Rita Hanami

Tárgy: Rita Hanami Kedd Okt. 16, 2012 8:39 pm

Név: Hanami Rita

Születési hely: Japán

Kor: 18

Nem: Nő

Faj: Ember

Szexuális beállítottság: Hetero

Magasság: 165cm

Súly: 55kg

Szeme színe: Kék

Haj szín: halvány fekete/szürke (derékig érő)

Ruházat: Kedveli ingeket és a rövid szoknyákat így gyakran e képen is öltözködik, ha az idő engedi. A szoknya mellé általában valamilyen egyszínű térdzoknit visel.

Kedvelt színek: Vörös, fekete

Különös ismertető jegy: nincs

Viselt tárgyak: Egy szív alakú aranymedál

Felszerelés: Két darab GLOCK 17 típusú automata pisztoly extrákkal felszerelve (elemlámpa, lézercélzó)

Jellem: Magabiztos és fegyelmezett. Sosem vonja kétségbe a képességeit és úgy gondolja, mindig neki van igaza emiatt meglehetősen önfejű és makacs. Szereti a rendet és azt ha minden elsőre átlátható éppen ezért mindent amit csak lehet „abc” sorrendbe helyez és mindig mindent rögtön elpakol. Meglehetősen precíz és minden igyekszik, tökéletesen végre hajtani nem számit milyen sok időt vesz igénybe. Utálja, a meglepetéseket inkább azt szereti ha mindig minden kiszámítható maga körül és minden úgy alakul ahogy azt ő előre elképzelte. Másokkal eléggé közvetlen, könnyen barátkozik, de ugyan olyan könnyű megsérteni őt. Könnyű elcsavarni a fejét (csak képletesen) viszont ugyan akkor nagyon szégyenlős és könnyű őt zavarba hozni.

Különleges képességek: Az átlagosnál jóval erősebb fizikum és a normálnál gyorsabb regenerálódó képesség. A kézi fegyverek alapos ismerete, kiváló látással, gyors helyzet felismeréssel és kiváló logikai képességekkel rendelkezik.

Előtörténet:

Higgadtan ültem az igazgató úrral szemben, aki épp a rólam készült dokumentumokat vizsgálta majd kérdően nézett rám. Ugyan nem szólt egy szót sem de az arckifejezéséből megtudtam állapítani a fel nem tett kérdését. Mégis mi keresni valója van egy embernek ebben az iskolában. Behunytam szemem majd kifújtam a levegőt felkészülve a válasz adásra, ezután pedig újra kinyitottam a szemem és lágy de határozott hangon kezdtem neki a mesémnek.
- Talán az lenne a legjobb, ha az elején kezdeném. Tokyoban születtem tizennyolc évvel ezelőtt. A szüleim Jessica Miller és Ryotaro Hanami mindketten tudósok voltak és egy cégnél dolgoztak ez pedig a BluePharma Co. nevű nagyvállalat volt. A vállalat már hosszú ideje óta üzemelt és a legkülönfélébb dolgokkal foglakozott. Eleinte egy apró gyógyszergyártó cégként indult de hamar betört az informatikai iparba és onnan idővel a haditechnikai eszközök gyártásával is foglalkozott ám ami a leginkább foglalkoztatta a céget az a génsebészet volt. Ezek eleinte csak egyszerű klónozási kísérletekként indultak ám mikor a cég valahonnan tudomást szerzett a szörnyek létezéséről megpróbálták keverni az emberi és démoni DNS-eket egymással, hogy ezzel egy sokkal tökéletesebb emberi fajt teremtsenek. Vagy legalábbis tudtommal ez volt a céljuk mint tesztalanyt nem igazán avattak be a részletekbe. Eleinte csak állati DNS-el kísérleteztek, amik kellően pozitív eredményekkel kecsegtettek ahhoz, hogy az ott szerzet tapasztalatokat emberekbe is át ültessék a tesztalanyok pedig azon tudósok és családtagjaik közül kerültek ki akik kellően eltökéltek voltak a céggel szemben és hittek abban, hogy ezzel segíthetnek az embereken így kerültem hát én is ezen alanyok közé. Három éves koromtól kezdve végeztek rajtam különféle vizsgálatokat és teszteket egy Inaba nevű kisvárosban, hogy végül hat éves koromban végre elkezdhessék a kísérleteket. Vagyis ha egész pontos akarok lenni nem pont a városban, hanem inkább az alatt történt mind ez a cég egyik legnagyobb laboratóriumában, ami körülbelül a város alatt helyezkedett el. Legnagyobb „szerencsémre” én még az úgy nevezett első generációs kísérleti patkányok közé tartoztam így olyan szörnyek DNS-ét próbálták keverni az enyémmel, akiknek a genetikai kódja leginkább hasonlít az emberekére és ezek a szörnyek a vámpírok voltak. A nagy ötlet az volt, hogy majd sikerül átültetni belém azt a képességüket, amitől olyan sokáig élnek de a kísérletek nem hozták azt az eredményt mint amire ők számítottak. Ugyan gyorsabban gyógyulok mint más normál ember és a fizikumom is sokkal nagyobb ami annyit tesz, hogy nehezebben fáradok és jobban elviselem a fájdalmat és a sérüléseket mint mások azonban az öregedés folyamatát egy picit sem tudták lassítani így végül a kísérletek kudarcba fulladtak én pedig úgymond szemétre kerültem. Persze, hogy ne vesszen kárba a sok pénz és idő amit belénk öltek úgy döntöttek inkább a hadászatban fogják kamatoztatni így tíz éves koromtól egyfajta katonai kiképzést kaptam. Megtanították a különféle fegyverek használatát, karbantartását, hogy hogyan kell bizonyos helyzetekben viselkednünk stb. Persze egy ilyen csepp kislánytól nem várhatják el, hogy majd ugyan olyan kiképzést kap majd mint egy felnőt férfi így leginkább csak mentális tréningeken vettem részt na meg kezdésnek megtanítottak a pisztolyok használatára amit a gyakorlatban is kipróbálhattam persze szigorúan csak a laboratórium falai között. Azonban az elsőgenerációs alanyok kudarca nem szegte a vállalat kedvét a további kísérletek folytatására és egyre elvadultabb kreatúrákat hoztak létre hála annak, hogy már egyre inkább érdekelte őket, hogy a genetikai kódok mennyire elütnek egymástól és milyen mutációkat okoznak. Ha néz tévét akkor a „B” kategóriás horrorfilmekből már talán ki is találhatta mi történt ezután. Egy bizonyos incidensnek köszönhetően az egyik ilyen… khm… kísérleti alany elszabadult és ezzel szabadjára engedte a poklot ebben a földalatti börtönben. A kormány hamar tudomást szerzett a balesetről és végül elpusztították az egész létesítményt a várossal együtt a médiának pedig azt állították be, hogy egy hatalmas földrengés pusztította el a várost. Most nem részletezném, hogy miként, de egy maroknyi emberrel az oldalamon sikerült kijutnunk még az előtt, hogy ez sikerült volna. Azóta két év telt. Most nyilván azon gondolkodik, hogy mégis mi köze ennek ahhoz, hogy én ide akarok járni. A válasz egyszerű. A kísérleteknek hála nem csak extra állóképességet kaptam, de azt a visszataszító aurát is, amitől az emberek nem képesek befogadni a szörnyeket. A két év alatt megpróbáltam beilleszkedni a normális emberek közé de hála a múltamnak ez nem sikerült így mikor hallottam erről a helyről idejöttem, hogy végre normálisan éljek… Már ha normálisnak lehet nevezni egy ilyen helyet és kérem ezt ne vegye sértésnek! – Szabadkoztam majd lehajtottam a fejem és vártam a válaszát.

Tárgy: Re: Rita Hanami Szer. Okt. 17, 2012 3:08 pm

Elfogadom! Very Happy

Készíts egy adatlapot és költözz be a koliba.
Mellesleg nagyon tetszett az előtörténet leírási módja és stílusa.

» Rita Hanami szobája