagyjából 12 évesen kezdte el az internetről beszerezni a különböző egyenruhákat saját méretébe, és gyakran viselte őket az utcára is, ahol időnként meg is állították, hogy egy közös fényképet készíthessenek vele. Erika ezért jó dolognak tartotta az egészet. Jó három hónap telt el így, míg egyszer anyja is meglátta, hogy kedvenc német egyenruhájában, egy Waffen-SS Obersturmbannführeri uniformisban parádézik az utcán, és hisztérikusan parancsolta le róla. Ezt követően csak nagyapjáék házában viselte a ruhadarabot.
Tizennegyedik életévét alig töltötte be, mikor egyik este titokban egy nem várt vendég toppant be a szobájába: tulajdon apja. Erika nagyon megörült neki, ám apja jelezte, hogy maradjon csendben. Egy szoros ölelés után közölte vele, hogy eljött annak a bizonyos beszélgetésnek az ideje. Beszélt neki arról, micsoda is valójában és milyen erőket fojtott el saját magában évekkel ezelőtt a dögcédula segítségével, amit el is vett tőle, hogy megmutassa neki. Erika döbbenten figyelte saját ezüstös haját és vörös szemét a tükörben. Hirtelen hátraugrott, mire feldöntött egy pohár vizet, amiből néhány csepp a lábára ment. Sikítani lett volna kedve az égető érzéstől, de inkább csendben tűrte a fájdalmat, összepréselve az ajkát. Apja elmondta neki, hogy valójában egy vámpír, és a dolgokat, amiket rangooni lakásukban megtalált a múltjához tartoznak, ő ugyanis egy Ahnenerbe nevű szervezet tagja, aminek célja a nemzetiszocializmus végső győzelmének elérése. Erika döbbenten hallgatta, hogy a szervezet csak vámpírokból áll, ám őt azért nem kezdték el kiképezni, mert nem teljesen tiszta a vére egyik szempontból sem. Apja azonban közölte, hogy ő számít a támogatására az eljövendő harcban, ám tanításának más módot kellett találnia. Beszélt egy iskoláról, ahová be kell iratkoznia, és ahol csupa hozzá hasonlót képeznek ki. Erika igent mondott, hiszen mindig is katona akart lenni. Apja visszaadta neki a dögcéduláját, majd egy Vaskeresztet nyomott a kezébe, hogy mindig emlékezzen kötelességére, aztán búcsúzás és elérzékenyülés nélkül elhagyta a házat. Erika marasztalni akarta, de emlékezett ígéretére, hogy ezentúl mindig erős és bátor lesz. Másnap anyja szótlanul látogatta meg, és amikor Erika furcsállva nézett rá, könnyek között kérlelte, hogy ne menjen el abba az iskolába. Nagy volt a kísértés, hogy ne tegye meg, de még nagyobb volt a vágy, hogy egyszer maga is harcolhasson, ahogy mindig is vágyott rá. Így végül elhagyta Osakát, és holmijával együtt elindult, hogy megkezdje tanulmányait.
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Regisztráció 
Belépés 
Keresés 
Tárgy: Erika Bayerlein 
