Név: Azazel Rakiel
Nem: Férfi
Kor: 15
Faj:Sötét Angyal
Jellem: Általában zárkózott és nem sokat kommunikál. De ha mégis meg kell szólalnia akkor mindig is ékesszóló . Nem érez semmi miatt megbánást csak teszi azt amit az érzései diktálnak.A gonoszsága szinte határtalan, de nem mindig a gonoszsága dominál az életében.Az erkölcsi aggályoktól, becsületbeli megfontolástól teljes mértékben mentes, s gyakran lázadozik az ellen amit elutasít.
Szexuális beállítottság: Hetero
Küllem: Fekete színű a haja, a szeme pedig borostyán színű(ami ha átváltozik teljesen kékre változik.) .Az arca szinte mindig semmitmondó szinte soha nem olvasható le semmilyen érzés az arcáról.
Viselt tárgyak: Általában mindig hosszú kabátokat visel. És az arcát szinte mindig igyekszik elrejteni valamivel.Amikor csak esélye van csuklyával fedi el szinte hogy csak a szája látszik ki alóla.De van amikor egyszerűen csak normális utcai ruhákban jár.
Előtörténet:
Hiszem, hogy az ember soha nem tanul. Aki nem hiszi, hát gondolja végig az életét. Már ha van elég bátorsága átlátni a szövevényes hazugságokon és valamennyi kényszeres önigazoláson. Világunkon az ember a legocsmányabb fajta. Jelleme szerint hazug, állhatatossága szerint gyáva. Én is az vagyok. Csak én látok. És nem hazudok. Soha. Magamnak sem. Neked sem. Ha éhes vagyok eszem, ha nőre vágyom szeretkezem, ha ölni akarok, hát semmi sem állíthatnak meg. Úgy élvezem az életet, ahogy van. Egy dolgot gyűlölök: a hazugságot. Nincsenek szépreményű gondolataim, álmatag képzelgéseim. Látom az igazságot. És ha nem kedvem szerint való, hát megtorlom. Így vagy úgy. De többnyire vérrel és vassal. Egyetlen szabály van: tedd, amit érzéseid diktálnak. Ha pedig valaki botor módon ellenszegül, hát meglátjuk, ki kerül ki élve a vitából.
Emlékszem anyám mily megjátszott bölcsességgel mondogatta mindig: „A gyermek olyan lesz, mint az, aki nevelte.” Heh… Ha tehetném ordenáré módon az arcába röhögnék mielőtt egy kimunkált torokmetszéssel az Istenek színe elé küldöm. Kár, hogy valami ocsmány kórság már elvégezte helyettem a munkát. De nem panaszkodom. Elvégre az eredmény a lényeg. Nem vagyok egy nagy teológus, az összes megváltó hagymázos ostobaságaitól, pedig azonmód megfájdul a fejem, de az érdekelne, hogy a ribancok hova kerülnek, miután elvitte őket a dögvész. Ha tudnám, talán meglátogathatnám anyámat. Talán fohászkodnom kéne. Talán nem köpnék az oltárra.
Szerencsétlen angyalok őszintén hitték, hogy születésem perceitől éltető levegőként fogom magamba szívni a jó tanait; a szépség, a kellem és a csábítás művészetét. Erre mondtam neki mindig: hinni a templomban kell. Sajátos humorérzékére vall, hogy években mérhető a füstölőszagú oltár mellett töltött büntetés-óráim száma.
Talán a rossz nőválasztásba eshetett a hiba. Ami különös, az volt hogy a sötét angyalok tanítása jobban megfogott. Ez esetben a teremtés koronája megszűnik ember lenni, s csupán magjára és kiemelkedő tulajdonságaira van szükség. Mondja csak ezek után bárki, hogy én egy finom lelkületű férfi s elsőként bizonyítom be mély egyetértésemet az illető orrnyergének.
Nagyjából tíz tavaszt láthattam, mikor anyám egy-időben vette le „óvó” kezeit kezelhetetlen jómagamról, s a felelősséget saját válláról. Pedig tanulékony kölyök voltam. Csak hát mivel nem voltam hülye gyerek, hamar leszűrtem magamnak a tanulságot a fehér angyalok munkásságával kapcsolatban.. Máig se bántam meg. Úgy hiszem kifizetődőbb saját élvezetre kéjelegni, mint az „úgynevezett” hitből eredő „úgynevezett” kötelességből.Ezért választottam a sötét angyalok oldalát. Végül is úgy döntöttem hogy kamatoztassam a tehetségem egy démoniskolában.
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Regisztráció 
Belépés 
Keresés 
Tárgy: Rakiel előtörije 
