Haimiya Yume

Hozzászólások száma : 12 Join date : 2013. Jan. 02.

/A karakter egy rövid de eléggé kegyetlen guro mangán alapul, egyszerűen nem tudtam szegényt holtan és megtorlatlanul hagyni! Az előtörténet fogalmazása ugyan nem kemény vonalú, de összefoglalja kicsit a dolgot és ezért gyenge idegzetűeknek nem ajánlom, ugyanakkor nemi erőszakot nem tartalmaz. Aki bírja, olvassa el és érezze át egyes emberek fantáziájának áldozatát, még ha a történet fikció is csupán! Néhány kis méretű képet mellékelek, de maximum fedetlen vállakat mutatnak, hadd maradjanak benne./

Név: Hai no Hime 灰の姫
Álnév: Haimiya Yume
Eredeti név: Yulia Merser
Nem: lány
Kor: 14-18+, 12-nek vallja magát, fiatalabbnak tűnik
Faj: Eleven Tűz Yūrei (~tűz szellem)*

Jellem: Ellentmondásos jellem, aki gonosznak tartja keveset tud, ki jónak, úgy szintén. Nem feltétlenül lobbanékony, de gyűlöli az embereket és még jobban azt, ha mások védtelen gyerekeknek ártanak. Követhetetlenül hosszú idő gyűlölködést követően most is maradt valami az egykori kislány ártatlanságából és szeretetszomjából, nem is beszélve a bánatáról. Talán kicsit zárkózott elsőre, de ha megpróbálják szóval tartani akkor beszédesebbnek bizonyul. Az emlékezés könnyen felzaklathatja és rosszabb esetben akár pánikroham is úrrá lehet rajta. Küldetését, hogy ezer ember felfalásáért jött a világba, egyenlőre nem osztja meg senki mással...

Szexuális beállítottság: biszexuális, talán

Küllem: Egy alacsony, jelentéktelen és látszólag törékeny alkattal rendelkező lány. Hajszíne világosbarna és szemei sötét ciánkékek, melyek akkor változnak el a vörös árnyalatai felé, amikor dühös vagy éppen lelkes valami miatt. Teste nem tűnik idősebbnek tíz évnél, ellenben regenerálódik s így nem öregszik tovább.

Viselt tárgyak: jelenleg a világon semmije nincs, mely csupán most jelent először problémát, hogy testét visszaszerezte

Előtörténet:

"Egy örökkévalóság itt... odakint csupán néhány év! Figyeltelek kislány... éreztem a lángjaidat... éreztem a gyűlöleted... egy örökkévalóság nem volt elegendő, hogy kihunyjanak! Olyan vagy mint Én... elfogtak, elvettek tőlünk mindent és mindenkit, aki valaha is számított... megszégyenítettek és megkínoztak... aztán elpusztítottak hogy végül megcsonkítsanak és húsunkat falják! A szenvedésed véget ért! Én itt vagyok... Én visszaküldhetlek, Én... visszaküldelek! Nem árthat neked többé láng és forróság, Te magad leszel a mindent elsöprő tűzvihar! A nevem Kagu-tsuchi, menj előre és vedd vissza ami a Tiéd... ami a Miénk! Állj bosszút magadért és Érte, Értük... és... Értem! És akkor Én is eljövök, hogy felperzseljük a világmindenséget és hamvaiból újat építsünk azoknak, kik kényszerűen a sorsunkon osztoznak az elégtétel reménye nélkül! Menj Hai no Hime! Menj előre Hamu Hercegnő!"

A... nevem Yu... nem... nem emlékszem... Olyan... olyan mintha régen lett volna, nagyon... nagyon régen. Máshol... más időben... idegen földön... már nincsenek többé... Ők... meghaltak és... nem is tudom kik voltak Ők... hogy én ki vagyok? Én is... meghaltam!

"A neved... hogy hívtak..."

Nem... mintha tisztulna... az arcok, emlékszem rájuk! Egy névtelen országban... a királyi család... az én családom... Nem tudom miért történt... nem értem miért... az emberek ellenünk fordultak... megölték anyám, apám... mindenkit... csak engem nem és Őt... a nővéremet! De aztán... más emberek kezére adtak, gazdag embereknek pénzért egy... másik országban? Talán... vagy nem... Japán... nem tudom, kegyetlen... emberek. Más emberek előtt kényszerítették őt... kényszerítették hogy értem... hogy értem tűrje ahogy... ahogy... én... végig néztem ahogy... ahogy a kés a bőrébe vájt és ő... ő megszégyenítették... levonták a bőrét és... és még élt... azért vállalta önként, mások szórakozására hogy... engem... megvédjen... és én... én ezt végignéztem...

A semmiért! Miért szenvedett a semmiért?! Miért... kell... meghalnom...

Gyűlölöm... gyűlölöm őket! Elpusztították! Elpusztították őt és... mindezt a semmiért... önző, beteg vágyaik és gyilkos mámoruk kielégítésére... mosollyal az arcukon, egy előadás részeként... Hogy aztán... hogy elpusztítsák azt is, amiért meghalt... és vele együtt engem... igen, hazudtak neki... soha nem bocsátottam meg... a semmiért halt meg... nem védhetett meg! Úgy bántak velem, mint valami... mint valami nyers hússal! Érzem még... még mindig érzem... ahogy, ahogy azokat a csöveket... amikkel engem... engem belül átmostak... a számon és.... nem csak a számon keresztül... még érzem ahogy belülről csíp a sós víz, hogy amikor véget ért... amikor végre véget ért...

Nincsenek könnyeim, nem sírhatok igazán! Csak a parázs hullik a szememből, parázs és tűz mindenhol... többé nem fáj... de... a... a fájdalom emléke, a fájdalomé...

És megcsapja az orromat... pácolva... akár egy csirke...

Mert fellógattak egy rúdra... érzem az olaj és a szósz illatát... szagát... belemártottak, lelocsoltak... mint valami nyers húsdarabot... az voltam... élő, lélegző, nyers... nyers húsdarab, csirke... amit... megsütnek! Egy hatalmas sütőbe tettek, az átlátszó falán pedig engem néztek... ahogy ott voltam... csupaszon fűszeres szószba öltözve, szemükben a beteges gyönyör a testem láttán... kezem és lábam csapdában... és... én akkor... mindennél... mindennél jobban rettegtem!

Könyörögni akartam, de a rettegés belém fojtotta a szót... s az ajtó örökre bezárult... a szemek... a szemek és a forróság, ahogy a bőröm felforrósodott és vonaglottam... ahogy fortyogott a pác a bőrömön, mint egy csirke! Csirke... lettem... Táncoltam, kiáltották... "FORRÓ! FORRÓ!" Most is hallom saját sikolyom... "FORRÓ!" és... emlékszem, mikor már a hangom is elhalt... mikor a tüdőmből kiszakadt a forró levegő, égtem én égtem... kívül és belül... mikor lihegtem mint egy kutya, mikor már sültem, hallottam... ahogy saját bőröm és húsom serceg... Nem! Csak visszhang volt a fejemben... addigra már fülembe sült a vér... Olyan voltam, akár... akár egy csirke... mint egy csirke... mert mi lányok... minket csirkéknek hívnak... ezért? Mert úgy sütnek meg... mint egy csirkét?

FORRÓ! FORRÓ! Miért én? Miért fáj? Miért?

És aztán... gyűlölni tudtam őket... amit velünk tettek... elpusztítottak... beteges vágyból... Még mielőtt eltűntem a világból... láttam, láttam magunkat és... hogy megtagadták tőlünk a tisztességet... az ő bőrét kitömték dísznek, és engem... őt is... felfaltak... felfaltak... mint egy csirkét!

Aztán pedig csak égtem és rothadtam, saját utolsó gondolatomtól: a gyűlöletemtől és temetetlen testem átkától. Ott rohadtam lent Yomiban, foszlottam újra meg újra és saját gyűlöletem perzselte lelkemet, ami... mintha csak a testem lett volna... akár egy csirke! Olyan sokáig... elfelejtettem a nevem... az Ő nevét... csak a halálomat éltem át újra és újra, most tűzzel és minden rosszal... a fejemben pedig az a fűszeres szag... a szemek... a sikolyom... tehetetlen vonaglásom... egy örökkévalóságon át...

De akkor véget ért... olyan tüzet láttam, ami felfalta a rajtam sercegő lángokat! Magába ölelt és... ott volt Ő... Kagutsuchi no Kami... az isten, kinek születésekor anyja elégett és ezért apja elpusztította! Ártatlan volt, mint én... őt az istenek szakították darabokra... engem az emberek faltak fel... de Ő... Ő képes volt véget vetni a kínjaimnak! Dicsért és erőt ígért, s megadta egy szavam kérése nélkül! Ezer lélek pusztuljon el, azok is akik engem elpusztítottak... ezer lélek... és akkor utánam jön... és mindazok, akik ártatlanul pusztultak el... Ő is... Ő is! A gyűlöletem többé már nem magamat éget, hanem őket!

És én lettem Hai no Hime... emlékszem, amikor visszatértem. Amikor ott volt előttem az ember, aki kínunkból szórakoztatott másokat! Az embert akkor megragadtam, sültek a karjai fogásom alatt és égtek... futottak a cinkosai... és csak hagytam égni... hagytam üvölteni... "FORRÓ!" hallottam akkor az ő hangját, s zordan néztem szemeibe de ő nem állta a tekintetem. Üvöltött, üvöltött órákon keresztül, mígnem karjai lassan váltak hamuvá, s míg szószból nem jutott neki, hát egy zsák sót kapott összekarmolt arcára... s még élt mikor ugyanott sült halálra, ahol egyszer én is...

S én nem voltam kannibál... én már nem vagyok ember... felfaltam, mert ő is felfalt engem... a testem egyszer az ő testét építette, hát visszavettem és éreztem, ahogy elevenebbnek éreztem magam. S aztán megkerestem a többit... igen, tőlük is visszavettem a testem esszenciáját, lassan... egyenként...

Égjetek... mészárosok, süljetek egyenként... ahogy én is sültem! Égjenek a házaitok is!

És most... ebben az idegen országban... idegen kapuk előtt állok... és lenézek eleven kezeimre és fedetlen testemre, melyeket magam vettem vissza! Még nem sikerült mindannyiukat megtalálnom, korántsem! Érzem gyűlöletem lángjait, emlékeztetnek a fájdalomra és gyűlölöm őket is! De most az én kutyáim, ha hívom őket elő jönnek, tűzzé válok és... ezer lélek... majd... az idő az enyém, tudni akarom hol vagyok. Ruhára van szükségem és... talán másra is? Megpihenni... nem... hogy pihenhetném ki ezt... és ki vagyok én... Yu... Me...

Még nem találtam meg mindet, még a nővérem maradványai is ott várnak valahol. De egyszer talán majd minden szálat elvarrhatok?

/*Nem szeretnék bonyolítani és külön fajt létrehozni, csupán saját használatra kellene és nem élnék vissza a képességekkel, főleg a szociális játékrész érdekelne elsősorban. Két képességen osztozok a kristály vámpírokkal: elemi (tűz) manipuláció és öngyógyítás. Ezen belüli különbség: a feloldásom egy humanoid elemi tűz alakot ad, mi oxigén nélkül nem képes égni, így akkor automatikusan visszaveszem fizikailag ellenálló, de emberi külsőmet./

Tárgy: Re: Haimiya Yume Csüt. Jan. 03, 2013 6:52 pm

Elfogadva, készíts adatlapot és kezdheted a játékot!

Tárgy: Re: Haimiya Yume Csüt. Jan. 03, 2013 7:47 pm

"Speciális" csoport alatt mit értesz/tek? Smile

Hozzászólások száma : 12 Join date : 2013. Jan. 02.

Én is ezt kérdeztem chaten! Szerintem nem diák és nem felnőtt, vagy hasonló? Áááá, lehet hogy a faj dolog miatt?

Vendég

Érdekelne engem az a kis történet? Kaphatok egy linket?

Hozzászólások száma : 12 Join date : 2013. Jan. 02.

Hát, megint megtaláltam és a végét most jobban átolvasva, javítanom kellene az előtörténetemen, de majd csak holnap. Miért érdekel egyébként, ha szabad megkérdeznem?

Hozzászólások száma : 12 Join date : 2013. Jan. 02.

Át is írtam, nem csak a végét. De azok igazából csak apróbb részletek, főleg a második felében.

» Haimiya Yume